ADALÉKOK A MAGYAR FOTÓMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE TÖRTÉNETÉHEZ

A Magyar Fotóművészek Szövetsége tavaly ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját. Az „ünnepelte” szó költői túlzás, minthogy sajnos elmaradtak a tervezett rendezvények, kiállítások és az ezek emlékét megőrző kiadványok – főként pénzhiány miatt. A Fotóművészet is anyaggyűjtésbe kezdett ebből az alkalomból, s noha ez némely döccenőkkel, akadályokkal folytatódott, mára csinos dokumentumhalmaz jelzi a munka eredményességét.

A szerkesztőség úgy döntött, három részre bontva közli – először a Szövetség megalakulásának előzményeit rögzítő felterjesztésekbe ad betekintést; számos félreértést eloszlató jellege okán teljes terjedelmében adja közre az 1956. július 28-án megtartott alakuló közgyűlés jegyzőkönyvét; valamint közli a Szövetség négy, időközben elhunyt vezetőjének Kincses Károly által megírt életrajzát. A következő lapszámban az elmúlt négy évtized történetével foglalkozunk, elsősorban Fenyő Imrének, a Szövetség hosszú időn át ügyvezető titkárának részletes visszaemlékezése alapján. A befejező rész (a 3. negyedévben) a Szövetség későbbi, volt vezetőivel készült interjúkat foglalja magában.

Az első rész illusztrációjaként a Szövetség már elhunyt alapító tagjainak főként ebben az időszakban született képeit igyekeztünk felkutatni. S bár a teljességre törekedtünk, ez a szándékunk néha meghiúsult, főként a külföldre távozottak esetében járt kevés sikerrel. Reméljük azonban, hogy így is kirajzolódik az a kor, amelyben az úttörő elődök éltek és dolgoztak.

A Szövetség létrehozását megelőző indítványokból, tervezetekből négy különböző felterjesztés maradt meg. Ezeknek közös jellemzője, hogy hiányzik róluk a keltezés és ismeretlen a szerzőjük. Az időrendbe nehezen sorolható iratok közül csupán a – feltehetően – végső, már csak másfél gépelt oldalra zsugorodott változaton található dátum (1953. augusztus), ám ezen sincs aláírás. Nagy a valószínűsége, hogy az előkészítő bizottságok közös munkájának gyümölcsei. Miután a leghosszabb, elsőnek tekinthető, négyoldalas beadvány több rövidítésen, változtatáson esett át (ez a folyamat jól követhető a későbbieken), ezért fölöslegesnek látszik valamennyinek a közlése. A legtanulságosabb viszont a „harmadik” variáció, a végleges szöveg „piszkozata”. Az „elsőt” facsimilében, a „harmadikat” kiszedve adjuk közre.

Jogosan merülhet fel a kérdés az olvasóban, hogy vajon mi is történhetett 1953-tól 1956-ig?

Itt jegyzem meg, hogy az előkészítésben nagy szerepet vállaló Bence Pál a hetvenes–nyolcvanas években számos fontos momentumot elevenített fel magánbeszélgetésekben a korabeli fotóélet háttérben zajlott eseményeiről. Ide tartozik ezek közül, hogy visszaemlékezései szerint az is késleltette a Szövetség megszületését, miszerint a felettes szervek azon érdeklődésére, vajon ténylegesen milyen létszámú lenne ez a szervezet, rendre egy viszonylag szűk körű, kis csoportot jelöltek tagságra. Erre viszont fejcsóválás volt a válasz: egy 15–20 főt számláló csoportnak aligha érdemes helyiségeket, apparátust, pénzt biztosítani a működéshez. Az ekkortájt megalakított vidéki fotóklubok (egyben a „tömegbázis”) létrejöttét tehát ez a „sugallat” is elősegítette, csakúgy, miként a többször is éles kritikával illetett MAOSZ (MADOME) már az „átkosban” is működött tagjainak kissé kényszeredett invitálása a Szövetségbe.

Különös figyelmet érdemel az 1956. július 28-án megtartott alakuló közgyűlés jegyzőkönyve, ezért teljes terjedelmében adjuk közre, annál is inkább, mert ez sok, később felmerült vitás kérdésre választ ad – például és főként az alapító tagság hiteles névsorát illetően. Egyértelműen kiderül ebből, hogy a Tanácsadó Testületet alkotó szakembergárdát (amelyet később néha az alapítók közé sorolnak, máskor viszont nem) csak hosszas vita után vették fel a szövetségi tagok soraiba. Sajátos szempontok alapján nyerte el tagságát Pióker Ignác Kossuth-díjas, sztahanovista gyalus – személye ma is vitatéma. Rév Miklósnak, a Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének szíves közlése szerint Pióker nem véletlenül került a Tanácsadó Testületbe és az alapító tagok közé: maga is aktívan fényképezett, de ami a legfontosabb, mint a legfelsőbb körökben forgó személyiség, számtalan alkalommal segítette a magyar fotográfia haladásának ügyét. Ide kívánkozik még, hogy többektől és többekről hallottam, miszerint utólag elfogadták őket alapító tagnak. Bizonyos, hogy ez ügyben további szócsatáknak nézünk elébe, ám mégis azt javasolnám: tekintsük hitelesnek és hivatalosnak a Foto 1956. évi, szeptemberi számában közölteket, már csak azért is, mert Vadas Ernő, a Magyar Fotóművészek Szövetsége akkor megválasztott elnöke egyben a Foto főszerkesztője volt abban az időben. (A Szövetség több tisztségviselője pedig a szerkesztő-bizottság tagja). Kétségtelen, hogy a közzétett névsor kissé hevenyészettnek és következetlennek látszik, ezt főleg a vélhetően sietősen nyomdába került kézirat névelírásai is igazolják (például: Hevessi – Hevesy, Szőlőssy – Szőllősy, Jankó – Cs. Jankó, Horváth – Horvát, Pioker – Pióker, Ságy – Sághy stb.)

Az 1956 szeptemberében megjelent Foto-beli cikk egyébként fontos utalásokat tartalmaz arra nézve, hogy az 1953-tól húzódó döntéshez nagy „lökést” adott Mihályfi Ernő beszéde, amelyet a Ernst Múzeumban mondott el, a II. Országos Fotóművészeti Kiállítás megnyitásakor: „Alkalomnak kell használni ezt a nagysikerű kiállítást arra is – mondotta –, hogy felvegyük, napirendre tűzzük és megoldjuk a fényképezést mesteri fokon művelők szervezeti kérdéseit és a munkájukkal kapcsolatban mindeddig tisztázatlan elvi kérdéseket is.”

Mint a cikk leszögezi, ez időtől gyorsultak fel az események, amelyek végül a Szövetség megalakulásához vezettek. Befejező részében pedig összefoglalja mindazokat a feladatokat, amelyekről a közgyűlésen szó esett.

Aligha valószínű, hogy az adott korszakból további, ismeretlen dokumentumok bukkannának fel. Ha mégis lappangana valahol ilyen, a Fotóművészet szerkesztősége szívesen fogadja el azokat közlésre.

(Markovics Ferenc)

Feljegyzés a megalakítandó Fotóművész Szövetség tárgyában

I.

A magyar fényképészművészek az első világháború előtt és a két világháború között lefolyt időben világviszonylatban is jelentős eredményeket értek el. A nemzetközi kiállításokon és a nemzetközileg is elterjedő fotószaklapokban a magyar fényképészek a kis ország méreteihez képest hatalmas számarányban szerepeltek.

Ebben az időben az egész fotós társadalmat összefogó szerv nem volt. Az amatőrök egyesülése volt az EMAOSZ, a hivataásos fényképészeknek ilyen szervük nem volt. Az ipartestületek csak gazdasági érdekképviseletek voltak.

Az EMAOSZ művészi iránymutatása magán viselte a polgári ideológia bélyegét, ami a második világháborút megelőzően egyre jobban a fasizmus felé tolódott. Ennek következménye volt az, hogy a proletártömegek életmegnyilvánulásairól készült magas színvonalú művészi képek nem jutottak nyilvánosság elé, csak nagyon ritkán tudták áttörni az ellenállást.

A felszabadulás után semmiféle összefogó és irányító szerv nem működött. Anyagok és gépek hiányában az amatőrmunka nehezen indult.

A hivatásos fényképezők egy része lapnál, vagy nagyobb vállalatnál helyezkedett el és megkísérelte fokozatosan az új élet ábrázolását és a küzdelmet a magukkal hozott burzsoá befolyás ellen. Másik része azon dolgozott, hogy az új élet ábrázolását a maga területén fejezze ki a művészi fotó eszközeivel. Ezek a fotóművészek minden közös irányítás nélkül, egyéni utakon jártak. A harmadik csoport nem sokat törődött a megváltozott élettel, hanem csak az üzleti érdek irányában mozgott.

Ez a szervezetlenség egyre sürgetőbben követelte a megoldást. Az első tényleges kísérlet 1949 decemberében, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége fényképész szakosztályának létrehozásával történt.

A Szakosztály megrendezte az 1950. évben az első haladó irányú fotókiállítást, és 1953-ban az országos fotókiállítást, kezdeményezte és keresztülvitte a Művészeti Gimnázium keretében a fotótagozat szervezését, ellátta tagjaival az oktatást és állandóan harcolt a fotóművészet elvi problémáinak megoldásáért.

Úgy ez a harca, mint pedig a fotószaklapért folytatott küzdelme meddő maradt, mert sem a Művészeti Szövetségtől, sem pedig a Népművelési Minisztérium Művészeti Főosztályától, de a Párttól sem kapott erre segítséget, holott azt mindenütt többször kérte. Ennek ellenére is számos fotografus ért el kimagasló eredményt, munkáival komolyan szolgálta a szocializmus építését.

Ez a közöny nemcsak mellőzésben, hanem abban is megnyilvánult, hogy a fotószakosztályt csak kényszerből elfogadott, de felesleges idegen szervnek tekintették. Ez az állapot csak mintegy fél évvel ezelőtt kezdett javulni, de ugyanakkor a MÚOSz fotószakosztályának megalakulása révén megmutatkozó szétforgácsolódás hangosan követelte a kérdés egységes rendezését.

1953 tavaszán megalakult a MÚOSZ fotószakosztálya. Célja az volt, hogy a sajtónál, a Magyar Fotónál és a többi fotópropaganda szerveknél dolgozó fényképészeket széles szakmai bázison tömörítse és őket szakmailag és ideológiailag nevelje. Eddig felmutatható eredménye nincs, kivéve, hogy az első országos fotókiállítás rendezésében közreműködött.

Az elvi (eszmei és esztétikai) irányítás a gazdasági célokat követő állami és szövetkezeti fotóvállalatoknál nem volt kielégítő.

Az eszmei és esztétikai irányítás hiánya az amatőrkörökben is sürgeti a megoldást, mert a MADOME tagjainak számához viszonyítva igen kevés volt a kiállítás megrendezésekor az elfogadható képanyag.

Ugyanez a hiány mutatkozik a fényképezés és a fényképfelhasználás minden területén.

Mindez bizonyítja, hgoy az önálló Fotoművész Szövetségre feltétlenül szükség van.

II.

A szövetség feladatai:

1., Tisztázza a szocialista realizmus követelményeinek kérdését a fényképezés minden ágában.

2., Tisztázza a téma, az eszmei tartalom és a kifejezési forma lényeges értékviszonyát a szocialista realista fotóművészetben.

3., Tisztázza ezzel kapcsolatban az öncélúság a formalizmus és a sematizmus fogalmait a szocialista realista fotóművészetben.

4., Mindezen kérdések megoldásához tanulmányozza és ismertesse a Szovjet Unio eredményeit és a népi demokráciák fotóművészetének fejlődését.

5., Irányítóan támogassa és fejlessze a fényképezés területén nagy hagyományaink felkutatását, kritikai feldolgozását, ápolását.

6., Támogassa és fejlessze a fényképezés területén jelentkező új kísérleteket, amelyek a szocialista realista művészet fejlődését szolgálják.

7., Küzdjön a szocialista életszemlélettel ellentétes fényképezés minden megnyilvánulása ellen.

8., Kísérje figyelemmel és ismertesse a kapitalista országok fotóművészetének haladó harcait, eredményeit.

9., Szervezze meg a fotóművészeti lap kiadását.

10., Szervezze meg az egész fényképésztársadalom további fejlődéséhez szükséges létesítményeket, általános és különleges tanfolyamok, kiállítások, viták, könyvtár, kapcsolat a többi művészeti ágak művelőivel, amatőr nevelés a tömegszervezeten keresztül, szakkörök létesítése útján.

11., Küzdjön azért, hogy a fotóművészet kérdéseinek megodlása kizárólag az arra hivatott szakemberek által, a Párt elvi irányítása mellett történjék; ezen megoldásról szolgáljanak a fotóval dolgozó szervek és vállalatok részére irányításul.

III.

A szövetségbe a tagok, annak megalakulásakor meghívásos alapon kerüljenek. A meglévő szövetségeikből automatikus tagátvétel nincs. Tagok lehetnek: feddhetetlen előéletűek, akik eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy a magyar fényképezés legjobbjai, vagy azokká válhatnak tudásuk további fejlesztésével, függetlenül attól, hogy hivatásos, vagy amatőr fényképészek. Tiszteletbeli tagok lehetnek azok, akiket a szövetség kulturális, szakmai, vagy politikai munkájuk alapján a szövetségbe meghív.

Vezetőségnek a közgyűlés által megválasztott 7 tagot javaslunk. Egy függetlenített titkárt és két függetlenített adminisztrátort javaslunk.

Helyiség: 1 titkári-, 1 adminisztrátori szoba, 2 klubhelyiség és egy előadóterem cca. 150–200 ember részére. Az egyik klubhelyiség egyben könyvtár is.

Anyagi alap: az indulás évében ca. 4–600.000 ft. (Beruházás és visszatérő kiadások együttesen).

A szövetség elindítására szervezőbizottságnak javasoljuk: Bence Pál, Haller Frigyes, Hollenzer Béla, Langer Klára, Rév Miklós, Reismann Marian és Vadas Ernő elvtársakat.

JEGYZŐKÖNYV

Készült: 1956. július 28-án a Magyar Fotóművészek Szövetsége megalakuló közgyűlésén. (Bp. VI. Kertész u. 36.)

Jelen vannak: Népművelési Minisztérium részéről Eszterág Albert osztályvezető, Faragó Vilmos főelőadó és a jelenléti íven feltüntetett megjelentek.

Vadas Ernő: Kedves Meghívottak! Szeretettel köszöntöm Önöket ezen ünnepélyes alkalommal, a Magyar Fotóművészek Szövetsége megalakuló közgyűlésén.

Eszterág: A mai közgyűlésnek nagy jelentőséget tulajdonítanak mindazok, kik szívükön viselik a magyar fotóművészet sorsát, akik szeretik és megbecsülik a már külföldön is elismert magyar fényképészetet. Az amatőrök és fotográfusok régóta várják, hogy legyen egy olyan szerv Magyarországon, amely képviseli őket a határokon belül és kívül is. Szükségesnek látszik az is, hogy a sokféle művészeti irányzat és feldolgozás termékeny vitákban megtalálja azokat a legfontosabb alapelveleket, amelyek gyakorlati érvényesítése lehetőséget teremt a szocialista eszmeiség, ízlés, felfogás kifejezésére a fotóművészetben is. Szeretném ezzel kapcsolatban hangsúlyozni azt, hogy nem valami művészeti katekizmusra gondolok, hanem olyan esztétikai elvekre, melyek megtermékenyítik az alkotó fantáziát, gazdagítják a fényképészetben rejlő sokféle kifejezési lehetőséget és még több hívet szereznek a művészi fotózásnak és ezzel segítik sokezer ember ízlésének, gondolkodásának csiszolását, nemesítését.

A szövetség megalakulását tudomásunk szerint nagy érdeklődéssel várja az amatőrök százezres tábora. Remélik, hogy megkapják mindazt a segítséget, útmutatást, bátorítást, ami ahhoz kell, hogy sikereket érjenek el, nemcsak az elismerésért, hanem talán elsősorban az alkotás öröméért. Ezért tekintünk nagy várakozással a megalakuló Szövetségre, ezért támogatja a Népművelési Minisztérium munkájukat.

Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm a Népművelési Minisztérium nevében a most megalakuló szövetséget, kívánok munkájukhoz erőt, kitartást, jó egészséget és sok sikert.

Vadas: Kedves Meghívottak!

A magyar fényképezők ügye történelmi fordulóponthoz érkezett, szem- és fültanúi lehetnek a Magyar Fotóművészek Szövetsége alakulásának. Hogy miként jutottunk idáig, annak tömör beszámolóját fogom elmondani és az elmondotttakat, mint az előkészítő bizottság jelentését terjesztem az alakuló közgyűlés elé.

Hogy a most megalakuló szövetségünk jogelődje hogyan töltötte be hivatását, jól vagy rosszul végezte e munkáját, nem feladatom boncolgatni. Elkezdem inkább Mihályfi Ernő népművelési miniszter-helyettes elvtársnak a tavalyi Ernst Múzeumbeli kiállításon elmondott megnyitó beszédének egyik mondatával: „Alkalomnak kell használni ezt a kiállítást arra is, hogy felvessük, napirendre tűzzük és megoldjuk a fényképezést mesteri fokon művelők szervezeti kérdéseit és munkájukkal kapcsolatban mindeddig tisztázatlan elvi kérdéseket is˘” Eddig szól a mondat.

A Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége tavalyi közgyűlése kimondotta a fotószakosztály leválasztását és ez a tény gyors cselekvésre sarkallta a Népművelési Minisztérium illetékeseit és a Minisztertanács sajtóosztályát, mert abban mindenki egyetértett, hogy a légüres tér fenntartása nem tenne jó szolgálatot a már kezdeti nehézségeken átvergődött fotografálás ügyének. A Népművelési Minisztérium cselekedett és kezdeményező lépéseket tett; Mihályfi miniszter-helyettes elvtárs összehívott egy értekezletet, s az ott elhangzottak, továbbá a Minisztertanács sajtóosztálya és a Művészszövetség fotószakosztálya írásban lefektetett kívánságainak figyelembevételével készült egy összesítettt tervezet, mely szerint „A fotóművészet egészséges fejlődése és a helyes iránytás szempontjából végre meg kell születni az önálló magyar fotóművész szövetségnek, meghatározott hatáskörrel, komoly feladatokkal és ehhez a felettes szerveknek biztosítani kell a megfelelő gazdasági keretet. Csak egy ilyen szervezet képes előbbre vinni az egész fotótársadalom fejlődését és saját fejlődésével együtt az amatőr látens erőket létre hívni, organizálni és ugyanakkor a művészi és szocialista gondolatok szolgálatába állítani.”‚

Ez a tervezet tette lehetővé, hogy a 15-tagú előkészítő bizottság, amelyben a Művészszövetség fotószakosztálya, amatőrök, fényképész szövetkezet, a Fővárosi Fotó, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, s végül az üzemi fotókörök képviselői vettek részt, részleteiben megtárgyalják az előbb elvi tartalmában jellemzett tervezetet, kiegészítve azzal, hogy mik a létesítendő Fotóművészek Szövetsége feladatai? Az előkészítő bizottság magáévá tette és kevés módosítással elfogadta a tervezetet részleteiben is és ennek következtében megtörténhetett az előkészítő bizottságnak alapszabály, költségvetési és alapítóbizottság előkészítő albizottságokra való átalakulása. A három albizottság többszöri összejövetel után megtette jelentését, amelyről jegyzőkönyvek tanúskodnak. Az előkészítő biztosság többízben is módosított az albizottságok javaslatait, végül is lehetővé vált az alakuló közgyűlés összhívása.

Kedves Meghívottak!

Kinőttük a Képzőművészeti Szövetség Fotószakosztálya kereteit. Cselekedjünk, nézzük meg, mit tehetünk, mit kell tennünk a remélt és várt jövő előkészítése érdekében. Hogyan tarthatjuk meg és fejleszthetjük tovább előrelátható gondoskodással a már ma meglévő erkölcsi javainkat és az elkövetkezendő jövőben esetleg megnyíló lehetőségek számbavételével új értékeinket. A szövetség vezetősége ne odázza el a konkrét célkitűzések megvalósítását, hanem a meglévő feladatok megoldásának újabb és jobb lehetőségeit kutatva és mérlegelve, mindenkor az aktivitás, az alkotó és továbbépítő cselekvés szempontjából mérlegelje a problémákat.

Kedves Meghívottak! Az előkészítő bizottság befejezte munkáját, de mielőtt átadnánk a helyünket a megválasztandó közgyűlés elnökségének, kötelességemnek tartom mindnyájunk nevében köszönetemet kifejezni azoknak, akik nemzetépítő munkájuk mellett időt és fáradságot nem kímélve, segítségünkre voltak a szövetség létrehozásában és ezzel konkrét célkitűzéseink elkövetkező megvalósításában. Elsősorban Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes elvtársnak, aki volt szíves az első előkészítő bizottsági ülést összehívni és annak személyével is súlyt és jelentőséget kölcsönözni. Siklósi Norbert elvtársnak, a Minisztertanács sajtóosztálya vezetőjének, aki az előkészítő bizottság vitáiban nyújtott segítő kezet. Eszterág Albert, a Népművelési Minisztérium népművelési főosztálya helyettes vezetőjének, aki közvetlen felettes irányítónk, s aki talán néha szenvedélyes megnyilatkozásunkért meg fog bocsájtani és reméljük, rövid időn belül látni fogja segítésének gyümölcsét. Faragó Vilmos elvtársnak, a Népművelési főosztály és az előkészítő bizottság összekötőjének, aki a késő esti órákba nyúló üléseknek kitartó résztvevője volt. S végül az előkészítő bizottság minden tagjának, akik munkájukkal lehetővé tették a mai alakuló közgyűlés megtartását.

Kedves Meghívottak! Mint említettem, az előkészítő bizottság munkája befejeződött, jelentésemet megtettem, átadom a szót Skita Győzőnek, az előkészítő bizottság titkárának, hogy tegye meg javaslatát az alakuló közgyűlés elnökségének megválasztására.

Skita: Kedves Elvtársak! Mielőtt megtenném javaslatomat az alakuló közgyűlés elnökségének megválasztására, felolvasom a neveket, hogy kik azok, akik a megalakuló Magyar Fotóművészeti Szövetség tagjai lesznek:

(Felolvassa a mellékletként csatolt névsort.)

A Szövetség tanácsadó tagjainak a következő elvtársak lettek meghíva:

(Felolvassa az ugyancsak csatolt névsort.)

Skita: Kedves Elvtársak! A mai alakuló közgyűlés elnökségére a javaslat a következő:

Eszterág Albert, a Népművelési Minisztérium Népművelési főosztályának helyettes vezetője.

Vadas Ernő, Rév Miklós, Faragó Vilmos, Botta Ferenc.

Felteszi szavazásra.

A közgyűlés egyhangúan elfogadja.

Vadas: Felkéri a jelölteket, hogy foglalják el helyüket.

Kedves Meghívottak! Hogy a jogszabályoknak eleget tegyünk, megkérdezem, hogy hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége megalakuljon?

Szavazás alapján megállapítja, hogy egyhangúlag mindenki elfogadja.

A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri dr. Zajky Zoltánt és Heller Andort.

Az alapszabályt mindenki kézhez kapta megérkezéskor, kéri, hogy szóljanak hozzá.

Seidl J.: Javasolja, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége nevet egészítsék ki Magyar Fotóművészek Országos Szövetségére.

Vadas: Az az érzése, hogy kicsit előre szaladt, de a továbbiakban fognak ezzel foglalkozni. Jobbnak találná, ha pontról pontra végigmennének az alapszabály tervezeten.

A közgyűlés ezt a javaslatot elveti. Ezután tízperces szünetet rendel el, hogy mindenkinek ideje legyen elolvasni.

Vadas: Kedves Meghívottak!

Több levél érkezett az alakuló közgyűlés elnökségéhez, amelyeket ismertetni kívánok.

Felolvassa az alábbiak által írt leveleket, melyben távolmaradásukat indokolják és sok sikert kívánnak az alakuló közgyűlésnek: Szegedi Emil, Busztin Lívia, dr. Groh Gyula, Ráthné Szenczi Mária, Hollenzer Béla, Pécsi József, Ráth Károly, Pelbárt Oszkár.

Az elnökség, a fegyelmi, valamint az ellenőrző bizottság megválasztására jelölő bizottságként javasolja: Bence Pált, Marton Tibort, Vámos Lászlót, dr. Csörgeő Tibort, Őrszigethy Frigyest.

A közgyűlés a jelölő bizottságot egyhangúlag elfogadja.

Vadas: Számláló bizottságként az alábbiakat javasolja: Kálmán Béla, Tomori Ede és Heller Andor.

A közgyűlés a számláló bizottságot egyhangúlag elfogadja. Felkéri a szavazatszámláló bizottságot, hogy az urnát, amely le van ragasztva, kézjegyével lássa el.

Kéri a közgyűlést, hogy az alapszabályokhoz szóljanak hozzá.

Bence: Seidl kartárs felszólalásával kapcsolatban megjegyzi, bizony feleslegesnek tartja az „országos” kitételt, mivel Magyar Fotóművészek Szövetsége egy van az országban, tehát országos jellegű.

Az a kérdése, hogy a tanácsadó tagokat is beveszik-e a Szövetség soraiba? Ez az alapszabályban nincs pontosan lefektetve.

Vadas: Helyesnek tartja a megjegyzést, mivel az valóban nem szerepel. Az előkészítő bizottság egy tanácsadó testületet hozott létre, tagjai lesznek a Szövetségnek, de szavazattal nem rendelkeznek. Ki kell egészíteni oly módon, hogy a közgyűlés egy Tanácsadó Testületet hozott létre a Szövetség mellett, tagjai a Fotóművészeti Szövetség tagjai lesznek, de szavazattal nem rendelkeznek.

Sághy: Helyesnek tartja a megjegyzést, mivel az valóban nem szerepel. Az előkészítő bizottság egy Tanácsadó Testületet hozott létre, tagjai lesznek a Szövetségnek, de szavazattal nem rendelkeznek. Ki kell egészíteni oly módon, hogy a közgyűlés egy Tanácsadó Testületet hozott létre a Szövetség mellett, tagjai a Fotóművészeti Szövetség tagjai lesznek, de szavazattal nem rendelkeznek.

Sághy: Szintén fölöslegesnek tartja az „Országos” hozzátételét.

Helyesnek tartja azt, ha a tanácsadó tagokat úgy veszik be, hogy a közgyűlés választja. Javasolja, hogy tegyék fel szavazásra:

Szeberényi: Mivel a Fotóművészeti Szövetség neve rövidesen külföldi jellegű is lesz, szükségesnek tartja az „Országos” hozzátételét.

Vadas: Több hozzászólás és különböző javaslat után felteszi szavazásra, hogy ki akarja az eredeti nevet és ki az, aki az „országos” kiegészítést javasolja.

Eredeti nevet: 42 szavazat.

„Országos” kiegészítés: 36 szavazat.

A többség az eredeti testületre vonatkozóan kéri a közgyűlés javaslatát.

Eszterág: Nem lehet megkülönböztetni ma már tagokat és tiszteletbeli tagokat. Ezért ajánlja azt, hogy Tanácsadó Testület legyen a neve, amely hasznos támogatást ad a Szövetség munkájához. Nem a szövegezésben, hanem elvi kérdésben lényeges. Tiszteletbeli és rendkívüli tagokat nem engedélyez a Magyar Népköztársaság.

Vadas: Felteszi szavazásra, ki az, aki ezt az indítványt ilyen módon elfogadja.

1 ellenszavazat kivételével mindenki.

Vadas: A szavazatok alapján megállapítja, hogy a Szövetség egy Tanácsadó Testületet hozott létre, az ebben munkálkodók szavazati joggal nem rendelkeznek és nem tagjai a Szövetségnek.

A Tanácsadó Testület tagjait meghívták a közgyűlésre, kiváló tudományos munkát végeznek fotó-vonalon is.

Székely: Nem érti, hogy miről kívánnak ezek a tanácsadó tagok tanácskozni. Amennyiben a Szövetségnek komoly segítséget jelentenek, miért nem lépnek be a Szövetségbe? Minek vannak tulajdonképpen?

Vadas: Segítséget adnak, úgy tudományos vonalon, mint technikai kérdésekben a Szövetségnek. Kiváló szakemberek. Előadásokkal és különböző problémák megoldásában kívánnak segítségére lenni a Szövetségnek.

Reismann: Az a kérdése, hogy a Tanácskozó Testületnek fix tagjai vannak-e?

Vadas: Amennyiben újabb tagok jelentkeznek, akik segítséget kívánnak nyújtani a továbbiakban a Szövetségnek, úgy azok is tagjai lesznek.

Dobrányi: Nem látja értelmét a Tanácskozó Testületnek. Technikai szakemberek nem tartoznak a Szövetségbe, ettől függetlenül előadásokat mások is tarthatnak. Javasolja, hogy a tanácskozó tagokat tagként vegyékfel a Szövetségbe.

Falus: Értelmetlennek tartja, hogy kétféle tagja legyen a Szövetségnek. Legyen akkor egy tudományos kör, amibe esetleg vonják be a szobrászokat, festőket.

Szöllősy: Javasolja a tanácsadó tagok rendes tagként való felvételét.

Vadas: Festők, szobrászok bevonását nem tartja szükségesnek. A tanácsadó tagokat az előkészítő bizottság állapította meg. Szöllősy és Dobrányi kartárs teljes tagságot kíván a tanácsadó tagok részére. Felteszi szavazásra a kérdést, hogy teljes jogú tagok legyenek-e, vagy tartsák fenn az eredeti álláspontot.

Felkéri Skita kartársat, hogy olvassa fel a Tanácsadó Testület tagjainak névsorát.

Skita: Felolvassa a névsort.

Szavazás után megállapítja, hogy 3 ellenszavazat kivételével a többség elfogadja a Tanácsadó Testület tagjait, teljes jogú tagként.

Botta: A továbbiakban ki kell egészíteni az alapszabályt, hogy mint tudományos kérdésekkel működő, illetve foglalkozók kerültek a Szövetségbe.

Vadas: Ki kell egészíteni még avval is az alapszabályt, hogy a Szövetség tagjai lehetnek azok a feddhetetlen előéletűek, akik a fotóművészetben kiemelkedő munkásságot folytatnak.

Vadas: Felkéri az előkészítő, ill. jelölő bizottságot, hogy amíg a hozzászólások folynak, addig készítsék elő javaslataikat.

Dr. Vajda: Helyesnek találja, ha a tagok építő bírálatot gyakorolnak, mint ahogyan az az alapszabályban szerepel: „Helyes és építő bírálatot gyakorolhatnak a tagok a Szövetség közgyűlésein, értekezletein a Szövetség tagjai és szerveinek ténykedéséről.” Hogy a bírálat helyes-e, azt előre nem lehet tudni. Az így lefektetett szabályzat teljesen elfojtja a kritikát.

Vadas: Hozzászólása alapján, a többség hozzájárulásával módosítják úgy, hogy „a tagok kritikát gyakorolhatnak”.

Rózsa: „A közgyűlésen csak olyan indítványok tárgyalhatók, amelyek a közgyűlés előtt legalább 8 nappal beérkeztek a Szövetség titkárságához.” Nem tartja helyesnek, mert előre nem lehet tudni, hogy mi az a probléma, ami menetközben felvetődik.

Vadas: Napirendi pontként csak az előre beadott indítványt tudják tárgyalni, de ha közben bárkinek problémája van, azt felvetheti. Az alapszabályban benne foglaltatik az is, hogy rendkívüli közgyűlés hívható össze a tagság egyharmadának kívánságára.

Rózsa: Az alapszabályból hiányzik, hogy a választás titkosan történik. Bele kell venni, nehogy ezirányban kétely merülhessen fel.

Járai: Hosszúnak tartja a kilépési időt decemberig. Módosítani kellene 3 hónapra.

Vadas: Azért lett így meghatározva, mert a Szövetség költségvetéssel dolgozik. Azelőtt két esztendő volt a kilépési idő. Az év végéig nem lehet kilépni a költségvetés miatt.

Szeberényi: Ha a tag művészi vonatkozású munkássága nem éri el a megkívánt színvonalat, illetve ilyen irányú munkásságával felhagy, törölhető.” Nem tartja helyesnek, mert lehet, hogy valakit kényszerítő körülmények késztetnek arra, hogy egy időre abbahagyja művészi munkáját.

Vadas: Amennyiben valaki nem végleg, hanem esetleg kényszerítő körülményre hagyja abba egy időre a művészi munkát, úgy a körülmények figyelembe lesznek véve.

Egyébként is a kizárási határozat ellen fellebbezni lehet a közgyűléshez. Nem tartja helytelennek, hogy ilyen a szövegezésben benne maradjon.

Szeberényi: A művészi munka relatív fogalom. Hol van biztosítva, hogy valakinek a munkáját művészi munkának fogadják el? Felvételnél milyen szempont szerepel?

Botta: Avval a felelősséggel, hogy a művészi munka relatív, ezután is lesznek felvételek, benyújtott munkák alapján. Az elnökségnek joga van ellenőrző döntést hozni.

Szeberényi: Javasolja, hogy a határozatok elfogadása szótöbbséggel, vagyis a tagság 2/3-ának véleménye szerint történjen.

Sághy: Szükségesnek tartja ezen pont bennehagyását az alapszabályban, mert ez a pont sarkallja arra, hogy a tagok aktívabban dolgozzanak. Azok, akik most a művészi tevékenységükkel, illetve művészi munkájuk alapján lettek a Szövetség tagjai, azok esetleg felhagyhatnak eddigi művészi tevékenységükkel.

Eszterág: A Szövetség olyan testület, ahol fotóművészek vannak együtt. Hogy ki lehet tagja, azt a tagok ítélik meg, mert ha valakinek valamely kifogása van, az megvitatásra kerül. A vitákat a Szövetség tagjai kötelesek eldönteni. Idővel majd megalakul egy bizottság, amely ezt fogja tárgyalni.

Szöllősy: Cselekmény, vagy egyéb indokolja a tagság megszűnését. Ha önhibáján kívül történik, figyelembe kell venni. Ilyen pontot vegyenek fel az alapszabályba.

Botta: Feleslegesnek látja az ilyen irányú pont felvételét. Az elnökség által megbízottak, a tagság által megválasztottak fogják elbírálni. Nem lehetnek örökös tagok; az alapszabályban benn kell, hogy maradjon és élni kell evvel a joggal.

Sághy: A többi művészeti ágban is benne van egy ilyen szövegezés az alapszabályban. A törlés csak a felülvizsgáló bizottság alapelőírása alapján történik, vagy a közgyűlés döntésére.

Vadas: Felteszi szavazásra; ki az, aki elfogadja a pontot és ki nem.

51 többségi szavazattal a fenti pontot a közgyűlés elfogadja.

Javasolja, hogy „A Szövetség célja: a fotóművészek, fényképészek és fotóamatőrök országos művészeti irányítása, érdekeik képviselete, mind belföldi, mind külföldi vonatkozásban...” részben vegyék be a „fotóriportereket” is, amennyiben tagolva vannak.

Szavazásra felteszi, hogy az alapszabályba felvegyék-e a „fotóriporter” nevet.

A többség 55 szavazattal elfogadja.

Eszterág: A fenti idézett résszel kapcsolatban megjegyzi, hogy az érdekvédelem nem jelent jogorvoslatot. A jogorvoslatot és jogvédelmet nyilván biztosítja, hogy a Népművelési Minisztérium elismeri a Szövetséget, de állami rendelkezési joga nincs.

Vadas: Felteszi szavazásra, hogy a közgyűlés elfogadja-e a módosított alapszabályt.

A közgyűlés egyhangúlag elfogadja.

Felkéri a jelölő bizottságot, tegye meg javaslatát.

A jelölő bizottság javaslata:

Elnökségi tagoknak: Vadas Ernő, Rév Miklós, Botta Ferenc, Skita Győző, Langer Klára, Sághy Imre, Veres Tamás, Bass Tibor, Seidl József, dr. Zajky Zoltán, Járai Rudolf.

Póttagok: Vadas Jolán, Hollenzer Béla, Gink Károly.

Fegyelmi Bizottság tagjainak: Rehák Tibor, Reismann Marian, Jónás Pál.

Póttagok: Cs. Jankó Magda, Erdősné Zinner Erzsébet.

Ellenőrző bizottsági tagoknak: Dr. Csörgeő Tibor, Kálmán Béla, Mező Sándor.

Póttagok: Heller Andor, Székely László.

Vadas: Kéri, hogy a jelölő bizottság jelöléséhez szóljanak hozzá.

Kálmán: Javasolja Vámos Lászlót elnökségi tagnak.

Szeberényi: Javasolja Klell Kálmánt elnökségi tagnak.

Berekméri: Javasolja Sárkány Jenőt az elnökségbe.

Gellért: Javasolja Őrszigethy Frigyest az elnökségbe.

Vadas: Kéri a közgyűlés szavazását:

Vámos László 30 szavazat, 5 ellenszavazat = igen.

Klell Kálmán 30 szavazat, 24 ellenszavazat = igen.

Sárkány Jenő 6 szavazat, 10 ellenszavazat = nem.

Őrszigethy Frigyes 15 szavazat, 17 ellenszavazat = nem.

Falus: Kéri, hogy utólag tegyék fel szavazásra Svéd Istvánt elnökségi tagnak.

Szavazásnál a többség nem fogadta el.

Vadas: Felteszi szavazásra, hogy a jelölt fegyelmi és ellenőrző bizottsági tagokat a közgyűlés egészében elfogadja-e? A részletes szavazás titkosan történik.

A közgyűlés egyhangúlag elfogadja.

A többség javasolja utólag Detréné Pintér Zsuzsát fegyelmi bizottsági tagnak.

A közgyűlés egyhangúlag elfogadja.

Felkéri a számláló bizottságot, hogy a kézjegyükkel ellátott urnát vegyék át.

Skita: Felolvassa a neveket és név szerint átadja a szavazó listát. 79 szavazó lapot ad ki.

Titkos szavazás!

Kálmán: Szavazás után felolvassa a neveket és pontszámokat.

Elnökségi tagok:

Vadas Ernő 78, Botta Ferenc 76, Hollenzer Béla 74, Vadas Jolán 72, dr. Zajky Zoltán 70, Vámos László 69, Járai Rudolf 68, Veres Tamás 68, Rév Miklós 67, Skita Győző 67, Gink Károly 67.

Póttagok:Sághy Imre 63, Seidl József 54, Klell Kálmán 51.

Szavazatot kaptak még: Bass Tibor 43, Langer Klára 27, Reismann János 15, Schiller Alfréd 9, Marton Tibor 8, Őrszigethy Frigyes 5, Kálmán Kata 4, Escher Károly 3, Sándor Zsuzsa 2, Sárkány Jenő 1, Bence Pál 1, Gellért Géza 1, Berekméri Zoltán 1, Munk Tamás 1, Nádor Ilona 1, Tomori Ede 1, Németh József 1, dr. Csörgeő Tibor 1, Berend Ferenc 1, Ráth Károly 1, Réti Imre 1.

Fegyelmi Bizottsági tagok: Jónás Pál 73, dr. Rehák Tibor 72, Detréné Pintér Zsuzsa 72.

Póttagok: Erdősné Zinner Erzsébet 70, Cs. Jankó Magda 68, Reismann Marian 49.

Ellenőrző Bizottsági tagok: Heller Andor 75, dr. Csörgeő Tibor 74, Székely László 74.

Póttagok: Kálmán Béla 73, Mező Sándor 72.

Szavazatot kaptak még: Kálmán Kata 3, Schiller Alfréd 2, Farkas Tamás 1, Somlyói Béla 1.

Vadas: Kedves Meghívottak!

A művészek képviselői, festők, szobrászok, grafikusok, zenészek stb. már korábban megalakították művészi célú tömörülésüket, amivel nemcsak gazdasági előnyeiket, hanem stílusuk kifejlődését, témakörük gyarapodását és a szocialista-realista irányzat képviseletét mozdították elő. A szövetségi kollektíva nem fogja megtárgyalni fotóművészetünk időszerű kérdését. Fel fogjuk vetni a fejlődés problémáit, le fogjuk vonni az eddigi eredmények tanulságait és igyekezni fogunk ezen a hiányosságokat kiküszöbölni. Amikor a Párt és Kormány lehetővé teszi a művészeti munka elméleti és gyakorlati tennivalóinak széleskörű megvitatását, egyben kifejezi várakozásteljes bizalmát a fotóművészek felé. Nyilvánvalóvá válik, hogy fotóművészetünk be fogja tölteni hivatását, a szocializmus alapjainak lerakása közben és mindinkább alkalmassá lesz a változott társadalmi helyzet tükrözésére és a valóság megváltoztatásának a szolgálatára.

Fotóművészetünkre komoly feladatok várnak, népi demokráciánk kulturális nevelő és a szocializmust építő funkciójának a bemutatásával kapcsolatban. A fényképek útján történő valóság megismerése hatásosan elősegítheti az emberek öntudatát. Az újságok, könyvek, prospektusok illusztrálása a hivatásosok feladata, de nekünk gondolni kell arra a megnövekedett amatőr táborra, akiknek a fényképezés talán csak szórakozás, de olyanokra is, akiknél a fénykép lelkük magasabbrendű mondanivalójának kifejezője és olyan fanatikusok is, akiknek a fényképezés minden bajukra valóságos orvosság.

Adatok a Magyar Fotóművészek Szövetségéről

A MFSZ taglétszáma: alapításkor: 115 tag, 1959: 116 fő, 1961: 136 fő, 1967: 156 fő, 1977: 173 fő, 1978: 216 fő, 1989: 243 fő, 1997: 269 tag.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége eredeti alapszabálya kimondja, hogy 4 évenként tisztújító közgyűlést, a közbenső időszakban pedig beszámoló közgyűlést kell tartania. Az 1990-ben elfogadott új alapszabály szerint 5 évenként kell tisztújító közgyűlést tartani, s a két közgyűlés között legkevesebb két beszámoló közgyűlést kell összehívni.

Közgyűlések időpontjai: 1956. szept. 10. (alakuló), 1959. jún. 13., 1960. okt. 15. (beszámoló), 1961. május 27. (tisztújító), 1966. márc. (beszámoló), 1967. ápr. 8. (tisztújító), 1969. márc. (beszámoló), 1970. ápr. 25. (tisztújító), 1973. máj. 5. (beszámoló), 1978. ápr. 8. (tisztújító), 1981. máj. 23. (beszámoló), 1986. márc. 7. (tisztújító), 1989. ápr. 22. (beszámoló), 1989. nov. 25. (beszámoló), 1990. febr. 25. (tisztújító, az 1989-es félbeszakadt közgyűlés folytatásaként). 1992. máj. 30. (rendkívüli).

1956-ban, az alakuláskor megválasztott elnökség:

Az elnökség tagjai: Vadas Ernő, Botta Ferenc, Hollenzer Béla, Vadas Jolán, dr. Zajky Zoltán, Vámos László, Járai Rudolf, Veres Tamás, Rév Miklós, Skita Győző, Gink Károly.

Póttagok: Sághy Imre, Seidl József, Klell Kálmán.

Fegyelmi bizottság: Jónás Pál, dr. Rehák Tibor, Detréné Pintér Zsuzsa.

Póttagok: Erdősné Zinner Erzsébet, Cs. Jankó Magda, Reisman Marian.

Ellenőrző bizottság: Heller Andor, dr. Csörgeő Tibor, Székely László.

Póttagok: Kálmán Béla, Mező Sándor.

Tanácsadó Testület: Barabás János, dr. Bárány Nándor Kossuth-díjas, Berty Imre, Dobrányi Géza, dr. Groh Gyula, Hevessi Iván, Homoki Nagy István Kossuth-díjas, Kerny István, Mihályfi Ernőné, Pécsi József, Pioker Ignác Kossuth-díjas, Rónai Dénes, dr. Sevcsik Jenő és Szegedi

Emil.

A Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjai:

Angeló Pál, Angyalfi Andor, Barabás János, Bárány Nándor, Bass Tibor, Bence Pál, Berekméri Zoltán, Berendi Ferenc, Bereth Ferenc, Berty Imre, Bojár Sándor, Botta Ferenc, Bozsán Endre, Busztin Lívia, Bürger Gertrúd, Czeizing Lajos, Csík Ferenc, Csörgeö Tibor dr., Detréné Pintér Zsuzsa, Dobrányi Géza, Doma István, Eke Mihály, Erdősné Zinner Erzsébet, Escher Károly, Falus Károly, Farkas Tamás, Gaál Imre, Gajdár Pál, Gellért Géza, Gink Károly, dr. Gróh Gyula, Gruber Ferenc, Heller Andor, Hevessi Iván, Hires Tibor, Holics Gyula, Hollenzer Béla, Hölzel Gyula, Homoki Nagy István, Horváth Tamás, Izsák Henrikné, dr. Jamnitzky Nándor, Jankó Magda, Járai Rudolf, Jónás Pál, Kálmán Béla, Kálmán Kata, Kéri Dániel, Kerny István, Klell Kálmán, Komlós Tibor, Kotnyek Antal, Koffán Károly, Kovács Károly, Langer Klára, Lukács János, Marton Tibor, Mező Sándor, Mihályfi Ernőné, Munk Tamás, Nádor Ilona, Németh József, Őrszigethy Frigyes, Papp Jenő, Pálvölgyi Ferenc, Pándi Jánosné, Petráss István, Pécsi József, Péntek Pál, Pióker Ignác, Rákos Imre, Ráth Károly, Ráthné Szenczi Mária, dr. Rehák Tibor, Reismann János, Reismann Marian, Rédner Márta, Réti Pál, Rév Miklós, Rónai Dénes, Rózsa László, Samai Antónia, dr. Ságy Imre, Sándor Zsuzsa, Sárkány Jenő, Seidl József, Seidner Zoltán, dr. Sevcsik Jenő, Skita Győző, Skita Győzőné, dr. Sólyi József, Somlyói Béla, Svéd István, Schiller Alfréd, Schmidt Nándor, Szádvári Éva, Szászvárosi József, Szeberényi György, Szegedi Emil, Székely László, Sziklai Dezső, Szipál Márton, Szőlőssy Kálmán, Sztály János, ifj. dr. Tildy Zoltán, Tomori Ede, Tóth István, Ujverbászi Frigyes, Vadas Ernő, Vadas Jolán, Vámos László, Veres Tamás, Veres Tamásné, Vízári László, dr. Zajky Zoltán.

(A felsorolásban kiemeltük azok neveit, akik 1956-ban, vagy később „disszidáltak”.)

Az 1959. június 13-án megválasztott elnökség:

A tagok száma: 116 fő.

Elnökség: Bence Pál, Botta Ferenc, Zinner Erzsébet, Rév Miklós, Sándor Zsuzsa, Schiller Alfréd, Tabák Lajos, Vadas Ernő, dr. Vajda Ernő, Vámos László, dr. Zajky Zoltán.

Elnök: Vadas Ernő, főtitkár: Vámos László.

Az 1961. május 27-én megválasztott elnökség:

Tagok száma: 136 fő.

Elnökség (11 fő): Armuth Iván, Bartal Ferenc, Bence Pál, Zinner Erzsébet, Rév Miklós, Tabák Lajos, Tarcai Béla, Tomori Ede, dr. Vajda Ernő, Vadas Ernő, Vámos László.

Elnök: Vadas Ernő, főtitkár: Zinner Erzsébet.

Az 1967. április 8-án megválasztott elnökség:

Taglétszám: 156 fő.

Elnökség (15 fő): dr. Tildy Zoltán, Tillai Ernő, Kónya Kálmán, Botta Ferenc, Rév Miklós, Zinner Erzsébet, Kálmán Kata, Langer Klára, Ibos Iván, Armuth Iván, Féner Tamás, Réti Pál, Tomori Ede, Czeizing Lajos, Bence Pál.

Elnök: Rév Miklós, főtitkár: Zinner Erzsébet

Az 1970. április 25-én megválasztott elnökség:

Taglétszám: 171 fő.

Elnökség: Armuth Iván, Bence Pál, Czeizing Lajos, Féner Tamás, Ibos Iván, Kálmán Kata, Kónya Kálmán, Korniss Péter, Papp Jenő, Réti Pál, Rév Miklós, dr. Tildy Zoltán, Tomori Ede, Zinner Erzsébet, Hemző Károly, *

Elnök: Rév Miklós főtitkár: Zinner Erzsébet

* A figyelmes olvasónak talán feltűnik, hogy Hemző Károly neve miért nem illeszkedik az alfabetikus sorrendbe. Szokatlan esemény emlékét őrzi ez a felsorolás. Az alakuló közgyűlést kivéve, később már teljes „fegyelemben” zajlottak a tisztújítások: a jóelőre összeállított névsor-javaslatot automatikusan szavazták meg a résztvevők. Az 1970-es közgyűlésen zavar támadt a „szavazógépezetben”, s szinte forradalminak ható közjátékként járta be a hír a művészvilágot: az előzetesen felterjesztett Langer Klára helyett a helyszínen javasolt Hemző Károlyt választották meg az elnökségbe.

Az 1978. áprilisában megválasztott elnökség:

Taglétszám: 216 fő

Elnökség: (15 fő) Albertini Béla, Armuth Iván, Bence Pál, Benkő Imre, Czeizing Lajos, Féner Tamás, Hemző Károly, Horling Róbert, Kónya Kálmán, Korniss Péter, Réti Pál, Rév Miklós, Szebellédy Géza, Tomori Ede, Urbán Tamás

Elnök: Rév Miklós, főtitkár: Féner Tamás

Az 1986. március 7-én megválasztott elnökség:

Taglétszám: 235 fő

Elnökség: Albertini Béla, Baricz Katalin, Chochol Károly, Féner Tamás, Halász Rezső, Hemző Károly, Horling Róbert, Katona István, Katona Miklós, Kerekes Gábor, Korniss Péter, Markovics Ferenc, Módos Gábor, Vencsellei István, Szebellédy Géza

Elnök: Katona István, tiszteletbeli elnök: Rév Miklós, főtitkár: Szebellédy Géza

1989 novemberben az elnökség lemondott, s a továbbiakban mint ügyvezető elnökség folytatta.

Az 1990. február 25-én megválasztott elnökség:

Balla András, Beke László**, Katona István, Keleti Éva, Szebeni András, Tímár Péter, Tóth József, Urbán Tamás

Elnök: Katona István, főtitkár: Tímár Péter

** Az új alapszabály értelmében nyílt lehetőség a Közgyűlés által drasztikusan lecsökkentett létszámú Elnökség kibővítésére a húsz főt meghaladó csoportok vezetőivel. Így került az Elnökségbe Beke László a Közgyűlés után hamarosan megalakult Első Alkotócsoport képviseletében, Szebeni András a Magyar Fotóriporterek Kamarája küldötteként és Balla András hivatalból, mint a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának művészeti vezetője.

Az 1992. május 30-án megtartott rendkívüli közgyűlésen lemondott tisztségéről Katona István elnök. Elhatározásához csatlakozott Tímár Péter főtitkár, Urbán Tamás tagfelvételi bizottsági vezető, Tóth József művészeti bizottsági vezető és Lussa Vince etikai bizottsági vezető.

Az újonnan megválasztott Elnökség (Gera Mihály elnök, Tasnádi László főtitkár, Keleti Éva művészeti bizottsági vezető, Balla Demeter felvételi bizottsági vezető és Tillai Ernő etikai bizottsági vezető) részére október 30-át jelölte meg határidőként a tagság a Szövetség ügyeinek áttekintésére.

Az új Elnökség megalakulása után nem sokkal Beke László helyét Török László, Szebeni András helyét pedig Révész Tamás vette át az Első Alkotócsoport, illetve a Magyar Fotóriporterek Kamarája képviselőjeként.

Az újabb és újabb, reménytelennek látszó nehézségek felbukkanását több lemondás követte. Elsőként Tasnádi László vált meg funkciójától (a főtitkári poszt a mai napig, tehát lapunk megjelenésének időpontjáig nincs betöltve), de az Alkalmazott Fotográfusok Kamarájának elnökeként továbbra is részt vesz a munkában. Az ugyancsak lemondott Keleti Éva helyére Markovics Ferencet hívták meg, az elsorvadt lehetőségekkel bíró Művészeti Bizottság élére.

Az 1997. őszére tervezett tisztújító közgyűlésig tehát, a bekövetkezett számos változás után a fenti Elnökség látja el a teendőket. (Összeállította: Kincses Károly)

A Szövetség elhunyt vezetőinek életéről

VADAS ERNŐ (Nagykanizsa, 1899. dec. 17. – Budapest, 1962. máj. 30.) fotóriporter, fotóművész.

Első képét 1918-ban csinálta, miután sikeres érettségije után kapott szüleitől egy 9x12-es fényképezőgépet. Fotós pályája 1927-ben indult, 28 éves korában. Munkaszolgálatos volt a II. világháború idején. 1945-ben Mauthausenben, majd Gunskirchenben van a lágerben. 1945 után került haza. Az államosítások után a Magyar Fotó Állami Vállalathoz, majd 1956 után jogutódjához az MTI-hez került főmunkatársként. Képeit merész fény–árnyék hatások, ellenfény, tükörfényes felületű brómezüst papír, lendület, jó kompozíció jellemezte. Negatívjait nem tekintette véglegesnek, gyakran erős kinagyításokkal dolgozott. A magyaros stílus egyik kiemelkedő képviselője. Alapításától a MFSZ elnöke volt, 1959-ben újraválasztották. Részt vett a Foto szerkesztésében, 1957-ben a szerkesztőbizottság elnöke. A MÚOSZ fotószakosztályának elnöke volt. Angyalfi Andor és ő lettek a a Nemzetközi Amatőrfényképészek Világszövetségének magyarországi igazgatói 1947-ben. Sok amatőrt és hivatásos fényképészt tanított. A Nemzetközi Újságíró Szövetség fotóriporteri szakosztálya elnökségi taggá választotta 1962-ben, Bence Pállal egyetemben. A MFSZ-ben az úgynevezett Vadas-vita (Fényképművészeti Tájékoztató, 1961. 3–4., és 5. számában) után visszahúzódott, nem vállalt tisztséget.

Díjak: A Libák című képe 1931-ben a svájci Camera által rendezett pályázaton az egész fotóvilág szavazata alapján kapta az ezer aranyfrankot kitevő első díjat. A londoni Royal Photographic Society Emmerson plakettjét kapta 1934-ben, 1938-ban az American Photography évkönyvében a 13424 kiállító művész között az 5. helyet foglalta el. 1952-ben a Népköztársasági Érdemérem kitüntetettje, FIAP, Hon.EFIAP (1957)

Kiállítási szereplései: Nemzetközi fotókiállításokon 67 aranyérmet nyert (más források szerint 92-t). Gyűjteményes művészi fényképkiállítása a MAOSZ helyiségében, Bp. 1936. febr., 1960. febr. gyűjteményes kiállítása a Szinyei-Merse teremben. Budapest után csehszlovákiai városokban is bemutatták.

VAJDA ERNŐ DR. (Budapest, 1889. dec. 28. – Budapest, 1980. febr. 15.) fotóművész, jogász, botanikus, a MFSZ alapító tagja, 1959-től négy éven keresztül elnöke, a Magyar Hirdető Zsüribizottságának tagja, a Művészeti Alap Képzőművészeti Szakosztályának tagja. Édesapja Weisz Adolf, anyja Vajda Regina. A jogi egyetemmel párhuzamosan zoológiai és botanikai tanulmányokat is végzett. Ügyvédi vizsgáját 1919. dec. 1-én tette le. Az első honvéd gyalogezred hadnagya 1916-ban. 1926-tól tagja a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak. Első fényképeit 1911-ben készítette, az utolsót 1979-ben. Szinte minden képét, amelyek 98 százaléka növényfotó, egy 9x12 cm-es Voigtländer Bergheil kamerával, Heliar 1:13,5 cm és Heliar 1:15 cm-es objektívekkel. Első felesége (1918-ban esküdtek) Benjovics Klára festőművész, a második Reismann Marian (1961.) fotóművész. Ő perelte vissza a magyar államnak és Pásztory Dittának Bartók szerzői jogait 1961-ben. A természettudományos fotográfiát (növények, fák) művészi rangra emelte. Irodalmi tevékenysége is jelentős, mind idehaza, mind külföldön jelentek meg könyvei.

Kitüntetései: EFIAP 1958., Aranydiploma az ELTE-n, 1968. szept., Munka Érdemrend Arany fokozata 1969., a Művészeti Alap Képzőművészeti Szakosztályának díja egész munkásságáért, valamint a szakosztály vezetőségében kifejtett másfél évtizedes munkájáért 1979., Érdemes Művész, 1980.

Kiálíltásai: Virágok, fák, tájak – Magyar Nemzeti Galéria Bp. 1965., Új Galéria, Prága 1966., Pusztákon, ártereken – Debrecen, Déri Múzeum 1967. aug., Déri Múzeum, Debrecen 1968., Magyar Nemzeti Galéria 1969. nov. (119 kép), Öreg fák – Savaria Múzeum Szombathely 1970. máj., Helikon Galéria, Bp. 1976. dec. (50 kép), Változatok öt témára – Magyar Nemzeti Galéria, Bp. 1977. dec., Vajda Ernő emlékkiállítás – Bp. Vigadó Galéria, 1980. nov., Száz év – száz kép – Budavári Palota „A” épület 1990. márc.

Könyvei: A magyar növényvilág képeskönyve. Művelt Nép, 1954. (u.ez angolul, németül, oroszul: Corvina, 1957.), Pflanzenfotografie. Fotokinoverlag és Corvina Kiadó, 1960., Fák, ligetek, erdők. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1969., Sziklákon, kövek között, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp. 1977. (Bernáth Aurél előszavával), öreg fák (Devecseri Gábor verseivel). Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1969., Vajda Ernő (Fotóművészeti Kiskönyvtár, Kollányi Ágoston életrajzi bevezetőjével)

VÁMOS LÁSZLÓ (Tapolca, 1912. ápr. 15. – Budapest, 1983. dec. 16.) fotóriporter, könyvillusztrátor, fotóművész. Anyja Steiner Magda. Eredeti foglalkozása nyomdász. Reismann Marian műtermében tanult, ott is szakvizsgázott. 1945 után lett főállású fényképész. 1945 májusában megszervezte a Szociáldemokrata Párt képszolgálatát Orient néven. A képszolgálat vezetője Rózsa László lett, riporterei Babulik Jenő, Bence Pál, Gink Károly, Jónás Pál, laboráns Nádor Ilona. A Dolgozók Világlapja c. képes hetilap fotórovatát vezette. Párttag volt, de 1950 után 3 évre félreállították. 1953 után a Főfotónál dolgozott, mint raktáros. Sokat tett a színes fényképezés elterjesztéséért. A Magyar Fotóművészek Szövetségét elsősorban ő és Király Zoltán szervezték meg, 1956–1960 között a MFSZ első főtitkára. Az egyetlen olyan művészeti Szövetség a fotográfusoké, melyet mint új alapításút, 1956 novembere után nem szűntettek meg. Bence Pál Fotobeli cikkében részletesen tárgyalta a Szövetség vezetésével kapcsolatos hibáit. „A MFSZ aug. 25-i elnökségi ülésén ismertették a pártaktíva és a Művelődési Minisztérium vizsgálata alapján létrejött határozatot. E határozat V. L-t. felmentette függetlenített főtitkári tisztsége alól, ezt a tisztséget megszüntette. A Műv. Min. Méth Sándornét bízta meg az ügyvezető titkári feladatok ellátásval, Rév Miklóst az elnökség tagját pedig megválasztották társadalmi főtitkárrá.” (Foto, 1960. 9. sz. 360. o.) A Szövetségben a Művészeti Bizottság tagja, a Felvételi Bizottság póttagja lett 1961-ben. 1960-tól a Magyar Hírlap vezető fotóriportere lett. Zeneszerzőkről, Kodályról készült sorozata ismert.

Kiállításai: Nemzetközi Kiállítás, Ancona, 1958. (színes képével aranyérmet nyert), 1960. (Csepel), Gyűjteményes kiállítása 1969. Műcsarnok Budapest, Pillanatképek Kodály Zoltán életéből Fészek Klub Bp. 1977., Emberközelben, Várszínház Galéria 1981.

Kitüntetései: EFIAP 1959. A Szocialista Hazáért érdemrend 1967., Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970., Érdemes Művész 1977., Balázs Béla-díj 1972.,

Könyvei: Fotografiere Farbig. Fotokinoverlag Halle 1959., Emberközelben. Bp. Képzőműv. Alap Kiadó, 1976., Varázslatos Magyarország, A zene bűvöletében

ZINNER ERZSÉBET (Erdős Lászlóné) (Budapest, 1909. márc. 17. – Budapest, 1977. szept. 8.) fényképész, fotóművész, a MFSZ alapító tagja, főtitkára 1961-1977 között. 18 évesen kezdett fényképezni. Inaséveit Laub Juci műtermében töltötte. Első, nyomtatásban megjelent képét két héttel a spanyol polgárháború kitörése előtt készítette Spanyolországban (közölte a Fotó 1969. jún. 241. o.). Jó barátságba került Radnóti Miklóssal. 1937-től saját műtermében dolgozott. Baron és Zinner néven optikai és fotószaküzletet működtettek Budapesten, VII. Király utca 97. alatt. Látásvizsgálat, szemüveg készítése minden receptre. OTI, MABI stb. állt 1945-ös hirdetésükben. Fotó Zinner és Busztin néven a Szent István körút 20. I. emeletén vállaltak műtermi felvételeket. 1948 márciusában ugyanezzel a névvel már az V. Fürst Sándor utca 7/b-ben hirdették műtermüket. Az államosítások után az Idegenforgalmi Hivatal, az IBUSZ, majd 13 évig az MTI fotósa, egészen 1965-ös nyugdíjaztatásáig. Jelentős részt vállalt az ifjú generációk fotós oktatásából. Fotóit mély humanizmus, emberszeretet jellemzi. Fákat ábrázoló fotóiról írja Fekete Judit (im.): „… A tudós kíváncsiságával és a művész érzékenységével figyeli a fákat Z. E. is. Aprólékos megfigyelő… Addig nézi az útjába kerülő fákat, amíg felfedezi egyéniségüket…” Ungvári Tamás a nekrológjában azt írta róla: … „Z. E. érzékenysége minden képet a líra különös párájával vont be…”

Képei: Kül- és belföldi lapokban jelentek meg, továbbá könyvekben, albumokban, naptárakban. Bálint Györgyről 1938-ban készült képe talán a legismertebb. Mások mellett Németh Lászlóról, Beck Ö. Fülöpről is sikeres portrét készített. Ember Születik című sorozata több díjat nyert. Hagyatékának nagy része a MFM-ban.

Kitüntetései: AFIAP 1960., EFIAP 1963., Hon. EFIAP 1972., 1971. ápr. 2., Érdemes Művész 1969., Munka Érdemrend arany fokozata 1975.

Kiállításai: Szerepelt a Fotóélet 1941-es kiállításán is. Budapesti Nemzetközi Kiállítás I. díj 1957., Interpress kiáll. II. díj 1962., Közelebb az emberhez. Vadas Ernő terem Bp. 1960., Emberöltő. Magyar Nemzeti Galéria 1966. ápr. 9., (Vándoroltatták pl. 1966. Dunaújváros, 1967. Bukarest, 1969. Csongrád, Győr…), Látomások. Salgótarjáni Fotógaléria 1973., Fák. Budapest, Fészek Művészklub 1973. (17 kép).

Összeállította: Kincses Károly