A MAGYAR FILMFOTÓSOK EGYESÜLETÉNEK KIÁLLÍTÁSA
Szemtől szembe
Van a magyar fotográfusi társadalomnak egy furcsa, „hibrid” csoportja, amelynek tevékenységi területe belenyúlik a fotóriporterekébe, de súrolja a reklámfotósi szférát is, valamint időnként a műtermi fényképészek működésével is megegyezik. Talán éppen ezért bizonytalan még az elnevezésük is: korábban standfotósnak hívták őket, majd állófotósra „magyarosítottak”, hogy legalább a filmoperatőröktől megkülönböztessék magukat, akik mozgóképeket készítenek. Ők a „láthatatlan emberek”, (ahogy egy New York-i lap a still photographer-eket jeles kollégájuk, Muky Munkácsi kiállítása nyomán találóan elnevezte), hiszen amíg a filmszínészek, de a rendezők és más fontosabb alkotók is állandóan a közfigyelem reflektorfényében állnak, addig a jelenetfotók készítőinek neve érthető módon csupán a stáblisták végefelé villan fel a filmvásznon.
Létszámuk kicsiny, a filmgyártás fénykorában, a hatvanas években sem haladta meg a harminc főt. Amikor pedig a Mafilm házatáján is tetőzött a baj, a megmaradt maroknyi csapat 1990-ben, tíz taggal alapította meg a Magyar Filmfotósok Egyesületét. Mindig is csendben dolgoztak, mostanság különösen – ámde nem eredménytelenül. Ennek bizonyságául említjük meg, hogy a rangidős Inkey Tibor – aki idén tölti be kilencvenedik életévét – a tavalyi filmszemlén méltán kapott életmű-díjat, amellyel magas színvonalú, sok évtizedes munkásságát ismerték el. Egyébként a kis csapatban négy Balázs Béla-díjas dolgozik a magyar filmművészet szolgálatában.
Kamarakiállításuk csupán felvillantani tudja e sokrétű tevékenység jellegzetes momentumait, amelyek arról árulkodnak, hogy az általános hiedelemmel ellentétben nem csupán a rendező és az operatőr által „elébük tálalt látványból” kell a legfontosabb pillanatokat kicsippentgetniük a mozikirakatok számára, hanem feladataik jelentős része önálló produkció. Ilyenek például: a sztárfotók, amelyekkel számos képeslap címoldalain találkozhatnak az olvasók, vagy az úgynevezett werkfotók, amelyek a forgatás felfűtött légkörében ábrázolják az alkotókat, s nemcsak a jelenkort tudósítják, de később a filmtörténeti tanulmányok, könyvek felbecsülhetetlen értékű részeivé válnak.
Ezekből adtak ízelítőt, március 26-tól április 17-ig, a Ferencvárosi Művelődési Központban.
Markovics Ferenc
