CÉG TÖRTÉNETE

1917. július 25. Taisho császár uralkodásának hatodik évében a legnagyobb japán ipari csoport, a Mitsubishi vezérkara úgy határoz, hogy optikai gyárat alapít. Céluk, hogy ezáltal e területen is függetlenítsék az importtól a japán ipart és a hadsereget. (Negyedik éve folyik az első világháború.) Már működő három kisebb gyár egyesítésével létrejön a Nippon Kogaku K. K., magyarul a Japán Optikai Társaság. Alaptőkéje 2 millió jen, első elnöke Yoshihira Wada. A három gyár, a Tokyo Keiki Siesaku Sho, az Iwaki Glass Manufacturing Co., és a Fujii Lens Seizo Sho méréstechnikával, optikai üvegek gyártásával és lencse, illetve objektívkészítéssel foglalkozik, tehát együtt van a három alaptevékenység, ami az optikai eszközök gyártásához szükséges. A cégeket még a tizenkilencedik század végén alapították – a legrégebbit 1883-ban – így már megfelelő gyártási tapasztalattal is rendelkeznek.

Mire 1918. végén megindul a munka az OHI gyárban – amely máig a központi üzem – véget ér az első világháború. A cél, az önálló optikai ipar megteremtése azonban nem változik. A 200 munkással meginduló gyártás és a kutatás is mérőműszerek, távcsövek készítésére és optikai üvegek előállítására koncentrál, és körülbelül tíz évig az alapozás, a berendezkedés és a fejlesztés a legfőbb cél. 1921-ben azonban már két igen kis méretű, 4x és 6x prizmás távcsövet hoznak forgalomba, 1925-től pedig JOICO márkanévvel mikroszkópokat.

1923-ban indul az új üzemben az üveggyártás, és rövidesen már százféle optikai üveg szerepel a katalógusban. Közben 1921-ben nyolc német tudóst és mérnököt szerződtetnek öt évre, hogy segítségükkel gyorsítsák a fejlődést. A németek az üzemszervezéstől az optikai tervezésig különböző területeken ezt eredményesen meg is valósítják. Egyikük három évvel meg is hosszabbítja szerződését és 1928 végéig irányítja az optikai tervezést. Heinrich Acht több célra tervez obejktíveket, például légi fényképezéshez egy 50 cm f/4,5 „Flieger” objektívet. Bár a Nippon Kogakunak nem alapvető célja a fotóobjektívek készítése, H. Acht tervei alapján mégis ők készítik az első kereskedelmi forgalomba kerülő fényképezőgépbe épített japán fotóobjektívet. A Tessar típusú, ANYTAR nevet viselő 12,5 cm f/4,5 objektív a 6x9-es negatív mérethez készült, és más cégek által gyártott gépekbe építették be. A fényképezőgép-gyártás még távlati célként sem szerepelt a Nippon Kogaku terveiben. Fotóobjektíveket azonban készítettek és 1932. december 1-jétől ezek mind Nikkor márkanév alatt kerültek forgalomba. 1930-ban a mikroszkópok is új, Nikko márkanevet kapnak.

A fejlődés töretlen. 1937-ben új üveggyár épül a fokozott mennyiségi és minőségi igények kielégítésére és több helyen épülnek új üzemek is. Az 1941-es teljes mozgósításkor már 23 ezer alkalmazott dolgozik 19 üzemben és készíti a távmérőket, teleszkópokat, periszkópokat, távcsöveket, objektíveket, szinte kizárólag katonai eszközöket.

1945. augusztusában Ázsiában is vége a második világháborúnak. A Japánt megszálló amerikai haderő megtiltja minden katonai célra használható eszköz gyártását, és a civil termelést is ellenőrzi. A Nippon Kogaku számára csak az OHI gyár működését engedélyezi, 1400 alkalmazottal. A romokban heverő gyár újjáépítésével egy időben a termelés is megkezdődik.

Még 1945-ben megjelenik két színházi látcső, a Spica és a Capella, 1947-ben a Dioptometer I műszer, és 1948–49-ben két új mikroszkóp, 20–600x, illetve 20–1350x nagyítási lehetőséggel.

Közben lázasan keresik, mi legyen az a piacképes termék, amelynek gyártása biztosítja a polgári kereskedelemben a cég fennmaradását és fejlődését. Légi fényképezőgépet és fotóobjektíveket már a háború előtt készített a gyár, a finommechanikai tapasztalatok is megvannak, logikusan kerül tehát előtérbe a fényképezőgép-gyártás. Alaptípusként a Rolleiflex és a Leica szerepel az elképzelésekben. A 6x6-os gépről tervek is készülnek, végül azonban ezt elvetik, és a 35 mm-es kameratípusnál maradnak. 1946 áprilisában már húszféle prototípusból áll a választék és a névválasztásra is sor kerül. Bentax, Pentax, Panet, Nicca, Nikka, Nikoret, Niko, Nikorette, majd megszületik a végső döntés: legyen NIKON az új kamera neve. És 1947-ben már megjelenik az első hirdetés a Kohga Gekkan című japán fotós lapban a Nikon nevű 24x32 mm képméretű távmérős fényképezőgépről, amely 40 felvételt készít a szabvány hosszúságú kisfilmre. Evvel indult a világhír felé a Nikon név.

Még 1949-ben a már elkészített mikroszkóp mellett legyártják a finommechanikai alkatrészgyártásban nélkülözhetetlen eszközt, a Profil Projektor I-et, amelynek egyre többet tudó típusait több évtizedig gyártják. Szintén ez évben kerül forgalomba a G2 típusú teodolit, amelynek későbbi utódai már a számítástechnikát használják a mérési adatok kiértékeléséhez.

A japán társadalmi és gazdasági élet eközben még erős amerikai felügyelet alatt áll. A Nippon Kogaku termékeinek javarészén is ott „díszeleg” a következő felirat: Made in Occupied Japan, amely csak évek múlva tűnik el. Ugyanekkor a New York Times 1950. december 10-én egész oldalas cikkben ismerteti és dicséri a Nikon kamerákat és objektíveket, amelyeket az amerikai haditudósítók próbáltak ki a koreai háború „jóvoltából”. Ennek hatására és gyakorlati tapasztalatokra alapozva írja meg levelét 1951. január 6-án W. F. Marquat vezérőrnagy, az amerikai hadsereg gazdasági és tudományos szekciójának főnöke Nasao Nagaokának, a Nippon Kogaku K. K. elnökének. Ebben gratulál a cég és az egész japán ipar eredményeihez és az áruk kiváló minőségéhez.

1953. július 23. Joseph Ehrenreich kereskedő és a Nippon Kogaku szerződése értelmében megkezdi működését az első külföldi képviselet, a Nippon Kogaku (U.S.A.) Inc., mely többszöri névváltozás után ma Nikon Inc. néven sok USA-beli irodával és szervizzel a Nikon saját tulajdonú leányvállalata.

A képviselet léte és a termék kiváló minősége által hamarosan ismertté válik a Nikon M, majd a Nikon S kamera és a Nikkor objektívek. Európa azonban ekkor még nem vesz tudomást a japán iparról, így a Nikon-gépekről sem. Sok év telik bele, mire észreveszik, hogy lépéshátrányba kerültek, de ekkor már késő. Az USA-ban viszont hódít a Nikon, profi fotósok és filmsztárok egyaránt ezt használják.

1961. november 20-án megkezdi működését Zürichben a Nikon AG., mint a Nippon Kogaku K.K. európai képviselete és szervize.

1963-ban a növekvő termelés szükségessé teszi egy új üzem beindítását. Az ekkor induló Tochigi Plant mai napig az általános fotográfiai objektívek gyártója.

1964-ben több japán nagyvárosban nyit képviseletet a cég. A fejlesztők jóvoltából eközben egyre újabb, jelentős eszközök kerülnek piacra. Ilyen az UHF–500 típusú szupergyors filmfelvevő, amely sem külsőleg, sem működési elvében nem hasonlít a megszokott kamerákhoz. Elvileg 500 000 (félmillió!) felvételt készít egy másodperc alatt egyvégtében, gyakorlatilag legfejlebb 600 darab 8x5 mm-es kockát csinál, vagy 200 darab 15x5 mm-est, minimum 0,4 mikroszekundumos megvilágítási idővel. Ezt a teljesítményt azóta sem szárnyalták túl.

1967-ben a mikroszkópok és egyéb optikai eszközök gyártása áttelepül az új Yokohama Plantba.

1968. június 1-jén kezdi működését az új európai központ. Az Amszterdamban lévő Nikon Europe N. V. átveszi a zürichi képviselettől az össz-európai feladatokat, ettől kezdve a Nikon AG. csak a svájci feladatokkal foglalkozik.

1970-ben megnyílik New Yorkban a Nikon House, amelyben fotógaléria, kiállítóterem és előadóterem várja a Nikon gépek tulajdonosait és leendő vásárlóit.

1971. augusztus 16. Düsseldorfban megkezdi működését a Nikon Vertriebs GmbH, az NSZK-beli képviselet.

Ez évben új, modern üveggyárat avatnak, ez a Sagamihara Plant.

1975. decemberében a düsseldorfi képviselet neve Nikon GmbH-ra változik, ami természetesen új szervezeti formát is jelent.

1976-ban forradalom zajlik a mikroszkópgyártásban. Bevezetik a színhiba kiküszöbölését szolgáló CF-lencséket (Chromatic Aberration Free) és két éven belül három ilyen optikai rendszerrel készült mikroszkópot hoznak piacra.

1978. június 27-én a Nikon Canada Inc., 1979. július 17-én a Nikon UK Ltd. kezdi meg működését.

Majd két évtizeddel azután, hogy 1962-ben elkészült az Ultra Micro Nikkor sorozat első tagja, a 105 mm f/2,8 objektív, amelyet mikro áramkörök (IC-k) készítéséhez terveztek, 1980-ban új berendezéssel lép a Nikon az elektronikai áramkörök, az LSI-k, majd később a VLSI-k gyártásának területére. Ez a VSR–1010G típusú ún. stepper, amely azóta is egyik fontos gyártmánya a cégnek. Ettől kezdve folyamatosan nőtt a Nikon forgalmában a félvezető-gyártással kapcsolatos eszközök részaránya. Az utóbbi években minimális ingadozással az összforgalomnak körülbelül csak a felét jelentik a szorosan vett optikai eszközök és fényképezőgépek, a másik felét az elektronikai iparban, főleg az IC-gyártásban használt berendezések adják.

Ezek forgalmazását nem az általános Nikon-képviseletek végzik. A Nikon Precision Inc. az USA-ban 1982-ben alakult meg. 1988-ban Düsseldorfban a Nikon GmbH mellett nyílt meg a Nikon Precision Europe GmbH. Ezeket követte Koreában majd Tajvanon a hasonló képviselet.

A 80-as évek elején a Nikon belép az elektronikus kép világába is. Ezek egyik első darabja az NT–1000A Film Direct Telephoto Transmitter, amely kisfilmes képek telefonvonalon való továbbítására készült, 1984-ben.

A szemészeti műszerek készítése mellett szemüveglencsék és -keretek előállításával évtizedek óta foglalkozik a cég. A formatervező G. Giugiaro ezek tervezésében is résztvesz, nagyjából az F3 tervezése, azaz a 70-es évek vége óta.

1988 április 1-jén az alapítása óta Nippon Kogaku K. K.-ként jegyzett cég felveszi leghíresebb termékének, a fényképezőgépeknek 1947 óta viselt nevét. Azóta a vállalat hivatalos neve: Nikon Corporation.

1991. augusztus 22. a Nikon Corporation annaleseiben a budapesti Nikon Kft. megalakulásának hivatalos napja. Az esemény jelentőségét az is mutatja, hogy a svájci, a német, az angol és a francia képviselet után a budapesti volt az ötödik Nikon leányvállalat Európában. Azóta már a cseh és a svéd képviselet is működik. Utóbbi 1996 óta, és a skandináv államokon kívül Oroszország is a hatáskörébe tartozik. 1997 nyara óta Bécsben a német Nikon-képviselet kihelyezett részlege látja el a képviseletet az addigi magáncég helyett.