FOTÓKONZERVÁLÁSI KISKÁTÉ

1.

Tartsuk válogatás nélkül egy helyen a pozitívokat és negatívokat, eredetiket és másolatokat, mert így biztosabb, hogy nem tudjuk értéküknek megfelelően kezelni őket. Ha lehet, még iratok, tárgyak, relikviák is legyenek a fotók mellett, úgy kevésbé unalmas dolgozni velük.

– Pozitív képeket méret szerint válogatva, egyenként savmentes zacskóba, paszpartuba, palliumba, azokat savmentes kartonból készült dobozban vagy fémszekrény fiókjában, kisebb méretekben állítva vagy lógatva, 30x40 cm-nél nagyobb méreteket fektetve kell tartani. Az adatokat a tartóra kizárólag puha ceruzával írjuk fel. A reprodukciókat, másolatokat, iratokat, egyéb fajtájú dokumentumokat elkülönítve kell tartani a fényképtől, ami jó az egyiknek, majdnem biztosan káros a többinek.

– Az albumokban tárolt képek gyorsabban mennek tönkre, mint a külön konzerváltak. Ártalmas az aranyozás bronzpora, a savas előzékpapír, a dörzsölés okozta felületi behatás. Mit tegyünk, ha az albumokat eredeti állapotukban akarjuk tartani? Vagy kivesszük az eredetiket, s helyükbe fakszimile másolatokat teszünk, miközben az eredeti képeket savmentes tartókban őrizzük, vagy kivesszük a képeket, konzerváló csomagolásba tesszük, de pontosan összeszámozzuk az album lapjaival, hogy az eredeti állapot szükség esetén rekonstruálható legyen.

Vagy benne hagyjuk az albumban őket, s arra gondolunk, hogy ha eddig kibírta, azt a néhány évet, ami a nyugdíjamig hátravan, még kibírja.

2.

Ne csomagoljuk be egyenként a képeket savmentes papírba, mert az sok helyet foglal el. Rakjuk őket jó szorosan egymás mögé csúsztatva. Az a legjobb, ha a képeket Technokol Rapiddal jól felragasztjuk egy karton közepére, úgy jobban kezelhető.

– A képeket, negatívokat egyenként csomagolva tároljuk. Tilos negatívot, fotót az eredeti tárolódobozaiban hosszú ideig őrizni. A fotók csomagolására optimális esetben „silversafe” ezüstbarát papírból készült tartót, palliumot, zacskót használjuk, figyelve arra, hogy a tartók készítése során se változzék a papír kémiai összetétele (pl. savas ragasztótól…) Ha silversafe papírra nem telik, bevizsgált savmentes papírt vegyünk, amely lehetőleg magas százalékban rongyból és ne facsiszolatból készüljön. Legyen 0 vagy ahhoz közelítő a lignintartalma, ne legyen kénnel szennyezett. (87 százalék feletti alfa-cellulóz tartalom, 6–7 közötti Ph-érték, ne legyen pufferolt). A megvásárolni akart papír előzetes vizsgálatát bármelyik képzettebb papírrestaurátor képes elvégezni. A savas papír polimerizációs láncai lerövidülnek, láthatólag sárgul, barnul a papír, törékennyé válik, s egy idő múlva alkalmatlanná lesz a fotó vagy az emulzió megtartására, miközben a képet alkotó ezüstöt is károsítja.

– Kerüljünk a legtöbb műanyagot. Csak bizonyos fajta (Melinex, Mylar…) poliészter, polipropilén anyagok jók, melyek nem tartalmaznak lágyító anyagokat, felületükön nincsen fényező anyag… Kerülni kell az ismeretlen, nem bevizsgált műanyag tartókat. Csak az tartsa leforrasztott polietilén zacskóban a képét, aki biztosan el akarja azt pusztítani.

– A hazai gyakorlatban elterjedt ezüstpergamen (silberweis) zacskók erősen savasak, a legkisebb nedvességtől is rátapadnak a kép felületére. Kerülendők, hasonlóan a celofánhoz.

3.

A legszebb képeinket akasszuk ki a lehetőleg nedves falra, olyan helyre, ahová legalább délelöttönként odasüt a nap. Ha hullámosodik, a hátát jól ragasztózzuk meg, attól majd odatapad.

– Eredeti képet mindig csak műtárgyvédelmi szempontoknak megfelelően installálva állítsunk ki, száraz falra, paravánra, max. 50 lux fénnyel megvilágítva, bizonyos fokozottan fényérzékeny anyagok elé uv-szűrő fóliát téve. Dekorációnak, vagy állandó kiállítási darabként csak fakszimile másolatokat használjunk.

– A kiállításra szánt képeknek csak a sarkait rögzítsük savmentes papírból hajtogatott vagy készen kapható fotósarkokkal, esetleg enyvezett papírcsíkkal, melyek utána a kép hátáról nyomtalanul eltávolíthatóak.

– Kiállítás, bemutatás során ugyanolyan vagy hasonló körülményeket igényelnek a képek, mint egyébkor. Ezért figyeljünk a tér hőmérsékletére, páratartalmára, a képre eső fény erősségére (általában nem haladhatja meg az 50 lux erősséget). Nedves falakra, direkt napsütés által ért helyekre még főnöki parancsra se akasszunk fotót.

– Vannak bizonyos eljárással készült fotóanyagok, melyek fokozottan fényérzékenyek. Ezek kiállítása kerülendő, vagy csak fokozott biztonsági feltételek betartásával, rövid időre engedhetjük. Ez esetben letakart, s csak a látogató által fellebbentett filc fedőlap, csak a néző által felvillantott, de folyamatosan nem világító lámpa használandó.

– A legértékesebb, esetleg állandó kiállításon bemutatásra kerülő műtárgyakról készíttessünk faximile másolatokat.

– A paszpartukartonok, hátlapok szabványai meg kell egyezzenek a raktározásnál használt anyagok paramétereivel.

– Eredeti, archívális értékű színes diákat ne vetítsünk, készíttessünk róluk másolatokat. Célszerű az üveges keretből kiszedve tárolni az értékesebbeket.

4.

Az eredeti képeket adjuk oda mindenkinek, aki csak kéri. Ne engedjük meg, hogy a képnézéshez cérnakesztyűt vegyenek, tapogassák csak nyugodtan össze a képek felületét.

– Soha ne nyúljunk csupasz kézzel a fotóhoz. Nem bolyhosodó cérnakesztyű a javasolt, de még azzal is kerüljük az emulziós felületek érintését.

– Készítsünk legértékesebb, legtöbbet használt fotóinkból reprodukciót vagy digitalizált képet. Az eredetit csak indokolt esetben mozgassuk, a műtárgyvédelmi szabályok betartásával.

5.

Pecsételjük le nyugodtan a képeink hátát, ha úgy tetszik, akár a képes oldalát is. Nyugodtan írjuk rá tintával, golyóstollal a leltári számot, akkor biztos nem lopják el.

– A fényképekkel csak tiszta, vegyileg közömbös anyagok találkozhatnak. Ne írjunk tollal, filctollal a hátukra, ne pecsételjük le őket a ma használatos bélyegzőkkel. Kapható speciális toll, speciális bélyegzőfesték. A fekete kartonokra, verzókra ne ragasszunk, csak bevizsgált öntapadós címkéket. Fotóra történő íráskor ügyeljünk, hogy ne nyomjuk erősen a ceruzát. Minden pecsét, leltári szám, megjegyzés stb. képoldalra írása tilos.

– A fotók kartonja, verzója, paszpartuja is a műtárgy része. Mindenféle megváltoztatása, csonkítása kerülendő.

6.

Ha elszakad a kép, letörik a sarka, nem baj, van cellux, majd azzal megragasztjuk.

– Tilos a cellux, a ma általánosan használatos szinte valamennyi ragasztó, tilos a gémkapocs, a tűzőgép, a befőttes gumi. Sérült képet csak képzett restaurátor javíthat, egészíthet ki.

– Tárolásnál, mozgatásnál ügyeljünk a képszélekre, sarkokra. Minden műtárgy legsérülékenyebb részei ezek.

7.

Ha jön a tv, adjuk nekik oda a legjobb képeinket is. Ők tudják, hogyan kell világítani, hogyan kell úgy hajlítgatni, hgoy az jól nézzen ki a képernyőn. Talán még vissza is kapjuk őket.

– A fényképek mozgatását a rendelkezésünkre álló eszközökkel a minimálisra kell csökkenteni. Digitalizáljuk, készítsünk róla másolatot, munkakópiát. Csak a gyűjtemény felelős munkatársa kezelheti a képeket ilyen esetekben is, valamennyi ismert szabály betartásával. A rövid ideig tartó intenzív fényterhelés megállíthatatlan károsodásokat képes elindítani.

8.

Ha valakinek másolat kell, fizessen 8 forintot laponként és nyugodtan fénymásolja le a régi képeket, ha van pénze, akár tízszer is.

– Tilos direktben fénymásolni fotográfiákat. Ha valamilyen okból elkerülhetetlen, akkor a másológép tárgyasztalára tegyünk biztonsági uv-fóliát. Bizonyos eljárással készült képek, például sópapír, talbotípia másolása még így sem engedélyezhető.

– Győződjünk meg a szkenner, a fénymásoló fényteljesítményéről, mielőtt engedélyezzük a kép digitalizálását, másolását. Csak a speciálisan a fényképekhez kifejlesztett, 8–15 W/s teljesítményű szkenner, levilágító használható archív fotográfiákhoz.

– Minden fénykép érzékenyen reagál környezetének változásaira. Ne vigyük hirtelen hidegből melegbe, száraz helyiségből nedvesbe…

– Ártalmas a másolók által kibocsátott ózon is.

9.

Tartsuk a képeinket lehetőleg a nedves pincében vagy a fotólabor nedves helységeiben, de vihetjük a padlástérben kialakított remek tárolóhelyekre is. Ha van klimatizált raktárunk, lehetőleg ne kapcsoljuk be a berendezést, mert a dolgozó könnyen megfázhat, s náthás lesz.

– A raktárhelyiség legyen zárható, biztonságosan őrizhető, legyen benne mozgásérzékelő, riasztó, füstérzékelő, tűzriasztó, lehetőleg automata oltóberendezés.

– Klimatizált legyen, helyezzünk el benne jól látható helyen hőmérőket, a légnedvesség mérésére szolgáló hygrométereket. Gondoskodjunk a hőmérsékleti, levegő páratartalmi adatok folyamatosan leolvasásáról, feljegyzéséről.

– Folyamatosan ellenőrizzük a tároló, feldolgozó, kiállítóhelyeken a hőmérsékletet, páratartalmat és a levegő összetételét. Javasolt a 10–15 C° körüli hőmérséklet és a 40 % relatív páratartalom. A hőmérséklet-ingadozás nem lehet 4 C°-nál nagyobb. Még ha fájó is, tudomásul venni, hogy azok a körülmények, melyek jók egy embernek, a fotónak már ártanak. Cél az egészséges kompromisszum.

– Az archív raktárak oldalfalában, födémében nem mehet víz-, gáz- vagy fűtéscső, gondolva az esetleges meghibásodásra.

– A raktár és a kutatótér között legyen egy hőmérséklet kiegyenlítő helyiség, hogy megakadályozzuk a hőmérséklet és a páratartalom változásait.

– Ne legyen a fotográfiák tárolóhelyén fénymásoló, lézerprinter vagy más, ózont kibocsátó eszköz.

– Fontos a raktár és a feldolgozótér levegő összetétele. A peroxidok, kéntartalmú levegőszennyező anyagok, a kéndioxid, a nitrogénoxid, az ózon megengedett maximumértéke szabványban meghatározott, azon felül ártalmas.

– A raktárakban, kutatóterekben tilos a dohányzás, evés, ivás, a nem kontrollált összetételű anyagok bevitele.

10.

Ne költsünk klimatizálásra, még megfázik a raktáros vagy a gyűjteménykezelő.

– Rossz gyakorlat, hogy a raktár és a munkaszoba gyakran ugyanaz a helység. Sem a képeknek, sem a dolgozónak nem jó.

11.

Tartsuk a képeinket a fűtőtesten, vagy annak közelében.

– Óvjuk a képeket a sugárzó hőtől. Ne tegyük radiátor, fűtéscső közelébe őket.

– Frissen festett helyiségekbe, tárolóhelyekebe ne engedjünk fotográfiát. Optimális esetben egy hónap is kell, hogy a friss festékek által kibocsátott peroxidok szintje a nagyon károsnál kicsit lejjebb kerüljön.

12.

Világítsunk nyugodtan neonnal mindenhol, ahol képek vannak, vagy azokkal dolgoznak. Takarékos fényforrás, igazán megéri.

– Kerülendő a fotográfiák tárolóhelyén, a kutatóhelyeken a direkt napfény, a magas uv-sugárzású lámpatestek, mint a neon, vagy a többi nemesgáz töltésű izzólámpa. Az ablakokra tegyünk uv-szűrő fóliát, a lámpákat cseréljük ki halogénre, vagy hagyományos izzólámpákra, melyeket biztonsági bírával kell körülvenni arra az esetre, ha szétrobbanna. A lámpák elé – hasonlóan az ablakokhoz – tegyünk uv-fóliát.

13.

A negatívokat hagyjuk összetekerve, amennyiben leica vagy roll méretűek, mert úgy sokkal kisebb helyen elférnek. Az üvegnegatívokat nyugodtan tartsuk az eredeti savas papírjukban, dobozaikban, lehetőleg egymás tetejére fektetve, mert úgy csak az alsó és a felső törhet el, középen majdnem biztos, hogy marad köztük ép is.

– Az üvegnegatívokat egyenként csomagolva, élükre állítva, savmentes kartonból készült dobozokban, eldőlés ellen biztosítva lehet tárolni. Minden negatív előtt legyen egy kontakt másolat, hogy a válogatáskor ne a műtárgyat kelljen mozgatni. Tilos postai borítékokban, dossziékban negatívot tárolni. Helytelen a pozitívot és a negatívot együtt tárolni.

14.

Ne válasszuk szét a nitrát negatívjainkat a többitől, mert az macerás.

– A nitrocellulóz hordozóra készült negatívok bomlanak, bomlástermékeik károsítják a velük egy térben lévő többi negatívot, pozitívot, ráadásul viszonylag alacsony fokon öngyulladnak. A gyűjtemény egészét át kell nézni, különválasztani a nitrát filmeket, azokat egy elkülönített, 10 Celsius-fok alatt tartott, jól szellőztetett raktárban kell őrizni, s lehetőleg az értékesebbeket dupolni (azonos méretű, mai anyagra készült másodnegatívot készíteni).

15.

Ne nézzük meg a raktárba kerülő új szerzeményeket, legyen az nyugodtan poros, penészes, majd ha sorra kerül, letakarítjuk.

– Sose vigyünk be a raktártérbe ellenőrizetlen, tisztítatlan anyagokat.

– A penészes, kártevővel fertőzött képeket azonnal el kell különíteni a többitől, s restaurátor gondjaira bízni. A penészgombák kedvelik a 20 fok feletti hőmérsékletet, a 70 %-nál magasabb páratartalmat, a savas táptalajt. A leggyakrabban előforduló kártevő az úgynevezett kannapenész (aspergilus), mely szürkésfekete foltokban tenyészik a kép felületén, valamint a penicilium-gombák. A rovarkártevők előszeretettel fogyasztják a zselatint, keményítőt.

– Tartsuk tisztán a raktárakat, kutatóhelységeket. A közönséges háztartási por minden fotó esküdt ellensége.

– Célszerű hidegpadlós terekben tárolni a képeket. Kerülendő a lakkal, más anyaggal kezelt parketta vagy padló,a linóleum.

16.

Tartsuk a képeinket faszekrényekben, könyvtári polcokon, ha a könyvnek jó, a fényképnek is megfelel.

– Kerüljük a pácolt, politúrozott vagy más módon kezelt fa tárolóeszközöket. A tárolószekrények égetett zománcbevonatú fémből készüljenek.

17.

Ne foglalkozzunk olyan jelentéktelen apróságokkal, hogy milyen eljárással készült a kép. Csak azzal törődjünk, mi van rajta.

– A fotók olyan információhordozók, melyek elválaszthatatlanok a kép fizikai testétől. Amennyiben veszni hagyjuk a képet, csökken, majd elenyészik a kép által hordott információ is. Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk az eltérő anyagokból, eltérő eljárásokkal készült fotók számára a legideálisabb feltételeket, első lépésként célszerű felismerni és meghatározni őket.

18.

Ha látjuk, hogy kezd sárgulni, sötétedni, oxidálódni a képünk, ne essünk kétségbe. Adjuk oda a fényképésznek, az majd csinál vele valamit.

– A fényképész ipari tanulók nem tanulnak fotókonzerválást, fotórestaurálást. Ha mégis hozzáfognak, akkor hályogkovács módjára kísérleteznek általuk nem ismert anyagokon, amivel jóvátehetetlen károkat okozhatnak. Tilos eredeti műtárgyakon kísérletezni. Forduljon szakképzett restaurátorokhoz, konzerváló szakemberekhez.

19.

Ha poros a képünk, nyugodtan fogjunk egy nedves rongyot és törüljük le. Használhatjuk az éppen divatos tisztítószereket is, úgymint VIM, Ultra, Always, Amway, Sunlicht, Dosia. Ezek mindent tisztítanak.

– A fotók tárolóhelyén ammónia- vagy klórtartalmú tisztítószerek alkalmazása kerülendő, mind a helyiségek, mind a műtárgyak tisztításakor. A fotóműtárgyakat érintő valamennyi tisztítási művelet szakember feladata!

20.

A fényképhez mindenki ért. Ne pazaroljuk az időnket arra, hogy szakirodalmat olvassunk, netán tanfolyamokon képezzük magunkat. Felesleges.

– A fotó valamennyi művészeti termék között talán leginkább az őt létrehozó eljáráshoz kötődő műtárgy. Nemcsak az agnoszkáláshoz, tudományos meghatározáshoz, de fizikai létének megőrzéséhez is szükség van az alapvető technikatörténeti ismeretekre, s azok betartására.

21.

Ne törjük magunkat holmi katalógus, lista készítésével. Sokkal több örömet, meglepetést okoz, ha időnként találunk valami számunkra is meglepőt a gyűjteményünkben.

– Egy számítógépes gyűjteményi katalógus és egy jól megválasztott tárgyszórendszer lehetővé teszi, hogy a műtárgyakat ne ötletszerűen, hanem csak a legszükségesebb mértékben mozgassuk.

És így tovább!

Kincses Károly