EGY VIDÉKI FÉNYKÉPÉSZ: ZELESNY KÁROLY

Zelesny Károly (1848–1913) Pécs legjelentősebb fényképésze volt a századfordulón. Negyven évig készítette felvételeit a dinamikusan fejlődő városról, a pécsi polgárokról, a Baranyához kötődő arisztokratákról. Megörökítette a soknemzetiségű megye még élő népviseletét. Fényképein nyomon követhető a fotográfia technikai fejlődése is.

A Zelesny-műterem 1951-ben megszűnt, minden felszerelés, dokumentum szétszóródott. A család közvetlen ágon kihalt, a személyes és üzleti tárgyak, iratok elvesztek. A kutatásnak így be kellett érnie a múzeumban és a régi pécsi családoknál megmaradt képekkel és albumokkal, a levéltárban lévő szerény anyaggal, a sajtótudósításokkal és a címtárakkal.

Pécs a XIX. század 70-es éveiben dinamikusan fejlődő közepes nagyságú városa volt a Monarchiának. Lakóinak száma 1850-től húsz év alatt több mint 8 ezerrel gyarapodott, s 23 863 fő volt, 1900-ban már 42 423 lakosa volt.

Ezt a látványos növekedést a város határában lévő szén kitermelésének köszönhette Pécs. Az osztrák Dunagőzhajózási Társaság tulajdonában lévő szénbányászat az egész város fejlődését befolyásolta. A már hagyományos iparágak (bőrfeldolgozás, kerámia-, pezsgő- és sörgyártás) is nagyobb lendületet kaptak. Új üzemek, gyárak alakultak: bútorgyár, rézöntöde stb. Ez természetesen a kereskedelemnek, az egyesületek alakulásának, az általános ipari jólét kibontakozásának is kedvezett.

Ebbe az igazán pezsgésnek indult városba érkezett meg 1875–1876 fordulóján Zelesny Károly 24 éves fiatalember azzal a céllal, hogy fényképészműtermet nyisson és talán véglegesen is megtelepedjen a városban.

Pécsett már 1860 óta tevékenykedtek fényképészek. Zelesny megérkezésekor is három fényképész dolgozott. A velük való konkurenciharcra kellett felkészülnie az ideérkezett Zelesny Károlynak.

Zelesny Károly 1848-ban született az erdélyi Besztercén (ma Bistrica). Valószínűleg iparos családból származott. Asztalosnak tanult. Érdeklődését azonban felkeltette az akkor újdonságnak számító fényképezés. Szinte biztosra vehető, hogy a Besztercén abban az időben rajztanárként és fényképészként dolgozó Koller Károlytól¹ kezdte megismerni a fényképezés alapjait Zelesny, hamarosan eljött Besztercéről. Először Pesten, azután egy rövid ideig Párizsban, majd Szegeden tökéletesítette fényképészeti ismereteit. 1872 végén megérkezett Pécsre. Szinte azonnal megnősült, elvette a város első női fényképészét, Patz Alojziát, akinek édesapja is tartott fenn fotóműtermet egy rövid ideig. 1873-ban már meg is született első gyermekük, ezt követte még kilenc, akik közül hatan érték meg a felnőtt kort.

Először felesége, Patz Lujza a műtermében dolgozott. Az asszony ettől kezdve csak mint retusőr segített neki néhány évig, majd a gyerekek felcseperedése után a 90-es évektől ismét dolgozott a laboratóriumban. 1875-ben már új műtermet hirdettek az újságban:

Üzleti hirdetés

Van szerencsém értesíteni

a tisztelt közönséget,

hogy a Király u. 8. sz. alatti Hattyúházban található

fényképészeti műtermet

a legújabb, legjobb és legnagyobb berendezéssel szereltem fel.

A nyár és ősz folyamán Budapesten és Bécsben tett utazásaim alkalmával, és a legnagyobb műtermekkel létesített kapcsolataim révén a legjobb tapasztalatokat gyűjtöttem össze és ezeket itteni műtermemben értékesítem. Elsajátítottam a legújabb „Van der Weyde”-féle nagyobb képeknél használható módszert, és az ezzel való próbálkozásaimat a Főtéren a Városházzal szemközti kirakatomban szíves megtekintésre kiállítottam. Elvállalom rajzok, vázlatok, térképek, daguerreotypiák és régi fényképek mindenféle reprodukcióját, ugyanezek felnagyítását tetszés szerinti formában, amelyeknél a legteljesebb hasonlóségért kezeskedem.

Az eddig nekem ajándékozott bizalomra gondolva, a továbbiakban is igyekszem tiszta, szép és jó munkával a legszigorúbb elvárásokat is kielégíteni. A tisztelt közönség becses jóakaratába ismételten ajánlva magam a továbbiakra is számos megrendelést kérek.

Karl Zelesny²

Már ebből a korai hirdetésből kiderül, hogy korának szinte minden technikai újdonságát ismerte, és képes volt azokat műtermében használni is.

A XIX. század hatvanas éveitől kezdve az iparosok megmérettetése, s országosan ismertté válásuk egyik leghatásosabb formája a különböző városokban megrendezett ún. országos kiállításokon való részvétel volt. 1876 nyarán Szegeden rendezték a soros országos ipari, termény- és állatkiállítást. Zelesny 29 portréval és zsánerképpel szerepelt ezen a bemutatón. A kiállítási anyagát Pécsett is bemutatta a műterme előtti kirakatában. A helyi újság azt írta, hogy Szegeden a kritika szerint: ...csak elismerést érdemelnek a bemutatott képek.³ A hivatalos elismerés sem maradt el. A kiállítás végén Zelesny munkáit a „Haladás és versenyképesség” ezüst érdemérmével tüntették ki.

A kezdeti sikerek újabb feladatok elvégzésére ösztönözték Zelesnyt. 1877-ben megkezdte a fényképek készítését a párizsi világkiállításra.

A szegedi országos kiállításon díjazott fényképészünk Zelesny úr egy sorozatot készít a párisi világkiállításra. A Király utcai műterembe új, nagyobb díszleteket szerzett be. Elhatározta, hogy egy alkalmi összeállítást fog lefényképezni. Kaulbach festményének alapján egy eredeti összeállítást mutat be. Egy fiatal lány tiroli ruhában, udvaron ülve, ölében egy citerával, várakozásteljesen oldalra nézve énekel és játszik a hangszerén. A képet nemsokára közszemlére teszik Valentin Károly és Trenschiner Joachim urak kirakatában.⁴

A kép sorsáról nincs adatunk. Párizsban csak 1896-ban fog eredményesen kiállítani, amikor is „Grand Prix”-t (nagydíj) kapott.⁵

A műteremnek azonban a város polgárainak fényképezési igényeit is ki kellett elégítenie, hisz ebből kellett eltartania az ekkorra már négytagú családját. Ezért egy tanulót vett fel a laboratóriumi munkák segítésére, bár már volt egy segédje, aki élete végéig az alkalmazásában maradt.

1877-ben részt vett az osztrák ipari egylet által Bécsben megrendezett kiállításon. Munkáját kiállítási ezüstéremmel ismerték el.

A következő évben addigi működésének legnagyobb megmérettetésére készült, az 1878-as párizsi világkiállításra hét tablónyi fényképet, arcképet és műteremben beállított életképet készített. Ez a próbálkozása csalódást okozott, mivel semmiféle elismerést nem kapott. Ez a sikertelenség azonban nem keserítette el, 1883-ban ismét ellátogatott Párizsba, ahol tanulmányozta a fényképezés új irányzatait.

Az évenként megrendezett országos kiállítás 1879-ben Székesfehérvárott volt. A Pécsi Figyelő c. újság így tudósít erről: ...a székesfehérvári kiállításra Zelesny Károly 22 db különböző nagyságú és kivitelű fényképet küldött.⁶ Néhány nap múlva már az eredményről is tudósított a lap. A kitüntetettek között, az ezüstérmet elnyertek között volt Zelesny Károly is.

Az 1880-as évek, jó munkájának következtében sok extra megrendeléssel, műtermének korszerűsítésével, új, jobb körülmények közé költöztetésével s újabb kitüntetések elnyerésével teltek.

1882-ben a város határában egy katonai, ún. sátortábor és kórház építése kezdődött meg. Zelesnyt felkérték az építkezés folyamatának dokumentálására. Ezért itt egy ideiglenes műtermet állított fel. Az ismert fotográfus Zelesny Károly, a sátortáborban egy célirányosan megtervezett, új szellemű műtermet rendezett be, amely méltó az eddigi hírnevéhez.⁷

Érzékenyen reagált a fényképezés minden technikai újítására. Az 1880-as években divatos a színezett fotográfia. Ha meg akarta tartani a megrendelőit, akkor neki is tudnia kellett ilyen képeket készíteni. 1883-tól készített színezett technikával felvételeket.

1883 tavaszán ismét néhány heti tanulmányútra ment Párizsba, ahol mestersége legújabb technikai és művészeti újdonságait tanulmányozta .

Ennek az évnek az őszén József főherceg és fiai Pécsett jártak a szokásos hadgyakorlat alkalmával. A hadgyakorlat megtekintése közben az ifjú József főherczeg, ki élénk érdeklődéssel viseltetett a gyakorlatok iránt, egyszerre azon óhaját fejezi ki, hogy szeretne egy ágyút elsütni. A kívánalomnak rögtön eleget tettek. ...A jelenetet egy ép jelenlévő fényképész (Zelesny Károly) megörökítette.⁸

Három nap múlva, amikor eltávoztak a városból a királyi vendégek, az állomáson már fotósunk átadta a hamarjában elkészült arczképet – írta a helyi újság.⁹

A következő év tavaszán egy válogatást tett közszemlére a Párizsban szerzett tapasztalatai alapján készült színezett fényképekből. A József főhercegről készült felvételt is megtekinthették a város lakói.

Sikerült fényképeket tett ki közszemlére Zelesny Károly jó hírű helybeli fényképészünk a bazárban (Pauncz Adolf kirakatában) párisi minta szerint eszközölte a csoportosítást. Sötétvörös bársony mezőben aranyos keretben. Megérdemli a megtekintést úgy közönségünk, mint idegenek részéről. Előnyére válik városunknak a magas színvonalon álló kivitel. Tudtunkkal provinciális váro-sainkba nálunk a legelső ily meglepő kiállításban. Nem mulaszthatjuk el dicséretünkkel kitüntetni Zelesny urat állandó igyekezetéért, melyet ez alkalommal is valamint a színes fényképek sikerült előállításáért, versenyezve a külfölddel, méltóan kiérdemelt. Nevezetes, a kiállított képek között országszerte szeretett Józsi főherczegünk fiának a magyarosan nevezett „József” főherczegnek képe is, azon jelenetet ábrázolva, midőn a kis vitéz múlt év őszén a helybeli sátortáborban egy ágyút elsütött. Hollán Ernő altábornagy és több tüzér állja körül.¹⁰

József főhercegék 1884-ben is meglátogatták az őszi hadgyakorlatot. Az előző évi sikeres fénykép hatására ismét Zelesnyt hívták meg az esemény dokumentálására. Most a másik herceget, Lászlót kapta lencsevégre, amint elsütötte az ágyút. A helyi sajtó így ismereteti az eseményt:

A kép elkészítésével derék polgártársunk Zelesny Károly bíztatott meg. ....szombaton a teljesen kész kép ízléses kiállításában nekik bemutattatott. József főherczeg a képből 40 darabot rendelt, 20 kisebbet és 20 nagyobbat ...a képet szemügyre véve, arról csak a legnagyobb dicsérettel szólhatunk, s örvendve veszünk tudomást azon nagy haladásról, melyet Zelesny úr mestersége fejlesztésében, mely már a művészet magas fokán áll, folytonos tanulmányozó útjai és műszereinek tökéletesítése következtében felmutat. ...az egész kép, valamint a kiállítás is oly díszes és sikerült, hogy bármely teremnek díszét képezheti. Zelesny úr méltán büszke lehet művére, mely bizonyára Európa királyi udvarainak nagy részébe meg fog küldetni.¹¹

Alig több mint két héttel a fénykép elkészülte után Zelesny megkapta az udvari fényképészi címet.

A kitüntetésnek országos visszhangja is volt. A korszak legnívósabb hetilapja, a Vasárnapi Újság írt ez alkalomból Zelesnyről:

...Zelesny Károly pécsi fényképész ízléses kiállítású, tiszta és hű képben örökítette meg a jelenetet s már másnap, midőn ő fenségeik elutazandók a vonathoz hajtottak, teljesen kész képet átnyújtotta nekik. Képzelhető, hogy mily nagy volt a kis László főherczeg öröme, látva a sikerült képet. József főherczeg pedig teljes megelégedésének adva kifejezést a mű fe-lett, a képekből nyomban több példányt megrendelt, a mestert pedig néhány nappal ezután udvari fényképészévé nevezte ki. A fényképeket a fejedelmi rokonoknak megküldötték, s mint halljuk a fölvétel után egyik hazai művészünk festményt is készít.¹²

A művész, aki néhány év múlva elkészítette a festményt, a pécsi születésű, Münchenben élő Wéber Xavér Ferenc akadémikus festő volt. Az elkészült képet a polgármester irodájában helyezték el.

A Fényképészeti Lapok című szakmai újság is írt a kitüntetésről.

Az elnyert cím kötelezte arra, hogy továbbra is részt vegyen az országos kiállításokon, s ezzel a saját és a város hírnevét öregbítse. Az 1885-ben Budapesten megrendezendő országos általános kiállításra már az előző év decemberében elkezdte a felkészülést.

A műterem a mindennapi megrendelőkből élt. A fényképész ezért ennek a munkának a fejlesztéséről sem feledkezhetett meg. Ezért legújabb szolgáltatásait karácsony közeledtével így hirdette:

Karácsonyi és újévi ajándékok. Egy sikerült fénykép bizonyára illő és czélszerű ajándék. Legújabb tapasztalataim következtében még borús időben is képes vagyok ún. percz-felvételeket eszközölni. Tiszta, jó és szép munkáért, elegáns kiállításért mindenféle alakban és gyors elkészítéséért kezeskedem. Zelesny Károly udvari fényképész.¹³

Ebben az időben kétségtelenül a város legelőkelőbb, legjobban felszerelt műterme volt.

A színvonal emelése érdekében műtermét mindig a város legelegánsabb épületében rendezte be. Így történt ez most is. Amikor a főtéren, a Széchenyi téren elkészült az ún. Lőwy-palota, azonnal kibérelte a háromemeletes ház legfelső emeletén, a tetőtéri műtermet.

... Új műtermem az újabb kor minden követelményeinek megfelel s a legfényesebb világítással rendelkezik. A közönség kényelmére pedig nyitva áll egy elegáns bútorozott férfi és női váróterem, továbbá megrendelések és tudakozódásra a félemeleten egy iroda, mely a műteremmel telephon és felhúzó-készülékkel áll összeköttetésben, mi a terhes lépcsőmászást feleslegessé teszi.¹⁴

Néhány nap múlva részletesen bemutatta az újság az új műterem berendezését.

Zelesny műterme. Széles és jó hírnévnek örvendő fényképészünk a napokban helyezte át műtermét a bazár épületéből (hol eddig volt) a Loewy-féle palotába. Az újonnan berendezett műterem meglepő finom ízlésről, valódi műgondról tesz tanúságot. A mint a folyosóról belépünk az első fogadó-terem a lehető legtetszetősebb benyomást gyakorolja ránk a nagy ügyességgel elhelyezett pompás bútorok és dísztárgyak közt felállított fénykép-csoportozat, melynek mindegyike műremek. A közepén élő virágokból, dísznövényekből piramis emelkedik: körülötte gazdag bútorzat.¹⁵

A budapesti országos kiállításra elkészült tablóját így mutatta be az újság:

...Dicséretes ambiczióval s néhány száz forint költséggel pompás remeket állított össze a kiállítás számára. Három szakaszra osztott, díszes portale alakú tábla-állványon vannak a szebbnél-szebb kivitelű fényképek világos bordó színű plüsche-bársony alapra szegezve. Városunk szépei, eredeti costume-ös alakok váltakoznak természet után levett genre-képekkel.¹⁶ A nagy kiálítási érmet nyerte el kollekciójával.

Még abban az évben elkészítette a város látképét, melynek nagyítását meg lehetett vásárolni.

Városunk jó hírnévnek örvendő fényképésze Zelesny Károly a napokban készítette el Pécs szab. kir. város látképét. A csinos kivitelű fotográfia 50 cm széles és 20 cm magas. Ára 3 Ft.¹⁷

1886-ban ismét jelentős szakmai sikert aratott. A portugáliai Portóban rendezett nemzetközi fényképészeti kiállításon első díjat kapott.

...Zelesny Károly újabb dicsőséget szerzett a magyar műiparnak. Portugáliában az uralkodó által a portói kristálypalotában rendezett nemzetközi fényképkiállításon a 2. jutalmat, a nagy ezüst érmet nyerte el. Mint a portugál lapok írják, a jutalom odaítélése igazságtalan volt, mert Zelesny Károly az 1. jutalmat, az aranyérmet érdemelte meg. Portugáliai fényképészek levelet is írtak fényképészünknek, melyben fölszólították, hogy ne elégedjék meg a 2. jutalommal, hanem tiltakozzék velük egyetemben a zsűri igazságtalan bírálata s határozata ellen. Fényképészünk azonban sokkal szerényebb ember, mintsem, hogy tiltakozzék a határozat ellen, s mintegy követelje az első díjat. Ezen kitüntetéssel nemcsak itthon, hanem a külföld előtt is dicsőséget szerzett a magyar mű-iparnak.¹⁸ Végül is az első díjat kapta meg a verzói tanúsága szerint.

Az 1870-es és 1880-as évek második felében Zelesny a megye kisebb városaiban, Harkányban és Mohácson is tartott alkalmi fotózásokat. 1877 és 1882 között a nyári szezonban, az egyre népszerűbb baranyai fürdőhelyen, Harkányban, a fürdő parkjában felállított alkalmi műtermében készítette felvételeit. 1886–87-ben többször is járt Mohácson. Így tudósított erről a helyi újság:

E jóhírű pécsi fényképész néhány nap óta városunkba tesz fényképfelvételeket. Zelesny a kaszinó műkedvelő társaság felhívása folytán jött Mohácsra, hogy a társaság tagjait lefényképezze, a társaság tagjain kívül sokan fényképeztették le magukat Zelesnynél. Ajánljuk a pécsi fényképészt azok figyelmébe, kik jó és szép kidolgozású arczképeket akarnak bírni.¹⁹

A következő év tavaszán ismét Mohácsra látogatott Zelesny. Zelesny tegnap óta városunkba tartózkodik, hogy az általa úgy is már a tökély nagy fokára emelte művészetére vonatkozólag a külföldön szerzett gazdag tapasztalatait itt érvényesítse. Ideiglenes műtermét Varga Alajos ügyvéd házában állította fel.²⁰ A sok megrendelés miatt két nappal meg kellett hosszabbítania az ott tartózkodását. A fényképész ilyenkor csak a felvételeket készítette a helyszínen, majd a pécsi műtermében kidolgozott képeket egy-két hét múlva személyesen osztotta ki a megrendelőknek. Ez jelentős mennyiségű kép volt, mert egy felvételből egy tucatnál kevesebb képet nem lehetett rendelni.

1887 februárjában a minden új iránt érdeklődő és minden újdonságot lehetőleg gyorsan elsajátítani akaró és tudó Zelesny Ausztriában, Csehországban és Németországban ismerkedett szakmája újdonságaival, illetve saját munkáit mutatta meg Vogl berlini fényképésznek.

Zelesny Károly jeles fényképészünk, kit manap a fővárosi és külföldi elismert fényképészekkel egyrangban emlegetik, ma nagy tanulmányútra indul a külföldre... Több képet visz magával, melyeket e czélra készített, ízléssel, díszesen állított össze. A többek közt a legújabb gépe segélyével fölvett életnagyságú mellképeket s azokat is, melyeket a helybéli székesegyház sötét katakombáiban magnéziumvilágítás mellett vett föl Vogl berlini tanár magyarázatai nyomán. Ezekkel fölkeresi magát Vogl tanárt Berlinben s megmutatja neki az ő utasításai szerint készült valóban remek munkákat. Zelesny a Florenzben májusban megnyíló olasz fényképészeti kiállításra is küld képeket a kiállítás rendezősége fölhívásrára.²¹ Ennek a kiállításnak az eredményét nem ismerjük, de valószínűleg nem érhetett el komoly eredményt.

Egy hónap múlva visszatérve így összegezte az újság tapasztalatait:

A külföldi fényképészeknek egészen más methodusok van egyes szerek alkatrészeinek használatában, de leginkább a gépek azok melyekkel a legfinomabb fölvételt eszközlik. Nálunk a gépek hiányos működését a fokozott retosuchirozással kellett pótolni. Ez a vesződséges munka ezután a javított módszerrel nagyon meg fog csökkenni s a képek a nélkül is igen csinosak lesznek.²²

Az év elején az ún. „életnagyságú” képek készítését vezette be (kb. 35x47 cm). A képekről elragadtatással írt a sajtó, s újságírói túlzással Zelesny találmányának tartják. 1887-ben a legjelentősebb kép, amelyet készített, a Zsolnay majolikagyár teljes személyzetét (466 fő) ábrázolta. Legfelül a festők és a szobrászok, a következő sorban a festőosztályon dolgozó nők, majd a gépmunkások, napszámosok, végül a gyár tűzoltósága és a tulajdonos a családjával. Újonnan beszerzett nagy gépével eszközölte a fölvételt egy magasabb pontról, ami két másodpercz alatt ment végbe.²³ Karácsonyra az éppen Kairóban tanulmányúton lévő Zsolnay Miklósnak küldött egy példányt a képből.

Az egyre jelentősebb iparral és kereskedelemmel büszkélkedő Pécs 1888-ban ipari kiállítást rendezett. Ezen azonban ma már kideríthetetlen okok

miatt Zelesny nem vett részt. Kalmár Péter budapesti és Patz Hermin, Zelesny tanítványa és sógornője mutatkozott be ezen a kiállításon. Zelesny, aki Európa sok városában kapott elismerést, kedves városától ezt nem kapta meg. Bizonyos mértékig kárpótolta magát azzal, hogy a főtéren a gimnázium kerítésének falán egy nagy kirakatban mutatta be legújabb és legszebb néprajzi felvételeit.

1889-ben még mindig a legnépszerűbbek az „életnagyságú” képek. A város gazdag polgárai sokat rendelnek belőle. Pécs ismert kereskedő családjának, a Vasváry családnak több tagjáról készített felvételeket, s mutatta be kirakataiban. A jól sikerült képektől várt további megrendeléseket. A finoman kidolgozott képeknél az a kiemelkedő, hogy ezek nem kisebb képek nagyobbításából eredtek, hanem külön e célra rendelt gép eredeti fölvétele után akkora üveglapra, amilyen nagy maga a kép.²⁴

Felvételeket készített később a Vasváry-családnak a főutcán levő vaskereskedéséről, a Mecseken épült Vasváry-villáról. A Zsolnay-gyár tulajdonosai is rendszeresen tőle képeket a gyárról, a műhelyekről, termékeikről, a gyár személyzetéről. Megrendelői között volt a főispán, az alispán, újságírók, főorvosok, a legjobb kereskedőcsaládok. Egyesületek, önkéntes tűzoltók, dalárdák vele készíttették el csoportképeiket. 1980-ben Troll Ferenc kanonokról, s a város művészeiről készített képet, amelyen írók, festők, újságírók mellett a fényképész is látható.

Elhatározta, hogy egy második műtermet is nyit a város főutcájában.

1889-ben a Bécsben rendezett fényképészeti kiállításon kiváló teljesítményért a Voigtländer alapítvány érmével tüntették ki.

1890 elejére megnyitotta a második műtermét. Erről a magyar és német nyelvű sajtó is tudósított. A Pécsi Figyelő többek között ezeket írta: Az újonnan berendezett műterem olyan mint egy kis tündér kastély pazar eleganciával, megnyerő kedvességgel berendezve. A fő pedig a kényelem. Nem kell a közönségnek ezentúl a Loewy-palota tetejére fölfáradni, hanem itt lesz kéznél, ugy szólván, mindenkinek útjába esik az új műterem.²⁵ A Fünfkirchner Zeitung is ismertette a műtermet. Ebből megtudjuk, hogy elegáns kis szalonja, öltözőszobája is van a műteremnek. Művészi dekorációt szerzett be. Új nagy gépekkel szerelte fel a műhelyt. ...Így ma minden feladatot el tud végezni ami egy modern fényképésznél a követelmény: tájképet, épületet, enteriőrt, reprodukciót minden méretben a miniatürtől az életnagyságig. Világos, tiszta és tökéletes művészi képeket készít. ...Mestere minden művészi felvételnek.²⁶ A német újságban megjelent hirdetésből értesülünk, hogy készít albumin és platinotipiákat, igen olcsó áron.

A második műterem megnyitása után elhatározta, hogy az eddig a hét mindennapján nyitva tartó műtermében bevezet egy szünnapot. Az új műtermet inkább a felvételezésre használta. A régi helyen főleg a laboratóriumi munkát végezték.

A kiállításon és vásárokon való részvétel és az elért szép eredményei egy másik területen is meghozták az ismertségét és a szakmai sikereket. A Vasárnapi Újság, amely a legnívósabb képeket közölte ekkor Magyarországon, igényt tartott a pécsi Zelesny képeire. 1886–1896 között számos képe jelent meg. Pécs belvárosának különböző részei, a székesegyház, a rajta lévő 12 apostolszobor képe, a megye népviseletét bemutató felvételei is szerepeltek az újságban. 1888-ban Cserna Károly grafikus sorra jelentette meg rajzait, amelyeket Zelesny fényképei alapján készített. 1894-ben a német császár baranyai látogatása alkalmával készült Zelesny-képek jelentek meg a Vasárnapi Újságban.

A Bécsben rendszeresen megrendezett nemzetközi fényképkiállítás szervezői felkérték, hogy vegyen részt az 1891 áprilisában megnyíló bemutatójukon. A kiállításon jobbára amatőr fényképészek szerepeltek, néhány meghívott, már az előző kiállításokon szereplő fényképész mestert is felkértek a bemutatkozásra. Zelesny természetesen örömmel tett eleget a felkérésnek. ... hat nagy fényképet küldött föl. Kettő ezek közül kiválóan szép és érdekes. Az a kettő, mely a már-már készen álló székesegyház belsejét ábrázolja. Az egyik a templom főhajóját öleli magába egész hosszúságában, a másik a szélességében veszi fel a templomot a két oldalhajóval. Mindkettőn a rendkívül finom kivitel lepi meg a nézőt. A többi fölküldött fényképek tanulmány- és hangulat-képek.²⁷

A székesegyház belsejéről készített felvételeket árusították is, levelezőlapként is megjelentek.

1892-ben Albrecht főherceg a baranyai Főherceglakra hívta meg Zelesnyt az ott lezajlott tábornoki megbeszélés résztvevőinek fényképezésére. Az eseményről így számolt be a Pécs című újság:

A képekből őfensége 51 db-ot rendelt meg, és úgy azt a főhg. bizományára emlékül szánta a Főherczeglakon megjelent tiszteknek. Nem tartjuk érdektelennek megemlíteni, hogy a fhg. úgy kívánta csoportosítani a fölvételt, hogy a kastélyból mentől nagyobb rész legyen látható. ...Ez alkalommal Zelesny a székesegyház képeiről készített egy albumot ajánlott föl Albrecht fhg-nek ki ezt kegyesen elfogadta és jószágigazgatósága útján megvásárolta.²⁸

Az eseményekről tudósított a Fünfkirchner Zeitung is. Ebből az előzőkön kívül azt tudjuk meg, hogy a kép ezüstszínű platinotipia volt.

1892-ben Ferenc József részt vett a pécsi vízmű felavatásán. A császár bevonulásakor a Széchenyi-téren, a Tettyén a puskapormalomnál és a vízműnél készített pillanatfelvételeket, amelyeken az apró részletek is kiválóan látszanak – írta a Fünfkirchner Zeitung. A Király utcai kirakatba tett képeket nagy tömegek csodálták meg. Ugyanebből a cikkből tudjuk meg, hogy az előző évben alakult Mecsek Egyesület felkérésére negyvenegy városképet adományozott az egyesület archívumának.

Az 1890-es évek elejétől kezdve egyre több fotós jelent meg a városban. Az előző évtizedben a csak hosszabb-rövidebb ideig itt dolgozó fényképészek nem jelentettek különösebb konkurenciát Zelesnynek.

1892–93-tól kezdve Hamedli Gyula tevékenységére nagyon is oda kellett figyelnie. A nála tizenkét évvel fiatalabb, technikailag jól képzett, Párizst is megjárt Hamedlit ettől kezdve mindig élénken figyelte, de annak viszonylag korai halála (1904) miatt inkább csak ösztönzően hatott a versenytárs megjelenése.

1893 őszén a bellyei uradalomba vadászatra érkezett Vilmos német császár. Ezek az események akkor már nem nélkülözhették fotográfus jelenlétét. Az uradalomban jól ismerték Zelesnyt, s ezért kérték fel a fényképek elkészítésére. Két sikerült kép van arról a jelenetről, mikor Frigyes fhg-gel beszélget, meg arról, mikor a Duna parton a császár elé rendelt, díszbe öltöztetett sokacz lányokat nézi a szász király és Frigyes fhg társaságában. A császár külön kívánságára – mivel a sokacz viselet fölöttébb megnyerte tetszését – külön csoport-képet is készített, mely a mellett, hogy igen jól sikerült, néhány valóban tetszetős, igazi sokacz-szépséget örökített meg a német császár etnográfiai fényképgyűjteménye számára.²⁹ Megrendelést ugyan nem kapott a szász királytól, de jó érzékkel néhány képet neki is elküldött. Ez nem hozott pénzt Zelesnynek, de kiváló reklám volt a szász király köszönőlevele. A császárnak készített képek is nagy hírverést jelentettek, hiszen a német és magyar lapok legalább egyszer megemlítették a nevét.

1893 szeptemberében az új pécsi Nemzeti Színház építkezése miatt megkapta az értesítést, hogy az 1891-ben nem kis költséggel megépített Király utcai műtermét le kell bontania. 1892-ben feladta a Széchenyi-téri műtermét, így most sürgősen új műtermet kellett építenie. Az új helyszín az Anna utcai saját háza lett. Ennek az alig fél évvel előbb megvett háznak az emeletén építette meg most már végleges fényképészeti műtermét. Hoffmann Ferenc pécsi építőmester készítette el a kb. 110 m2 nagyságú műtermet.

1893. szeptember 15-e, az építési engedély beadása után fél évvel, 1894. március 25-én megnyitotta új műtermét. Mivel ez a műterem már nem a főutcában volt, hanem a belvárosnak egy csendesebb utcájában, ezért a megnyitás után a helyi sajtóban több hónapon keresztül rendszeresen hirdetett a német és magyar újságokban is.

1895-ben a készülő Baranya mújtja és jelene című monográfia számára készített felvételek, a monográfia szerkesztője, Várady Ferenc vezetésével. Kb. 250 felvételen örökítette meg a megye legjellegzetesebb népviseleteit, falurészleteit részben a helyszínen, részben a műtermében. Az elkészült műben 76 képe jelent meg.

1896-ban, mint mindenki az országban, ő is készül az ez-redévi kiállításra. Összesen 26 db 50x60 cm-es képet küldött Budapestre. Ezekkel a képeivel a kiállításon ezüstérmet nyert, de nem volt egyértelmű a siker, mert a kritika nem volt megelégedve a képeivel.

1900-ban, meghívás alapján küldött válogatást a párizsi világkiállításra, amellyel Grand Prix-t nyert.

Az új században már csak a szint és a megrendelők megtartására futotta erejéből. Újabb, fiatalabb, mozgékonyabb fényképészek érkeztek Pécsre. Zelesny egészsége is megrendült, egyre többet betegeskedett. Főleg hűséges segédje, Ziol Ferenc, aki szinte Pécsre érkezése pillanatától dolgozott nála, s néhány tanuló segített neki a munkában. Mióta a gyerekek felnőttek, felesége segített a retusálásban. Lánya, Emília – aki nála tanulta ki a mesterséget – szintén egyre többet segített a képek kidolgozásában. Ottó fia az évtized vége felé Nyugat-Európában tanulta a mesterséget.

A régi tekintélyes pécsi családok, ha jelentős családi eseményt akartak megörökíteni, vagy csak egy szép képet szerettek volna, még mindig a Zelesny műtermet keresték fel. A régebben készült néprajzi felvételeit, városképeit, néhány új felvétellel kiegészítve az 1899, 1900, 1902-ben megjelent Látogatók albuma című idegenforgalmi kiadványban közölték. A kötetekben 55–60 felvétele jelent meg.

1902-ben bevezette műtermébe a villanyvilágítást.

1905-ben Forster Gyula szerkesztésében megjelent a Magyarország műemlékei c. könyv, ebben a pécsi székesegyházat bemutató felvételeket Zelesny készítette.

1906-ban a Király u. 14. és a vasútállomás előtt felállítandó kirakatához kért engedélyt a város tanácsától. Valószínűleg ez már előkészület volt az 1907-ben a városban rendezendő Országos Kiállítás és Vásár várható nagyobb forgalmára. Zelesny, a magyarországi és európai kiállításokról és eredményekkel tért vissza, a helyi bemutatókkal nem volt szerencsés. 1888-ban nem vett részt a kiállításon, 1907-ben viszont csak a kiállítási ezüstérmet kapta meg. Ezt a kitüntetését már fel sem tüntette a képei verzóján, cégjelzéses levélpapírjain, borítékain.

1908-ban a 100 évvel azelőtt Pécsett elhunyt francia katonák emlékére Zsolnay Miklós szervezésében egy emlékoszlopot állítottak fel a Mecseken. Az avatásra a Vasárnapi Újság fotósa jött le képet készíteni, de mire az avatás és a tűzijáték következett, elfogyott az üvegnegatívja. Így Zelesny képeit használta fel a sajtó: Fölvételei, melyekből ma már Párisba is küldöttünk az illusztrált lapok részére, kitünően sikerültek.³⁰

Ettől kezdve egyre többet betegeskedett, s különösen a fizikai megerőltetést igénylő felvételeket nem tudta már elvégezni. Lánya, Emília egyre sűrűbben helyettesítette, de inkább csak a műteremben. 1911–12-től fia, Ottó is itt dolgozott. Sajnos nem tudjuk, hogy ebből az időből valójában kinek a felvételeit rejti a Zelesny Károly szignó. A műterem ugyanis működésének végéig, 1951-ig Zelesny Károly neve alatt működött. Zelesny Károly 1913. december 22-én hunyt el. A méltatásokban az újságok Pécs városának egyik legtekintélyesebb iparosának.... és városunk egyik érdemes polgára és művész emberének³¹ nevezték, aki a letelepedésével, primitív fényképészeti mesterséget művészi színvonalra emelte.³²

Zelesny Károly halálával a pécsi fényképezés első korszaka lezárult. Pályafutása és munkái alapján a korai s a századfordulós fényképezés nehézsége, szépsége, újításai, tévútjai mind kitapinthatóak képein.

Kezdetben a szabadban készült képei és a nagyobb csoportképek elkészítéséhez nem rendelkezett megfelelő minőségű géppel s laboratóriumi felszereléssel, a képek minősége több kívánnivalót hagy maga után. Ezeket a hibáit az évek során sikerült kiküszöbölnie. Érdeklődött mestersége minden újítása iránt. Rendszeresen járt Bécsbe, Németországba és Párizsba is. Itt szerezte be fényképezőgépeit. Tapasztalatait művészi érzékének köszönhetően kitűnően hasznosíthatta a legkülönbözőbb feladatok (portrék, épületfotók, néprajzi felvételek, színezett fotók stb.) megoldása során.

Pécs többi fényképészével összehasonlítva a század elejéig igazi vetélytársa nem volt. Az ekkor megjelenő Fodor, Könnyű s a viszonylag rövid ideig itt működő Boronkay képeinek elemzése során azt lehet megállapítani, hogy technikailag, kompozíciós szempontból az övével egyenrangú vagy jobb képeket nem készítettek ezek a fényképészek. Összehasonlítva a korszak legjobbjaival (Ellinger Ede, Koller Károly, Goszleth István, Uher Ödön, akihez Budapesten a legtöbbet jártak a pécsi polgárok fényképezkedni), megállapíthatjuk, hogy a városképei, eseményfotói, műtermi felvételei közül a portrék és a 3–4 alakot ábrázoló csoportképek kiállják a próbát. Talán a műtermi felvételein kevesebb kelléket használt, ami mai szemmel előnyére vált.

A 20. század első évtizedére a magyar városokban, s így Pécsett is a jól dolgozó, minőségi munkát produkáló fényképészek ugyanolyan megbecsült polgárai voltak a közösségnek, mint, bármely más foglalkozást űzők. Annyi különbséggel, hogy ők kissé a művészek köréhez is számítottak. A kezdeti idegenkedés, kirekesztés teljesen eltűnt, ennek talán az is oka lehetett, hogy egy-egy városban ekkorra már véglegesen letelepedtek, beilleszkedtek a közösségbe. A megrendelők, a város többi polgára el tudta látni őket annyi megrendeléssel, hogy aki komolyan vette a munkáját, az még kisebb vagyont is tudott gyűjteni, de legalább is tisztes polgári jólétet biztosíthatott magának és családjának.

(A cikk az ELTE és a Magyar Nemzeti Múzeum szervezte fotográfiai posztgraduális képzés keretében írott szakdolgozat rövidített fejezete)

JEGYZETEK

1 Dunántúl 1913. dec. 24. 4. p.

2 Fünfkircher Zeitung 1875. dec. 19. 4. p.

3 Fünfkircher Zeitung 1876. aug. 6. 4. p.

4 Fünfkircher Zeitung 1877. jan. 21. 4. p.

5 A magyar ipar almanachja 1929. Budapest

6 Pécsi Figyelő 1879. jún. 28. 2. p.

7 Fünfkircher Zeitung 1882. márc. 26. 4. p.

8 Pécs 1883. szept. 19. 3. p.

9 Pécs 1883. szept. 22. 4. p.

10 Pécs 1884. ápr. 12. 2. p.

11 Pécs 1884. okt. 1. 3. p.

12 Vasárnapi Újság 1884. nov. 30. 48. sz. 769. p.

13 Pécs 1884. dec. 10. 4. p.

14 Pécs 1885. márc. 28. 6. p.

15 Pécsi Figyelő 1885. márc. 28. 6. p.

16 Pécsi Figyelő 1885. máj. 2. 3. p.

17 Pécsi Figyelő 1885. aug. 29. 4. p.

18 Pécsi Figyelő 1886. ápr. 24. 2. p.

19 Mohács és Vidéke 1887. márc. 6. 3. p.

20 Mohács és Vidéke 1887. ápr. 24. 3. p.

21 Pécsi Hírlap 1887. febr. 17. 2. p.

22 Pécsi Hírlap 1887. márc. 10. 3. p.

23 Pécsi Hírlap 1887. dec. 15. 3. p.

24 Pécsi Hírlap 1889. okt. 10. 3. p.

25 Pécsi Figyelő 1890. febr. 15. 4. p.

26 Fünfkircher Zeitung 1890. febr. 13. 3. p.

27 Pécsi Figyelő 1891. márc. 28. 5. p.

28 Pécs 1892. máj. 14. 3. p.

29 Pécsi Figyelő 1893. szept. 30. 4. p.

30 Pécsi Napló 1908. jún. 3. 4. p.

31 Dunántúl 1913. dec. 23. 3. p.