fotóművészet

George Osodi fotói

A riportfotó és a fotóművészet

”A kultúra dokumentálása és megőrzése kulcsfontosságú az eredet megértéséhez, illetve az identitástudat kialakulásához.
Nigéria, Afrika egyik legnagyobb és leggazdagabb országa gazdag hagyomány- és szokásvilággal, valamint megannyi apró királysággal rendelkezik. A gyarmatosítás előtt számtalan kis monarchia volt a régióban, ezekben királyok uralkodtak, akik ellátták a falubeli diplomáciát, az öröklési kérdéseket megoldották, és a zsarnokságnak elejét vették. A brit betolakodók szintúgy kreáltak jó pár uralkodót, és a már meglévőket új királyságokkal bővítették.
Annak ellenére, hogy nincsen alkotmányos szerepük (a monarchiát mint államformát 1963-ban eltörölték, és ezzel Nigéria nemzetközösségi köztársasággá vált), az egyeduralkodói struktúra továbbra is hangsúlyos maradt az ország politikai színterén. Ezek a királyok igen nagy tiszteletben állnak a törzsükben, és annak ellenére, hogy nagyon kevés információ áll rendelkezésre Nigéria különböző királyságairól, szerves részei az ország történelmének. Nincsenek hivatalos adatok a jelenleg uralkodó királyok számáról, valószínűleg annyi király van, ahány törzs. Sajnos, a fiatalabb generációhoz tartozók nem mindig tudnak kötődni hagyományos szerepükhöz, és azonosulni vele – mindamellett a letűnt idők ezen emléke él: a királyok az ősi tradíciókat őrzik, bölcsességük és hatalmuk megbecsült.
Ősi szokások, építészet, fantasztikus cicoma: a Nigéria uralkodói projekt a különböző törzsek legbelsőbb köreibe vezet be minket a királyuk személyén keresztül. Ritka bepillantást nyerhetünk ezen különleges személyiségek életmódjába, akiknek antropológiai gyökerei mélyebbek nem is lehetnének, amint egy új évezredbe lépnek. Az elgondolás e projekt mögött az, hogy ezt a változatos országot beutazva és a portrékon túltekintve felfedezzem a személyek környezetét, akik kulturális örökségünk gondnokai és a béke őrei, megismertessem az építészetüket és az öltözködési stílusukat, hogy személyiségükön keresztül bemutassam és dicsőítsem országom gazdag kultúráját. Azt a nézetet vallom, főként a mai világ becstelenségekkel és kételyekkel teli válsága idején, hogy az emberek a köztük lévő különbségeket erősségnek tartják, nem kivetnivalónak vagy elválasztó erőnek” – írja George Osodi művészi hitvallásában a Nigéria uralkodói – A béke és a tradíció őrei című kiállításán.
A negyvenéves, Delta állambeli fotográfus autodidaktaként sajátította el a mestersége minden csínját-bínját, miután közgazdászként végzett a lagosi egyetemen.
1999-ben kezdett dolgozni egy lagosi lapnál, azóta folyamatosan ível felfelé a karrierje. 2001-től az Associated Press fotósa. 2004-ben a Fuji African Photographer of The Year Award, idén pedig az Art of Photography Award díjazottja volt.
Mindig érdekelte a portré: az esztétika, a póz, a divat, az életstílus egy képen. Fotói nem beállított képek, a portréalanyok önmagukat adják a pózzal és helyszín kiválasztásával.
Fotoriporterként Canon EOS 1Ds géppel dolgozik, munkáját a gyorsaság, a pillanat megörökítése jellemzi.
A Nigéria uralkodói az első projekt, amit a középformátumú Hasselblad H3D fényképezőgéppel és asszisztensekkel dolgozva készített. Már az óriási ország beutazása is kihívást jelentett, érezte, hogy valami teljesen új dolog születik. Művében egybeolvad a történelem, a művészet, a dokumentáció, a portré és a riport.
Mivel nem járt fotós iskolába, George Osodi, a saját ösztöneit követve, a „régi iskola” alakjai, többek között Ansel Adams munkáit tanulmányozta. Így fedezte fel saját (akkor még fekete-fehér analóg) tájképein a Niger-delta szépségeit. E fotográfiák sokat mondó történeteinek köszönhette 1999-ben az Associated Press felkérését, hogy lépjen az ügynökség tagjainak sorába. Fotóriporterként is próbált „esztétikus” képeket készíteni, a szépség miden riportjánál domináló elem. Soha nem tudta leküzdeni önmagában a kitörésre vágyó művészt: tíz év után otthagyta az Associated Presst, és minden idejét és pénzét a saját projektjeinek megvalósításába fektette: álmaiba, hogy „igazi” fotókat készítsen. Művészi prezentáció és dokumentáció a kulcsszavak, amelyek a munkáit jellemzik.
„Mindig is éreztem hogy művész vagyok, de nem tudtam hogyan kifejezésre juttatni az érzéseimet. A médium sokáig nagy probléma volt, mert nem tudtam festeni, és frusztrált, hogy nem vagyok képes formába önteni az érzéseimet, nem tudom kifejezni magam.
Úgy érzem, a Nigéria uralkodóival megtaláltam magam, a képeim stílusa megváltozott, élvezem az alkotói szabadságot és azt, hogy a saját elképzeléseimnek megfelelő ritmusban dolgozhatok.
Mégis úgy érzem, hogy Fotóriporternek lenni, így, nagy kezdőbetűvel, a művészet egyik legtisztább formája. A riportfotó segítségével lehettem kivételes, ez segített felemelkedni. Szakmailag a Niger-delta az eddigi legsikeresebb vállalkozásom, ennek stílusa riportfotó, de esztétikailag minden kép egyedül is megállja a helyét. Itt forrt ki munkámban a művészi kifejezés, itt értettem meg, mit akarok elmondani és megmutatni a képeimmel. A dokumentáció nemcsak megörökíti és megőrzi egy nép kultúráját a jövő számára, hanem lehetőség is a változásra, ítélkezés, kritika és konfliktus nélkül. A dokumentumfotó a fejlődés magja. A riportfotó nemcsak a pénzről, a botrányról és a provokációról szólhat, hanem, mint egy hírvivő vagy követ, hangot adhat a segélykiáltásnak. Ugyanakkor megőrzi és továbbadja a jövő nemzedék számára azt a kulturális kincset, amit megörökít.”
A Nigéria uralkodói egy folyamatos projekt: nem tudni pontosan, hány uralkodó van a közel száznyolcvanmilliós országban. Valószínűleg kétezer körüli lehet a számuk, annyi, ahány törzs. A már lefotózott királyok között van Agbogidi Obi James Ikechukwu Anyasi II., Nigéria legidősebb (és a világ második legöregebb) királya, akinek portréján láthatjuk II. Erzsébet brit királynő képét, ezzel is utalva a gyarmati múltra; valamint Benjamin Ikechukwu Keaborekuzi I., a Guinness rekordok közé is bekerült, valaha legfiatalabban megkoronázott király, aki kétévesen került az agbori trónra, az i.e.726-ból származó Ogele királyi család trónörököseként. George Osodi vállalkozása már régen kinőtte a fotográfia korlátait, antropológiai és néprajzi jelentősége vitathatatlan. A képek nem történelmi távlatból mutatják be Nigéria uralkodóit, hanem a jelenlegi szituációval szembesítenek, minden kép az utóbbi két éven belül készült. Ez Nigéria ma, a XXI. században.
„Nigéria óriási ország, hatalmas különbségekkel. A nigériaiak mind nagyon vallásosak és babonásak. Egyaránt fontosak a muszlim és a katolikus uralkodói, ugyanúgy, mint a törzsi kultusz és mágia hagyományainak hódolók. Nigéria nem szegény ország, de csak a magánszektor működik igazán. A királyok sem varázslók, csak emberek. Őket is a kormány helyezi hatalomra vagy tartja hatalmon. Tradicionálisan a királyoknak mindenek feletti szuprém hatalmuk volt, és miután Nigéria demokrácia lett, az emberek szorosabb kötődést éreznek a királyaikhoz, mint az országhoz, hűségesebbek a saját uralkodójukhoz, mint a demokratikus kormányukhoz. Nigéria uralkodóinak ma fontosabb a szerepe, mint valaha.
Ahogyan az uralkodók a béke és a tradíció őrei, én is Nigéria vizuális hagyományait örökítem meg, és fotóim által adom ezeket tovább.
Nigéria a művészetem lelke és forrása. A legjobb akarok lenni, hogy hangot adhassak az országnak a képeimen keresztül.”

Zsazsi Chaillet

Nigéria Uralkodói – George Osodi fotói – Néprajzi Múzeum, 2014. szeptember 20.–december 14.

GEORGE OSODI FOTÓI A riportfotó és a fotóművészet ”A kultúra dokumentálása és megőrzése kulcsfontosságú az eredet megértéséhez, illetve az identitástudat kialakulásához. Nigéria, Afrika egyik legnagyobb és leggazdagabb országa gazdag hagyomány- és szokásvilággal, valamint megannyi apró királysággal rendelkezik. A gyarmatosítás előtt számtalan kis monarchia volt a régióban, ezekben királyok uralkodtak, akik ellátták a falubeli diplomáciát, az öröklési kérdéseket megoldották, és a zsarnokságnak elejét vették. A brit betolakodók szintúgy kreáltak jó pár uralkodót, és a már meglévőket új királyságokkal bővítették. Annak ellenére, hogy nincsen alkotmányos szerepük (a monarchiát mint államformát 1963-ban eltörölték, és ezzel Nigéria nemzetközösségi köztársasággá vált), az egyeduralkodói struktúra továbbra is hangsúlyos maradt az ország politikai színterén. Ezek a királyok igen nagy tiszteletben állnak a törzsükben, és annak ellenére, hogy nagyon kevés információ áll rendelkezésre Nigéria különböző királyságairól, szerves részei az ország történelmének. Nincsenek hivatalos adatok a jelenleg uralkodó királyok számáról, valószínűleg annyi király van, ahány törzs. Sajnos, a fiatalabb generációhoz tartozók nem mindig tudnak kötődni hagyományos szerepükhöz, és azonosulni vele – mindamellett a letűnt idők ezen emléke él: a királyok az ősi tradíciókat őrzik, bölcsességük és hatalmuk megbecsült. Ősi szokások, építészet, fantasztikus cicoma: a Nigéria uralkodói projekt a különböző törzsek legbelsőbb köreibe vezet be minket a királyuk személyén keresztül. Ritka bepillantást nyerhetünk ezen különleges személyiségek életmódjába, akiknek antropológiai gyökerei mélyebbek nem is lehetnének, amint egy új évezredbe lépnek. Az elgondolás e projekt mögött az, hogy ezt a változatos országot beutazva és a portrékon túltekintve felfedezzem a személyek környezetét, akik kulturális örökségünk gondnokai és a béke őrei, megismertessem az építészetüket és az öltözködési stílusukat, hogy személyiségükön keresztül bemutassam és dicsőítsem országom gazdag kultúráját. Azt a nézetet vallom, főként a mai világ becstelenségekkel és kételyekkel teli válsága idején, hogy az emberek a köztük lévő különbségeket erősségnek tartják, nem kivetnivalónak vagy elválasztó erőnek” – írja George Osodi művészi hitvallásában a Nigéria uralkodói – A béke és a tradíció őrei című kiállításán. A negyvenéves, Delta állambeli fotográfus autodidaktaként sajátította el a mestersége minden csínját-bínját, miután közgazdászként végzett a lagosi egyetemen. 1999-ben kezdett dolgozni egy lagosi lapnál, azóta folyamatosan ível felfelé a karrierje. 2001-től az Associated Press fotósa. 2004-ben a Fuji African Photographer of The Year Award, idén pedig az Art of Photography Award díjazottja volt. Mindig érdekelte a portré: az esztétika, a póz, a divat, az életstílus egy képen. Fotói nem beállított képek, a portréalanyok önmagukat adják a pózzal és helyszín kiválasztásával. Fotoriporterként Canon EOS 1Ds géppel dolgozik, munkáját a gyorsaság, a pillanat megörökítése jellemzi. A Nigéria uralkodói az első projekt, amit a középformátumú Hasselblad H3D fényképezőgéppel és asszisztensekkel dolgozva készített. Már az óriási ország beutazása is kihívást jelentett, érezte, hogy valami teljesen új dolog születik. Művében egybeolvad a történelem, a művészet, a dokumentáció, a portré és a riport. Mivel nem járt fotós iskolába, George Osodi, a saját ösztöneit követve, a „régi iskola” alakjai, többek között Ansel Adams munkáit tanulmányozta. Így fedezte fel saját (akkor még fekete-fehér analóg) tájképein a Niger-delta szépségeit. E fotográfiák sokat mondó történeteinek köszönhette 1999-ben az Associated Press felkérését, hogy lépjen az ügynökség tagjainak sorába. Fotóriporterként is próbált „esztétikus” képeket készíteni, a szépség miden riportjánál domináló elem. Soha nem tudta leküzdeni önmagában a kitörésre vágyó művészt: tíz év után otthagyta az Associated Presst, és minden idejét és pénzét a saját projektjeinek megvalósításába fektette: álmaiba, hogy „igazi” fotókat készítsen. Művészi prezentáció és dokumentáció a kulcsszavak, amelyek a munkáit jellemzik. „Mindig is éreztem hogy művész vagyok, de nem tudtam hogyan kifejezésre juttatni az érzéseimet. A médium sokáig nagy probléma volt, mert nem tudtam festeni, és frusztrált, hogy nem vagyok képes formába önteni az érzéseimet, nem tudom kifejezni magam. Úgy érzem, a Nigéria uralkodóival megtaláltam magam, a képeim stílusa megváltozott, élvezem az alkotói szabadságot és azt, hogy a saját elképzeléseimnek megfelelő ritmusban dolgozhatok. Mégis úgy érzem, hogy Fotóriporternek lenni, így, nagy kezdőbetűvel, a művészet egyik legtisztább formája. A riportfotó segítségével lehettem kivételes, ez segített felemelkedni. Szakmailag a Niger-delta az eddigi legsikeresebb vállalkozásom, ennek stílusa riportfotó, de esztétikailag minden kép egyedül is megállja a helyét. Itt forrt ki munkámban a művészi kifejezés, itt értettem meg, mit akarok elmondani és megmutatni a képeimmel. A dokumentáció nemcsak megörökíti és megőrzi egy nép kultúráját a jövő számára, hanem lehetőség is a változásra, ítélkezés, kritika és konfliktus nélkül. A dokumentumfotó a fejlődés magja. A riportfotó nemcsak a pénzről, a botrányról és a provokációról szólhat, hanem, mint egy hírvivő vagy követ, hangot adhat a segélykiáltásnak. Ugyanakkor megőrzi és továbbadja a jövő nemzedék számára azt a kulturális kincset, amit megörökít.” A Nigéria uralkodói egy folyamatos projekt: nem tudni pontosan, hány uralkodó van a közel száznyolcvanmilliós országban. Valószínűleg kétezer körüli lehet a számuk, annyi, ahány törzs. A már lefotózott királyok között van Agbogidi Obi James Ikechukwu Anyasi II., Nigéria legidősebb (és a világ második legöregebb) királya, akinek portréján láthatjuk II. Erzsébet brit királynő képét, ezzel is utalva a gyarmati múltra; valamint Benjamin Ikechukwu Keaborekuzi I., a Guinness rekordok közé is bekerült, valaha legfiatalabban megkoronázott király, aki kétévesen került az agbori trónra, az i.e.726-ból származó Ogele királyi család trónörököseként. George Osodi vállalkozása már régen kinőtte a fotográfia korlátait, antropológiai és néprajzi jelentősége vitathatatlan. A képek nem történelmi távlatból mutatják be Nigéria uralkodóit, hanem a jelenlegi szituációval szembesítenek, minden kép az utóbbi két éven belül készült. Ez Nigéria ma, a XXI. században. „Nigéria óriási ország, hatalmas különbségekkel. A nigériaiak mind nagyon vallásosak és babonásak. Egyaránt fontosak a muszlim és a katolikus uralkodói, ugyanúgy, mint a törzsi kultusz és mágia hagyományainak hódolók. Nigéria nem szegény ország, de csak a magánszektor működik igazán. A királyok sem varázslók, csak emberek. Őket is a kormány helyezi hatalomra vagy tartja hatalmon. Tradicionálisan a királyoknak mindenek feletti szuprém hatalmuk volt, és miután Nigéria demokrácia lett, az emberek szorosabb kötődést éreznek a királyaikhoz, mint az országhoz, hűségesebbek a saját uralkodójukhoz, mint a demokratikus kormányukhoz. Nigéria uralkodóinak ma fontosabb a szerepe, mint valaha. Ahogyan az uralkodók a béke és a tradíció őrei, én is Nigéria vizuális hagyományait örökítem meg, és fotóim által adom ezeket tovább. Nigéria a művészetem lelke és forrása. A legjobb akarok lenni, hogy hangot adhassak az országnak a képeimen keresztül.” Zsazsi Chaillet Nigéria Uralkodói – George Osodi fotói – Néprajzi Múzeum, 2014. szeptember 20.–december 14.