fotóművészet

2016/3 LIX. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

TARTALOM


Nem az extremitás, hanem a hétköznapok kegyetlensége érdekel – Hajdú D. András fotóriporterrel BACSKAI SÁNDOR beszélget

SURÁNYI MIHÁLY: Látva lássanak – Képek és pixelek, Nemzeti Szalon 2016

SURÁNYI MIHÁLY: Szavak a 34. Sajtófotó kiállítás kapcsán

SOMOSI RITA: Irányított csoportosulások – A személyesség határai és a mesterséges közösségek jelensége Vékony Dorottya munkáiban

TÍMÁR PÉTER: Messziről jött emberek – Korea múltja, jelene és jövője

GELLÉR JUDIT: Meglátni a nem láthatót – A Łódź Fotofestiwal 2016 két kiállításáról

SOMOSI RITA: Nyomhagyás – A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szakos végzős hallgatói

PFISZTNER GÁBOR: Mi van itt? – Fotó és kortárs művészet 2. rész és Politika, természetesen?

PFISZTNER GÁBOR: Thomas Struth Nature & Politics című kiállítása a berlini Martin Gropius Bauban

ANNE KOTZAN: Találkozások a fotográfiával – Arles 2016

SZEGŐ GYÖRGY: Városportrék – Zoom! Építészet- és városképek

SÜMEGI GYÖRGY: Anders Engman fényképe a rejtélyes rajzolóról

JALSOVSZKY KATALIN: A történeti fotográfiák hitelességének védelmében – A magyarországi holokauszt-fotográfiák archiválásának és publikálásának problémái, 2. Rész

FEJÉR ZOLTÁN: A csodálatos(an sikeres) Plaubel Makina

MONTVAI ATTILA: Hány megapixeles volt Michelangelo kalapácsa – avagy alkotói eszköz-e a fotótechnológia? 2. Rész

TÍMÁR PÉTER: Könyvespolc 2016/3

E számink szerzői 2016/3

Summary 2016/3

ANDER ENGMAN FÉNYKÉPE A REJTÉLYES RAJZOLÓRÓL

2006 óta sokan tették föl a kérdést: ki lehet a Nagykörút közepén, hordozható széken ülő, kalapos, zárkózott úr, aki a káoszban rezzenéstelen nyugalommal rajzol? Ki ez a különös körülmények között is a rombolásról rajz-felvételt készítő férfi? Ki a Rajzoló férfi a romos pesti utcán1 Anders Engman fényképén? A felvétel készítőjét, az 1933-ban Stockholmban született és ott élő, dolgozó Anders Engman fotográfust levélben kérdeztem az 1956 őszi budapesti útjáról.

– Hány napot töltött el Budapesten 1956 októberében?
– Október 29-én, kora reggel érkeztem Budapestre, és november 1-jén, késő este hagytam el a várost. Tehát összesen négy napig voltam ott, a Se („Lásd”) című svéd képes újság megbízásából. Pár száz képet készítettem, mindegyik fekete-fehér volt.
– Milyen élményeket őriz a forradalomról, a budapesti útjáról?
– 1956-ban huszonhárom éves voltam, és a magyar forradalom a második nagy külföldi munkám volt. Az első Erzsébet királynő koronázása volt, három évvel korábban.
Életemben először 1956-ban, Budapesten találkoztam az erőszakos halállal, először láttam utcán heverő holttesteket. Az évek során Svédország-szerte és külföldön is sok előadást tartottam a fotós újságírásról, és minden ilyen alkalommal kiemeltem azt a meleg fogadtatást, amiben Magyarországon részesítettek az emberek.
– Megszólította-e a romos pesti utcán rajzolót a fényképezés előtt, beszélt-e vele, vagy természetes volt, hogy a megkérdezése nélkül portrét készítsen róla?
– Nem, nem beszéltem vele. Azt hittem, svájci magazin-illusztrátor. A képet egy Hasselbladdal készítettem, 25 cm-es objektívvel, azaz nem mentem közel hozzá. (Engman Budapesten használt, akkori csúcstechnikájú kamerája biztosította számára a távolról is éles felvételek, akár portrék készítésének a lehetőségét. S. Gy.)
Már hatvan éve dolgozom fotóriporterként, de mindmáig azok a budapesti képeim állnak legközelebb a szívemhez. Néhány közülük, mintegy húsz darab, itt-ott kiállításra kerül, legutóbb 2015-ben Göteborgban, a nemzetközi könyvvásáron kilencvenezren látták őket. Talán még a következő információ érdekes lehet. Valamikor a hatvanas években talán húsz darab, a forradalomról készített fényképet adományoztam dr. Szikossy Ferencnek a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Történeti Múzeumában.2
Anders Engman post scriptum még hozzátette: „2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján a Magyar Köztársaság kitüntetett a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel az 1956-ban készített képeimért, amire azóta is nagyon büszke vagyok”.
Az 1956-os forradalom képzőművészete (az 1956–1990 között keletkezett művek a forradalom mellett itthon és külföldön) kutatása közben régóta foglalkoztatott a kérdés: kit ábrázol ez a fénykép. Csak sejtésekig, a feltételezésekig, ám dokumentumokkal alá nem támasztható, bizonytalan válaszokig jutottam.
Jött azonban egy szerencsésnek tűnő fordulat. Szekeres Béla kiállításának az előkészületeiből, az unokájától került hozzám néhány 1910–11-ben készült fényképfelvétel Amberg József (1890–1972?) iparművészről, aki 1907-től 1910-ig díszítő festést tanult az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában.
Tanulmányai idején Bossányi Ervin, Ripszám Henrik és Szekeres Béla baráti körébe tartozott. Az utóbbival a kereskedelmi minisztérium közvetítésével „megbízást kaptak igen előnyös feltételek mellett Rio de Janeiróba, hogy ott a miniszterelnöki palotát freskókkal díszítsék. A két törekvő és vállalkozó fiatal magyar már meg is érkezett Brazília fővárosába, s munkáik kartonjait az ottani bírálóbizottság teljes megelégedésére el is készítették. A miniszterelnöki palotát Jermann nevezetű magyar származású építész építette. Szekeres és Amberg öt hónapot töltenek Rio de Janeiróban”.3 Az akkor 20–21 éves Ambergről fönnmaradt három fénykép, és ezek alapján úgy véltük, hogy ő lehetett az 1956-ban a Nagykörúton rajzoló férfialak. A föltételezést megerősítette a biológus-antropológus szakvéleménye, mely szerint „a képek összehasonlító morfológiai elemzése alapján állítható, hogy az Amberg Józsefet ábrázoló hiteles képek összefüggésbe hozhatók a budapesti Nagykörúton 1956. október 29. és november elseje között kalapban ülő rajzoló férfi képével, különösen a száj és az áll tájéka, valamint az arc és az orr hasonló jellege miatt”.4
A Magyar Nemzeti Múzeum 56-os kiállítása5 fogadó képeként Anders Engman felvételét nagyították föl. A kiállításon szereplő András Tibor (1921–2000) fia izgatottan közölte velem a megnyitón, hogy a fénykép az ő édesapját ábrázolja. Többéves kutatásaim, keresésem, a rejtélyes rajzoló Amberg József személyével történő azonosítási kísérlete (amit a nagyszámú 56-os városképe is megerősített) egy pillanat alatt megdőlt. Egyértelműen kiderült, hogy András Tibor rajzolt valamikor október 29. és november 1. között Anders Engman kamerája előtt a Nagykörúton, a romok között, a lakásától nem messzire. (E napokból három dátumozott rajza maradt fönn.) András Tibor gyermekei és az őt jól ismerő, közeli rokonai kizárólagosan és egyértelműen vele azonosítják a fényképen látható rajzolót. Még az öltözetét (fekete kalap, munkáskabát, szandál) és a használati tárgyait (fémvázas, vászon ülőkés szék, rajzszereinek táska) is fölismerték, hozzá kötötték. Vallomásukat teljes körűvé teszik az András Tiborról készült korabeli fényképek, amelyek Anders Engman portréjával azonos arcot tükröznek. Megnyugtató, hogy sikerült ezt a ritka, történeti értékű fényképet megfelelően adatolni.

Sümegi György

Jegyzetek
1 Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, ltsz.: 92. 266 Megjelent: Jalsovszky Katalin: Az 1956-os forradalom fotográfiái a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában. In: ’56-os fényképek gyűjteményekben. Szerk.: Kákóczki András, Sümegi György. Miskolci Galéria, Miskolc, 2007. 137.
2 Összesen tizennégy Anders Engman-fényképet őriz a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, mindegyik hátoldalán ott van az alkotó nedves bélyegzője.
3 (Magyar iparművészek Brazíliában). Pesti Hírlap, 1911. szeptember 2.
4 dr. Susa Éva: Szakértői vélemény fényképek alapján. Budapest, 2016. május 13. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár 390-11-1-1/16 TF.
5 Rejt/jel/képek ’56 – A forradalom titkos művészete, 2016. június 23. – november 15.