A MAGYAR FOTÓIPAR EMLÉKEIBŐL

Háromhónapos kutatás után a már félbe, abba nem hagyható cikktéma gondolatban minduntalan visszatér. A legrosszabb a hajnali félálom-fél ébrenlét. A nappali könyvtári lapozgatásokkor adatok, nevek bukkannak fel. Délutánonként, esténként véget nem érő telefonálgatások következnek. Ismeretlen embereknél kell negyven-ötven évvel ezelőtti dolgok után érdeklődni. Néha váratlan, szerencsés rátalálások következnek be, egész élettörténetek tárulnak fel... Egy-egy név újra és újra felmerül, már-már személyes ismerőssé válik – „igen, őróla hallottam, más is említette”. (Beszélni, sajnos már nem lehet vele, a történet szereplőinek egy része húsz-huszonöt éve elhunyt.)

Szerencsére páran még élnek. Elbeszéléseik összekeverednek a korábbi cikkekben olvasottakkal. A hajnali félálomban – amit sűrű, mérges feketével próbálok ébrenlétté változtatni –, nevek, évszámok, adatok kavarognak.

És akkor egyszer, a tél végi, tavasz eleji hajnalon mintha oszlani kezdene a korábbi köd. Még jeges, hideg szél fúj – de a képzeletbeli dombtetőn hirtelen irdatlan összevisszaságban egymásra dobált törmelékkupac tűnik elő: volt egyszer egy magyar fényképezőgép-gyártás...

Ha tréfálni lenne kedvünk, mondhatnánk: egyszer volt, hol nem volt... Lássuk tehát hűlt helyét, hol volt?

Az 1890/XIV. törvénycikk adókedvezménnyel, illetékmentességgel támogatta a hazai ipart. 1906. március 23-án bontott zászlót a magyar termékek előállításának támogatására szerveződött Tulipánkert mozgalom.

Simon Mihály „Első magyar fényképezési műasztalos” működése 1903-tól 1915-ig követhető nyomon. Első műhelye Budapesten volt, a VII. kerület, Kazinczy utca 31. sz. alatt állt. Itt ma az 1910–1912 között épült zsinagógát láthatjuk. Simon 1906-tól a Rózsa utca és Wesselényi utca sarkán álló épületbe költözött műhelyével. Állványokon, másolókereteken kívül műtermi-, és reprodukciós fényképezőgépeket készített, javított. 1915-ben üzeme a Rózsa utca másik oldalán, a 8-as számú házban működött.

Simon egyik konkurrenséről, a Rusznák és Szvoboda cégről még nem tudjuk, hol dolgoztak. Biztos adat viszont az, hogy 1906-ban Gerlich és Svuger asztalosok szintén vállalták fa fényképezőgépvázak, tartozékok készítését Budapesten, a VII. kerület, Klauzál utca 21-ben ma is áll az az eklektikus épület, melyben tevékenykedtek.

Az 1930-as évek közepétől 1949-ig gyártották a Dici nevű, 127-es típusú filmre dolgozó, 3x4 cm-es képméretű, bakelit box fényképezőgépet. A Dicit az ifj. Bodor Pál tulajdonában lévő Pontos Optikai Lencsegyár állította elő Budapesten, az I. kerület, Kékgolyó utca 6-ban. Ez a földszintes épületegyüttes még ma is megtalálható a budai utcában. 1949 tavaszán jelent meg az államosított Forte gyár első fekete-fehér rollfilmje, az Orthofort. Kézenfekvőnek tűnik a korabeli ötlet: a gyár egyszerű kivitelű, olcsó boxgépet készíttetett. Az Optifortnak elnevezett kamerát a filmmel együtt árusították.

Kőbányán, a volt Martinovics tér 9. sz. alatt áll egy kopott, földszintes épület. Jobbra a tűzoltóság, szemben a Csajkovszkij park, kissé távolabb a néhány éve megszüntetett 36-os villamos végállomása található. A sokat látott épület előtt ma rozsdás villamossín árválkodik. Itt a Martinovics téren működött az 1950-es években az Elektromosipari Gépalkatrész és Szerszámkészítő KTSz. egyik műhelye. A több átalakuláson átment, egykor virágzó, hatszáz fős (!) szövetkezet ma felszámolás alatt áll. Jó néhány műanyagból készült fotós segédeszköz szerepelt egykor gyártmányaik között: fotótálak, másológép, sötétkamra lámpa. Sokan emlékeznek még a Törpe nagyítóra is. Magyarországon kevesen ismerték, de a cég egyik legsikeresebb exportterméke volt a Brillux IQ halogénlámpás diavetítő.

A Martinovics téren gyártották 1958-tól a Kinobox nevű kisfilmes box fényképezőgépet, amit ma már a külföldi gyűjtői szakirodalom is jegyez. (Igaz, egyelőre csak a gépet, mert gyártója az elmúlt évtizedekben a szó szoros értelmében ismeretlenné vált, elfelejtődött...)

A Fővárosi Finommechanikai Vállalatot 1949-ben, jogelődjét 1914-ben alapították. A több telephellyel rendelkező cég az elmúlt évtizedekben számtalan névváltozást és átszervezést élt át, jelenleg felszámolás alatt áll. Székhelyéül hosszú ideig a Budapest, VII. kerületi Nagydiófa utca 14. sz. alatti épületegyüttes szolgált. A házat a század elején eredetileg lóváltóállomásnak építették. Udvarán még ma is négy kút emlékeztet a nyolc évtizeddel ezelőtti állapotra.

A Fővárosi Finommechanikai Vállalat gyártotta a két legismertebb magyar bakelit box fényképezőgépet. Az Útitárs az 1950-es évek elején, a Pajtás pedig az 1960-as évek közepén készült a Nagydiófa utcában.

A vállalat több éve elköltözött a pesti mellékutcából, az épületben garázst alakították ki. Egy márciusi vasárnap fiammal a környéken sétálva, rosszat sejtve fordultam be a Nagydiófa utcába. Az utcai homlokzat a kapubejárat magasságáig már lebontva árválkodik, bent négyen-öten tevékenykednek. Csak egy zsebfényképezőgép van nálam, fogcsikorgatva kattogtatom, közben félhangosan méltatlankodom. Bentről kijönnek páran, tréfálkozva kérdezik: visszaépítsük...? Nem válaszolok, hiszen látom, lebontani is alig tudják. A bejárattól jobbra, az egykori első emeleten egy jókora páncélszekrény maradt a törmelékek között. Felmutatok rá. Hogy hozzák majd le, daruval? – kérdem. Legyintenek, elfordulnak, de magabiztosan vágják rá: lerohad magától...!

Fejér Zoltán