"ÖT VILÁGRÉSZ FOTÓMŰVÉSZETE" CEGLÉDEN

Harminckét évvel ezelőtt egy kis vidéki klub nagyot gondolt, s merészet: elhatározta, hogy nemzetközi kiállítást rendez. A szándék tehát megszületett, a kivitelezéshez szükséges pénz viszont alig. Tetemes költségnek ígérkezett a beérkező, várhatóan rengeteg kép adminisztrálása, tárolása, s főként a visszaküldéshez szükséges postai díjak fedezése.

A Tóth István vezetésével akkor már szép sikereket elért Ceglédi Foto Club néhány vezetője – köztük e sorok írója – finomított még egyet az ötleten. Úgy döntöttek, hogy nem hirdetnek nyilvános, bárki által „elérhető” tárlatot, hanem csak az akkoriban legeredményesebb huszonöt kiállítót invitálják meg a szélrózsa minden tájáról, személyenként tíz-tíz képpel.

Ma már valószínűtlenül vakmerő álomnak tűnik, de sikerült megnyerniük az ügynek olyan világnagyságot is, mint például a Kanadában élő Yousuf Karsh-ot, aki lefegyverző előzékenységgel tizenhárom remekbeszabott művét küldte el, ránk bízva a végső szelektálást. Talán említeni sem kell, valamennyi falra került.

Ám veszély is fenyegette az újszerű rendezvényt. A Kulturális Kapcsolatok Intézete a megnyitó előtti napokban letiltotta négy külföldi résztvevő fotóinak kiállítását, s ami még súlyosabb csapás volt, bezúzatásra ítélte a már kinyomtatott katalógust. Főbűnünként rótták fel, hogy a meghívottak között szerepelt egy-egy portugál és spanyol fotográfus („nincs diplomáciai kapcsolatunk ezekkel az országokkal”), egy hongkongi szerző („a Kínai Népköztársaság tiltakozni fog”), valamint egy dél-afrikai kolléga („ott apartheid rendszer van”). Végül aztán, vadregényes fordulatokkal tarkítva, az utolsó pillanatban, a legfelső szinten engedélyezték a csorbítatlan képanyag kiállítását. Visszatekintve az eseménydús napokra, ma szinte hihetetlennek tűnik az egész, különösen annak fényében, hogy a történelmi igazságszolgáltatás azóta valamennyi vádpontot a süllyesztőbe helyezte.

A sajátos „találmánynak” egyébként olyan nagy visszhangja támadt külföldön, hogy rövidesen számos hasonlót rendeztek, s ez a kiállítási forma ma is él és virul.

Utóbb pedig Tóth István – megőrizve a tárlat jellegzetes elnevezését – Öt világrész fotóművészete címmel „megalapította” saját gyűjteményét. A továbbiakban is tartott személyes kapcsolata a legjelesebb kiállítókkal, miközben mind többel került baráti viszonyba. A levelezést képcsere követte, melynek eredménye mára egy ezerötszáz képet felölelő kollekció. Tóth egyébként nem szűkítette érdeklődését olyan fotográfusokra, akik a hozzá legközelebb álló és legszínvonalasabban művelt portréfotózást tartották életcéljuknak, hanem mindenféle irányzat, felfogás iránt fogékony volt. Így aztán a „képcsokor” hallatlanul sokszínűvé terebélyesedett, már-már súrolva az eklektikusság határait. S miután a megkeresett fotós kollégák nem mindig fogták fel Tóth István kérésének komolyságát, néha-néha postára adták kevésbé súlyos munkáikat. Értelemszerűen tehát ez megmutatkozik, nívóingadozást eredményezve.

A tekintélyes súlyú, gazdag kollekcióból a mai napig kilenc alkalommal mutatott be válogatást tulajdonosuk, sőt, legutóbb Székesfehérvár hét (!) különböző kiállító-helyiségében, egyidejűleg, a gyűjtemény valamennyi darabját közönség elé bocsátotta. Mindebből most, tizedik lehetőségként, egy közel kétszáz képes tárlat Budapesten is látható volt az Iparművészeti Múzeumban. Benne például Gunar Binde lett – annak idején még szovjetunióbeli – művésznek a hatvanas években méltán nagy figyelmet keltett Fal című műve. Avagy Antero Takalának – a finn televízió későbbi jeles operatőrének – több nagyszerű munkája, továbbá két osztrák fotósnak, Leopold Fischernek és dr. Willy Henglnek úttörő, tónusmódosító kísérletei. Külön értékei a gyűjteménynek a háború után Brazíliában letelepedett Aszmann Ferenc, vagy a hazánkban élt egyik legnagyobb művész, P. F. Angelo nagyszerű művei – számos más magyar kitűnőség munkáival egyetemben.

A gyűjtőmunkának pedig korántsincs vége. Tóth István ma is levelez, képeket cserél, e tevékenységével is árnyaltabbá téve külhoni kapcsolatainkat, egyben tanulmányozásra érdemes munkákkal gyarapítva országunk fénykép-műtárgy állományát.

Markovics Ferenc