NÉHÁNY DAGERROTÍPIÁRÓL

Több évtizede makacsul tartja magát néhány állítás a magyar fotótörténeti szakirodalomban, és öröklődik a fotótörténészek között nemzedékről nemzedékre. Nem egy, több évtizedes vélemény, kijelentés cáfolatot, pontosítást nyerhetett volna, ha mindig nyilvánosság elé kerülhetnének a múzeumi gyűjtőmunka új eredményei.

Ezek az öröklődő állítások többnyire Fejős Imrének, a magyar fotótörténetírás megteremtőjének, az 1950-es években írt úttörő jelentőségű tanulmányaiból erednek, s a szakma akkori ismeretei szerint helytállóak is voltak. Az azóta eltelt évtizedekben e sajátos és szép szakma művelői büszkén vállalhatjuk, hogy mindnyájan Fejős Imre köpönyegéből bújtunk ki, hiszen ő vetette meg a modern magyar fotótörténetírás alapjait. Érdemes azonban szakmánknak olykor felülbírálnia egy-egy ősi, évtizedeken át ismételt kijelentést, „szakmai közhelyet”, és a fotótörténeti munkában az írott források mellett a múzeumok gyűjtőmunkájának új eredményeire is támaszkodni.

Szakmánk egyik ilyen kijelentése, hogy nincs Magyarországon ismert dagerrotípia Kawalky Lajostól. Az ország többi gyűjteményéről nem tudok, de csupán a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában az alábbi dagerrotípiák vannak Kawalkytól:

Masztik Vilmosnak 9x7 cm-es színezett dagerrotípiája, mely az 1850-es években készült Kawalky Lajos „árny- és fényfestész” Dianafürdőbeli műtermében. 1982-ben került a múzeumba. (1) Idősebb Röck Istvánné sz. Amelie Müllert (1820–1843) ábrázoló rajzról készült repró-dagerrotípia (7x5,5 cm). Szignált, de keletkezésének ideje és helye ismeretlen. 1988 óta a gyűjtemény darabja. (2)

S végül az 1990-ben a leszármazottaktól megvásárolt 12x9 cm-es dagerrotípia Dobiecki Ferenc (1820–1886) arcképével. Az elmagyarosodott lengyel nemes részt vett az 1948–49-es magyar szabadságharcban, és ezért az Újépületben letöltött börtönbüntetést szenvedett el. Szabadulása után készült róla a felvétel Kawalky Dianafürdőben működő műtermében. (3)

A másik ilyen állítás, mely felbukkan a korai magyar fényképezéssel foglalkozó írásokban az, hogy elveszett, és csak reprodukcióban ismert Marastoni Jakabnak az a felvétele, melyen Kossuth Lajost, Both Pált és Ruttkay Józsefet örökítette meg 1841 nyarán, s melyet lord Rothermere ajándékozott 1930-ban a debreceni egyetemnek. Nos, ez a degarrotípia jelenleg a Debreceni Egyetemi Könyvtár Kézirattárának birtokában van, s a nagyközönség is láthatta 1989-ben az Ősfényképek – Dagerrotípiák magyarországi közgyűjteményekben c. kiállításon az akkori Munkásmozgalmi Múzeumban. Sajnos a kép a dagerrotíp lemezen lényegében teljesen eltűnt, viszont a kerek lemezt takaró nyolcszögletű paszpartu jobb alsó sarkában még ma is tisztán olvasható „Marastoni” neve, maga a kép azonban csak a korábban készült reprodukcióban látható. (4)

Remélem, a jövőben magam és kollégáim további elveszettnek hitt, de megkerülő fotótörténeti ritkaságokról számolhatunk be e lap hasábjain.

L. Baji Etelka