fotóművészet

ALBERTINI Béla: Két mítosszal kevesebb – Egy Pécsi József portréról és előzményeiről

Bár a magyar fotótörténet-írás története még nincs megírva,1 így is látható, hogy ezen a téren a tudományos igényű előzmények csak rövid múltra tekinthetnek vissza.2 Nagy valószínűséggel ebből következő gyermekbetegségnek minősíthető, hogy fotótörténeti mítoszokban elég gazdagok vagyunk. További gondot okoz, hogy régebben (csak régebben?) születtek olyan fotótörténeti munkák, amelyek túlnyomórészt nem elsődleges forrásokon alapultak, hanem korábbi történetekre épültek, megismételve azok hibáit, pontatlanságait. Nem utolsósorban: mivel fotógyűjteményeink kritikai feldolgozása nem mindenütt tekinthető teljesnek, az egyes fényképekre, mi több, fotóművészeti alkotásokra vonatkozó adatok sem mindig megbízhatók.

A fotókultúra iránt érdeklődők bizonyára ismerik a mellékelt portrét, amely az ifjú Pécsi Józsefet ábrázolja, a kép felirata szerint 1910-ben. (1. kép) A felvétel Pécsi József önarcképeként jelent meg a róla készült kis monográfiában 1976-ban.3 „Talán első önarcképét látjuk: ünnepélyes nyugalommal, ifjúi, tiszta tekintettel néz szemünkbe. Az Úr 1910. esztendejében reneszánsz modorban örökíti meg magát” – mondták a kötet bevezető sorai.4

Ugyanígy volt megjelölve e kép szerzője a fotográfia születésének 150. évfordulója alkalmából létrejött Pécsi-tárlaton is a Vigadó Galériában 1989 őszén.5

Egyszöveggyűjtemény – Pécsi József: Különfélék: Összegyűjtött írások a fotográfiáról6 – hátsó borítóján szintén önarcképként szerepel ez a felvétel. A sor ezzel még nem ért véget: a 21. században ez az interpretáció folytatódik.7  

A korabeli források azonban másként ismerik ezt a század eleji fotófelfogást tükröző, festői stílusban készült képet. Köztudott, hogy valaha volt egy – a hazai fotótörténet-írásban a kívánatos mélységben még máig nem elemzett – szakmai folyóirat, A Fény (1906–1918). Erről egykor Szilágyi Gábor érintőlegesen szólt egy tanulmányában, de az ehhez kapcsolódó táblázatos kimutatásban például már nem adta meg a lap egyik szerkesztőjének, Hoffmann Viktornak a nevét.8 Hoffmann Viktor is a magyar fotókultúra méltatlanul elfelejtett képviselői közé tartozik. Sokirányú munkásságának egyik vonulatát a pályakezdő Pécsi József menedzselése képezte (aminek hátterében valószínűleg korábbi ismeretségi előzmények álltak). A Hoffmann szerkesztésében 1911 elején megjelent lap címoldalán látható, hogy a munkatársak között már szerepelt Pécsi József is. (2. kép) Ha végiggondoljuk, hogy ő ebben az időpontban még nem volt 22 éves, akkor képet alkothatunk Hoffmann kitűnő kvalitásérzékéről, amellyel a munkatársak közé emelte a fiatal fotográfust.

Az abc okán a munkatársi névsor végén olvasható Widder Frigyes neve – neki fontos szerepe lesz a továbbiakban.

Szignálatlanul, de egyértelműen a szerkesztő Hoffmann Viktor írta ugyanezen év vége felé a Képeinkről rovatban: „Pécsi József hivatásszerűen foglalkozik a fényképezéssel és egyike azon keveseknek, kik pályájukat nem pusztán kereseti forrásnak tekintik, hanem magasabb és eszményibb célok szolgálatába szegődtek […] Nem keresi a szélsőségeket és nem bizarrságával akar feltűnni, hanem kompozíciójának eredetiségével, technikájának briliánsságával és csiszolt, finom ízlésével.”9 Ebben a lapszámban bemutatásképpen megjelent néhány Pécsi József kép.

Ilyen előzmények után nem tekinthető meglepőnek, hogy 1913 januárjában A Fény az ifjú fotográfusról egy fényképet mutatott be a műnyomó papíron közreadott közlemények és képek záróakkordjaként, jó technikai minőségben. Az itt megidézett portré alatt az eredeti információ szerepel. (3. kép) Ezt a felvételt tehát az előbbiekben érintett 1911-beli szerkesztőségi munkatárs, Widder Frigyes jegyezte szerzőként.

Ha véletlen elírást feltételezve A Fény publikációjában valakinek még kétségei lennének, van még egy orgánum, amely kicsit később ugyanezt a portrét közölte Pécsiről: a Magyar Iparművészet. Az 1915-ös évfolyamban megjelent folyóiratoldal ezúttal teljes terjedelmében szerepel itt (4. kép) annak érdekében, hogy az eredeti képaláírás látható legyen. Az információ egyértelmű: a szerző neve ezúttal is Widder Frigyes. Ráadásul ez a kép a lapszám egészének keretében értelmezhető igazán jól. Az itt bemutatott két „művészi fényképen” túl ugyanis további fotográfusok képei jelentek még meg a lapban (zárójelben a közreadás oldalszámai) – Máté Olga: Női arckép (85.); Pécsi József: Gulácsy Lajos (86.); Kalmár Lipót: Női arckép (87.); Pécsi József: Gyermekarckép (89.); Krausz Béla: Téli hangulat (98.); Rónai Dénes: Sámuel Kornél [szobrász] (90).  A Magyar Iparművészet, amely abban az időszakban intenzív érdeklődést tanúsított a fotókultúra iránt is, ezeket a képeket abból az alkalomból adta közre, hogy a lapszám elején egy háromoldalas Pécsi József írást publikált A modern fényképezés címmel.10 (Említést igényel, hogy ugyanez a cikk A Fény hasábjain is megjelent – ezt tartalmazza a fentebb már érintett Pécsi-szöveggyűjtemény is A modern fényképezésről cím alatt.)

Az ifjú Pécsi Józsefet ábrázoló portré két korabeli közreadásának körülményei tehát világossá teszik a helyzetet: a képet Widder Frigyes készítette.

Ezek után felmerülhetnek a kérdések: mennyire valós, életszerű, hogy ez így történt? Egyáltalán: ki volt Widder Frigyes?

A korabeli elsődleges dokumentumok erre kielégítő választ adnak. Pécsi József, aki 1899 és 1903 között a budapesti VI. kerületi királyi főgimnázium alsó négy osztályában kezdte meg középfokú tanulmányait,11 nem ebben az intézményben folytatta a tanulást, hanem a Budapesti Kereskedelmi Akadémia Felső Kereskedelmi Iskolájának „alsó” (első) „A” osztályában. (A mai kor olvasója számára ez az iskolanév megtévesztő lehet; hangsúlyozni kell, hogy középfokú oktatási intézményrészről van szó.) A „kereskedelmiben” a hatodik kerületi Teréz körút 15. szám alatt lakó Pécsi József iskolatársa volt Widder Frigyes, aki 1888. március 29-én született Budapesten (tehát alig egy évvel korábban az 1889. április elsején született Pécsi Józsefnél), apja Widder E. Zsigmond utazó volt. A Pécsivel egyidejűleg az első „B” osztályba lépett Widder Frigyes az V. kerületi reáliskola negyedik osztályából jött, lakóhelye a Teréz körút 38. szám alatt volt. Még a „középső” osztályt is az egymással párhuzamos („A” és „B”) osztályokban végezték; a harmadik, „felsőt” viszont már mindketten az „A” osztályban. 1906-ban érettségiztek (Pécsi szín elégségesre,12 Widder az érettségin jogi ismeretekből megbukott, de a javító vizsgán átment, így az érettségét tanúsító bejegyzés szeptember 13-án kelt.)13

Barátok voltak, és ennek vannak fontos fotótörténeti vonatkozásai is. Kankowsky Erwin14 a Widder Frigyes haláláról szóló írásában ezt mondta róla: „Ő volt az, ki a világhírnevessé lett Pécsi József tanárt 1907-ben a fényképezésbe bevezette.”15 Kankovszky, aki pályatársként mind Widdert, mind Pécsit jól ismerte, ebben a kérdésben megbízható kútfőnek tekinthető. Sem erre, sem a Pécsi-portré szerzőségét jelző adatra vonatkozólag nem ismert abból az időszakból cáfolat. Miután a tanítványból mester lett, szakmailag Pécsi segítette Widdert a nemzetközi szereplésben is: például az egykori csehszlovák fotóélet legfontosabb sajtóorgánuma, az 1893-tól működő Fotografický obzor16 1928-ban hozott egy cikket Pécsi Józseftől,17 s ugyanabban a lapszámban szerepelt – nyilvánvalóan Pécsi befolyása nyomán – Widder egyik festői stílusú képe is.18 (6. kép) Megemlítendő az is, hogy az ifjúkori barátság a későbbiekben is tartós maradt: Pécsi József esküvőjén (1929. november 2.) Widder Frigyes volt az ő tanúja.19

Fölvetődhet, hogy a bevezetőben felidézett portré Pécsi modorában készült. Ez lehetséges: a végső megformálásban (a képbe történt szöveg, illetőleg számok beiktatásában) feltehetőleg Pécsi intenciója érvényesült. De vajon mennyire volt eredeti, mennyire Pécsi találmánya ez a megoldás? A válaszért ismét a múltba kell fordulni. Elemi fotótörténeti adat, hogy Pécsi József Münchenben szerzett szakmai képesítést 1908 és 1910 között. Erről szólva egy újabb mítosszal kell leszámolni. A legtöbb hazai visszaemlékezés, történeti feldolgozás főiskolaként vagy akadémiaként írta/írja le ezt az intézményt. Az 1900-ban létesült Lehr- und Versuchsanstalt für Photographie Chemigraphie Lichtdruck und Gravüre Pécsi tanulmányai idején azonban egyik sem volt. 20 Magán az elnevezésen túl (a Hochschule, vagy az Akademie fogalma szóba sem jött) információért érdemes beleolvasni a korabeli Statutba: a müncheni iskolai felvétel feltételei között első helyen a betöltött 15. (lányoknál 17.) életév és a népiskolai végzettség szerepelt.21 Alapvető iskolaszervezeti tény, hogy a felsőfokú (főiskolai, akadémiai, egyetemi) képzésbe való belépés feltétele már akkor is a befejezett (érettségivel zárult) középfokú végzettség megszerzése volt. Más, gyakorlati kérdés, hogy ebben az intézményben – Pécsihez hasonlóan – sokan rendelkeztek érettségivel is, erről az Évkönyvek tanúskodnak.

Bár a müncheni intézmény ekkor még nem volt főiskolai, vagy akadémiai rangú, a tanárok egyike, akitől többek között Pécsi József a mesterséget tanulta, a festői fényképezés egyik világklasszisa volt. Frank Eugene Smith (1865–1936), aki német kivándorlók gyermekeként New Yorkban született, majd német földre visszatérve éppen a müncheni Képzőművészeti Akadémián végzett festőként, és a századfordulón „pendlizett” Amerika és Németország között, 1907-től a müncheni fotográfusképzőben tanított. Az ő neve megtalálható szinte kivétel nélkül az összes egyetemes fotótörténetben, lexikonban, enciklopédiában.22 Annak idején több képét lehozta a legendás hírű Camera Work is. Ha pár általa készített portrét megnézünk – például azt, amelynek Dr. Georg Hirth (1841–1916) szerkesztő, író volt a modellje (5. kép) (Hirth alapította 1896-ban a Jugend című nevezetes müncheni illusztrált hetilapot) –, akkor láthatjuk, hogy Pécsi József korai képformálási gyakorlata honnan származott. (Hasonló modorú Smith-féle heliogravűr jelenik meg az író Paul Heyséről is – egy face to face ábrázolás –, a korabeli müncheni állapotokat sokszínűen megrajzoló egyik könyvben is.)23 Az, hogy egy pályakezdő ifjú korábbi mestere nyomdokain haladt/halad, bármely művészeti ágban máig természetesnek tekinthető. A tanítványi viszonyról szólva fel kell idézni, hogy a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségének (MAOSZ) I. nemzetközi fényképkiállításán (1910. június–július) Smith 74 (!) képét, zömmel portréit mutatták be – a katalógusban festőként minősítve az alkotót. (A képek között szerepelt a fentebb érintett Heyséről készült arckép is.)24 Pécsi Józsefnek az a kitüntetés jutott, hogy 26 kiállított képe révén tanárával egy tárlaton szerepelhetett együtt. Ilyen lehetőség kevés művésznövendéknek adatott/adatik meg; ez az eredmény ma is figyelemre méltó. A müncheni fotográfus-tanuló a budapesti kiállítás vége felé érkezett haza: kinti tanulmányait befejezve 1910. július 18-án utazott el a bajor fővárosból.25 A fentebb említett kép feltehetőleg ezt követően készült róla.

Köszönet a tanulmány megírását segítő intézményeknek: Bayerische Staatsbibliothek, München; Bibliothek Technische Universität Berlin; Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár; Magyar Fotográfiai Múzeum; Magyar Nemzeti Levéltár Fővárosi Levéltára; Országos Széchényi Könyvtár; Stadtarchiv München.

 

1 A helyzetre jellemző, hogy az Amerikában élő, magyar származású Simon Mihály tett erre egy vázlatos kísérletet az Összehasonlító magyar fotótörténet című könyvében ([Kecskemét], Magyar Fotográfiai Múzeum, 2000. 281–286.), de ez az adott keretek folytán nem lehetett kellő mélységű.

2 Úgy vélem, hogy az indítás Fejős Imre muzeológus (1899–1965) érdeme, aki az 1950-es évek végétől a Folia Archæologicában kezdett fotótörténeti tanulmányokat közreadni a korai magyar fényképezésről, majd publikált a Fényképművészeti Tájékoztatóban is. Ő volt a hazai fotótörténet-írásban az első, aki állításait elsődleges forrásokra támaszkodva, ezekre tételesen hivatkozva fogalmazta meg. (Még ha egyes hivatkozásaiban akadnak is elírások, ezek tételes bemutatása, elemzése A magyar fotótörténet-írás története című monográfiára vár.)  Fotográfiai vonatkozású munkásságáról Rózsa György megemlékezett a Fotóművészet 1983. évi 4. számában (A fotótörténész – 52. old.), idevágó írásainak alapos elemzésével azonban a szakma még adós. A hazai fotótörténeti kutatások rövid múltját illetően lehetne ugyan azzal védekezni, hogy maga a fotográfia is viszonylag csekély időt tudhat maga mögött – ez lényegében igaz is. A tényekhez tartozik azonban, hogy Bécsben Josef Maria Eder (1855–1944) már 1881-től közreadta tudományos igényű fotótörténeti munkáit. – Vorwort zur dritten Auflage: Ausführliches Handbuch der Photographie, Halle, Wilhelm Knapp, 1932. VII.

3 Féjja Sándor: Pécsi József munkássága, Fotóművészeti kiskönyvtár, Budapest, Corvina, 1976 [1. számozatlan tába].

4 Pécsi József munkássága, i. m. [5.]

5 A fénykép varázsa: Tizenkét kiállítás a magyar fotográfia 150 éves történetéből, szerk. Gera Mihály, Budapest, Magyar Fotóművészek Szövetége, Szabad Tér Kiadó, 1989, 249.

6 Budapest, Intera könyvek, 1999.

7 A Fényképeskönyv: Pécsi József, Bevezető: Kincses Károly, Magyar Fotóművészek Szövetsége, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2006. A 20. oldalon szintén önarcképként látható ez a portré.

8 Szilágyi Gábor: A magyar fényképészeti szaksajtó története, Fotóművészet: elméleti és történeti tanulmányok, Budapest, IPV, 1977, 147., [154.].

9 [Hoffmann Viktor]:„Képeinkről”, A Fény, 1911/11. (nov. 24.) 245.

10 Pécsi József: „A modern fényképezés”, Magyar Iparművészet, 1915. 60–78. Maga a cikk három oldalt tett ki, az itt látható oldalszámok magukba foglalják a lapnak ettől a cikktől független, más tárgyú illusztrációit is.

11 Magyar Nemzeti Levéltár Fővárosi Levéltára – HU_BFL_VIII_42_b_24_1902_1903_0028

12 Magyar Nemzeti Levéltár Fővárosi Levéltára – HU_BFL_VIII_141_b_432_1905_1906_368

13 Magyar Nemzeti Levéltár Fővárosi Levéltára – HU_BFL_VIII_141_b_432_1905_1906_385

14 A szakmában közismert, hogy Kankovszky neve annak idején több változatban szerepelt: itt azért ezt használom, mert az idézett szöveg alatt ez olvasható.

15 Kankowsky Erwin: „Widder Frigyes”, Fotóművészeti Hírek, 1936/5. (máj.) 112.

16 A cseh helyesírás szerint az „obzor” (szemle) szó itt kis kezdőbetűvel írandó.

17 Pécsi József: „Kritika moderní fotografie”, Fotografický obzor, 1928/4. (ápr.) 50–53.

18 Fotografický obzor, 1928/4. (ápr.) 7. (számozatlan) műmellékleti lap.

19 Házassági anyakönyvi kivonat, Budapest, 1937. jún. 19. – Magyar Fotográfiai Múzeum, Pécsi József dosszié.

20 Történetéről információkban gazdag – bár éppen Pécsit illetően több adatot is tévesen közlő – feldolgozás jelent meg a közelmúltban – Lehrjahre Lichtjahre: Die Münchner Fotoschule 1900–2000, hg., Texten Ulrich Pohlmann, Rudolf Scheutle, München, Schirmer, Mosel, Fotomuseum im Münchner Stadtmuseum, Staatliche Fachakademie für Fotodesign, 2000.

21 Statut: Lehr- und Versuchsanstalt für Photographie/Chemigraphie Lichtdruck und Gravüre in München, München, 1910. 9.

22 A festő-fotográfusról kétnyelvű monográfia is olvasható: Frank Eugene: The Dream of Beuthy, ed. Ulrich Pohlmann, München, Nazraeli Press, 1995.

23 München: Die große Zeit um 1900, Text Rainer Metzger, Bildauswahl Christian Brandstätter, München, Deutschen Taschenbuchverlag, 2008. 30.

24 A Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége I. nemzetközi fényképkiállítása, Budapest, MAOSZ, 1910. 28–30.

25 Stadtarchiv München, PMB, B 141.