INSTANT FOTOGRÁFIÁK

Az instant technika gyors tempóban hódította meg a világot az 1947-es születése után. Joggal kérdezhetjük, hogy vajon mi ennek az átütő sikernek a titka. A válasz az instant legfőbb képessége, az analóg és a digitális technika között lévő, finom átmenet lehet. Azonnali varázslatnak is nevezhetjük ezt, hiszen néhány perc alatt, a szemünk előtt rajzolódik ki az elkészült kép, de nem pixelek, hanem „hagyományos papír” formában. A különleges színvilág, az érdekes képi hatások és a fényképezés folyamatának izgalma – ezen összetevők tartják életben ezt a sehová nem sorolható, különleges műfajt. Az egymásra megszólalásig hasonlító fényképészeti tömegtermékek között hatalmas az igény arra, hogy valami egyedit hozzunk létre.
A Polaroid mai rajongói döntően háromféle csoportra bonthatók: az idősebb korosztályra, akik nosztalgiából nyúlnak ismét az instanthoz és családi, fiatalkori emlékeiket idézik vissza; a fiatal generáció, akik trendi kiegészítőként tekintenek rá, a hatásos marketingnek köszönhetően; valamint a fotóművészek, akik a múlt egy szegletéből varázsolnak újat.
Ha jobban megvizsgáljuk, mi vezetett az instant reneszánszához, azt látjuk, hogy ugyanazzal nyűgözi le most is a világot, mint annak idején. A „rögtönképen” kívül a remek marketing, a különlegesség érzete és az a kis, ámde rendkívül izgalmas idő, amíg a szemünk előtt kibontakozik a fotó, ma is ugyanúgy lenyűgözi az embereket, mint egykor. Bár a digitális technika sokkal inkább „azonnali”, hiányzik belőle az a plusz, amit a Polaroid nyújt készítőjének: a furcsaság, a különlegesség érzete. Az a semmihez nem fogható gondolat, hogy nem egy tömegterméket hozunk létre, hanem valami olyat, amiből egészen biztosan nincs még egy. A Polaroid ezen sajátossága, hogy szinte képtelenség két egyforma képet készíteni, egyben a legnagyobb előnye is, a tárgyiasulás mellett. Ma már kevésbé használják családi vagy egyéb hétköznapi események megörökítésére, ám a melankolikus, álomszerű képi világ a művészit megközelítő, vagy legalábbis annak tűnő hatás megjelenítésére sarkalja a fotósokat. Ez a változás egy elvontabb fotografálás felé terel, ahol egy picit mindenki művésznek érezheti magát. André Kertész páratlan tehetségével az ablakán kifényképezve hozta létre a tömény instant művészetet, Ansel Adams szintén egy SX–70 kamerával készítette nem egy, később műtárggyá vált fotóját. A reklám szempontjából talán Andy Warhol képeinek volt a legmeghatározóbb szerepe az instant történetében.
A művész népszerűsége és „trendisége” a mai napig meghatározó, neve összeforrt a Polaroid névvel, és magasba emelték egymást. A dekadens művészvilág a pillanatképeket a múló csillogás és romlottság hírnökévé tette, és amikor a magazinok hasábjain ezek a képek mutatták be a hírhedt partikat és a még hírhedtebb celebvilágot, visszavonhatatlanul divatossá vált az ilyen jellegű felhasználás. Olyan ikonikussá vált képek, amik maguk is ikonokat ábrázoltak, mint például az éppen dohányzó, szuggesztíven a kamerába néző énekesnőről, Madonnáról készült felvétel, milliókra gyakorolt mély benyomást, a fotó reklámértéke pedig felbecsülhetetlen. Az instantot a mai napig szívesen használják erotikus vagy éppen egészen elvont, szokatlan képek készítésére, főként Ázsiában. Külön internetes csoportosulások osztják meg a gyakran fétiseket ábrázoló, megdöbbentő képeiket. A legtöbben azonban a vintázs jegyében, finom hangulatok és retró portrék készítésére törekednek. Az Impossible Project cég kissé elmosódott, pókhálószerű világot hozó filmjei tökéletesen alkalmasak erre. Jelenleg az Instax képélessége és mély tónusai állnak legközelebb az egykori Polaroid filmekhez, nem véletlenül használják sokan partikon, rendezvényeken. Úgy is nevezhetnénk, az Instax most a tömegesen gyártott Polaroid, amihez a minőségen kívül az is hozzájárul, hogy olcsóbb, mint a többi film. A 8x10-es filmek viszont a felső kategóriát képviselik, és szinte csak művészi felhasználásra szánják őket.
A dr. Edwin Herbert Land által alapított Polaroid cég tízévnyi kutatás és kísérletezés után mutatta be első kameráját, aminek sorozatgyártású verziója 1948-ban érkezett meg a boltokba. Az első színes filmet és az első filmkazettás kompakt gépet 1963-ban dobták piacra, és a siker megállíthatatlan volt. A hetvenes évek elején megalkották az első tükörreflexes változatot, a híres SX–70-et, amely a tömegek kedvencévé vált. A digitális korszak beköszöntével megcsappant az instant iránti érdeklődés (az okmányirodák digitálisra váltása például azonnal megölte a Polaroid igazolványképeket), s ez a gyár csődjét és a termelés leállítását hozta magával. Úgy tűnt, ezzel örökre véget ért egy korszak, de meglepő fordulat állt be. 2008-ban egy rajongókból és befektetőkből álló csoport, az Impossible Project („Lehetetlen küldetés”) megvásárolta a Polaroid gyártósorát, és megkísérelték a lehetetlent: újjáélesztették az instant filmet. A Polaroid előállítása sok nehézségbe ütközött a pontos kémiai összetevők ismeretének hiánya és a speciális vegyszerek miatt, azonban a kezdeti problémák leküzdése után egyre elterjedtebbé és divatosabbá vált új instant filmet mind többen fedezik fel. A privát felhasználástól a reklám- és filmiparig sokan érzik úgy, hogy valami azonnalira és főleg megfoghatóra vágynak, amit ki lehet tenni a falra, és nem csak a monitoron jelenik meg. Internetes és személyes közösségek alakulnak, fiatalokat és időseket egyaránt összeköt ez a régi-új szenvedély. 2012-óta létezik a Poladarium, egy különleges, téphető naptár, ami a világ számos tájáról, egy fotópályázat keretein belül beküldött instant képekből áll össze. A könyv a 365 lapján minden egyes napra tartogat egy-egy egyedi fotót. Ezeket az intim pillanatképeket ismert fotósok és amatőrök egyaránt készíthették, a válogatás fő szempontja az esztétikum és a különlegesség volt, és ami nagyon fontos, az alkotók honlapja is elérhető, így további képeket böngészhetünk, vagy felvehetjük a kapcsolatot a fotóssal. Valamennyi kép hátán olvasható egy rövid kis szöveg, információ, amit a készítő írt a beküldött képéről.
Gombamód szaporodnak a témával foglalkozó weboldalak, ezek közül a Polanoid az egyik legjelentősebb, a művészeti instant fotózás szerelmeseinek kedvelt képmegosztója, aminek nem titkolt célja a legnagyobb adatbázis felépítése. Mindenki, aki hisz a technika különlegességében, szívesen cserél tapasztalatokat másokkal, erre kiváló alkalmat nyújtanak az olyan szervezett fotóséták, mint a Polawalk, amit mi Bécsben érhetünk el a legkönnyebben.
Az Instart Csoport hazánk egyetlen, instant fotográfiát használó művészeti tömörülése. 2002 óta létezik, és minden alkotó a maga által preferált technikával dolgozik (Polaroid SX/PX, Fuji Instax, illetve egyedi anyagok). A csoport számos kiállítást tudhat maga mögött, ilyen volt 2012-ben az Esztergomi Fotográfiai Biennálé részeként megtartott Polaroid 65 elnevezésű tárlat. Idén a Random Galériában mutatták be a műfaji és technikai megkötés nélküli műveket, Polaroid OK néven. A résztvevők Simon Márton költő Polaroidok című kötete alapján készítették alkotásaikat a legkülönfélébb módokon és témákban; a kiállított fotók reflektáltak az idézett verssorokra, és a kettő együtt olyan művészeti hatást hozott létre, ami mind az írást, mind a fotót új értelemmel töltötte meg. A kiállító művészek Fiala de Gábor, Gál István, Gombos Lajos, Kiss Marianna, Kolozsi Bea, Komlós Gabriella, Nagy Anita, Pók István, Sprencz Balázs,Tóth (EGO)n István, Varga Gábor Ákos és Vedres Ági voltak. A csoport következő kiállítása februárra várható, amikor InstArc néven legizgalmasabb portréképeikből tekinthető meg egy válogatás. Több neves szerző is csatlakozik erre az alkalomra az alkotókhoz, így mintegy harminc művész instant arcai népszerűsítik tovább a polaroid műfaját.

Nagy Anita

A képcímek sorszámokat követő, dőlt betűkkel írt részei idézetek Simon Márton POLAROIDOK című könyvéből. (Libri Könyvkiadó, 2014.)