fotóművészet

2010/2 LIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

TARTALOM


Fényképezőgéppel reagálok arra, ami körülvesz – Bacskai Sándor beszélget Szalontai Ábel fotográfussal, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szak vezetőjével

Somosi Rita: A tündérmesék vége – Nemi szerepek és művészi öntudat Gőbölyös Luca legújabb projektjében

Somogyi Zsófia: A tekintet – köztem és köztem. A személyes fotó elméleti vonatkozásai, 2. rész

Bán András: "Túllépve félelmen és szánalmon? – Négy bekezdés Kiss Tanne István fotóiról

Somogyi Zsófia: Az idő urai? – A Pécsi József Ösztöndíjasok beszámoló kiállítása

Szegő György: Vitatott képek – jog, etika és fotográfia – KunstHaus Wien, 2010. 03. 04.–06. 20.

Anne Kotzan: Sylvia Plachy – A Deutsche Gesellschaft für Fotografie Dr. Erich Salomon-Díj nyertese

Kincses Károly: La Sindone

Szegő György: Kisugárzás – Moholy-Nagy retrospektív, Frankfurt Schirn, 2009. 10. 08.–2010. 02. 07.

Szegő György: Bűn és bűnhődés – l’Impossible Photographie

Szarka Klára: Szándékok és fényképek – Jónás Pál két fotója 1953-ból

Markovics Ferenc: A sárga boríték titka

Kemenesi Zsuzsanna: Családi képektől a családképekig

Farkas Zsuzsa: Hány fényképészt ismerünk? – A fényképész szakma növekedése a magyar korona területén, 1840–1890

Fejér Zoltán: Heinrich Kühn (1866–1944) munkássága és magyar kapcsolatai – Második rész

Montvai Attila: Talán újra kellene gondolni, hogy mi a fotó! – Egy fotográfus a fotográfiáról – első rész

Tímár Péter: Könyvespolc

E számunk szerzői

Summary

NEMI SZEREPEK ÉS MŰVÉSZI ÖNTUDAT GŐBÖLYÖS LUCA LEGÚJABB PROJEKTJÉBEN

A tündérmesék vége

Aki járt pár éve Szabó Benke Róbert Hajadonok című fotókiállításán, bizonyára emlékszik a Pierce Brosnan plakátja előtt pózoló, menyasszonyi ruhás „Bond-lányra”, akinek a képe alatt a „G. Luca” felirat szerepelt. A fotós számos huszonöt év feletti, se férjjel, se gyerekkel nem rendelkező nőismerősét bújtatta futurisztikus világot idéző fehér ruhába, majd örökítette meg őket saját környezetükben. A témaválasztás tömegkulturális aktualitását számos, ezzel foglalkozó szappanopera, mozifilm, magazin mutatja, s a fotósorozatot is több alkalommal állították ki.1 A G. Luca elnevezés Gőbölyös Lucát jelentette, akinek 2010 tavaszán nyílt új kiállítása Férjhez akarok menni! címmel.2 Itt már nem beállított fotók szereplőjeként, hanem a kamera túloldalán, aktív fotósként s egy kisebb szociológiai-művészeti projekt irányítójaként szerepel.

A kiállítás három elemből: egy ötrészes, főzőműsorokat idéző videóból, professzionális ételfotókból és egy tíz részre osztott, hatalmas asztal-képből (valamint negyedik komponensként a katalógusnak álcázott szakácskönyvből) áll. A projektet hosszas kutatómunka előzte meg. Gőbölyös éveken keresztül gyűjtötte informális és szakmai úton a párkapcsolatokkal, főleg a házassággal kapcsolatos hiedelmeket, babonákat. Emellett részletesen vizsgálta a napjainkban nagy népszerűségnek örvendő gasztronómiai műsorokat, majd a kettőt – profi szakácsnő módjára – összekeverte.3

A főzés régóta a boldogulás egyik útja a nők számára, nyelvileg is számos kapcsolódó mondás létezik. A mai napig használjuk a „megfőzni valakit” kifejezést, s ki ne hallotta volna, hogy a férfihez a gyomrán keresztül vezet az út. A főzés ugyanúgy generációkról generációkra száll, mint a fortélyok, hiedelmek. A babonák is úgy öröklődnek, hogy tisztában vagyunk irracionális mivoltukkal, mégis fontosnak tartjuk továbbadni őket. Gőbölyös ezeket gyűjtötte össze és tette a mai befogadó számára emészthetővé. A videómunka öt adáson keresztül mutatja kutatásának szerelmi fortélyait az alábbi sorrendben: 1. Megtalálni az igazit. 2. Elbűvölni, magunkhoz láncolni a kiválasztott férfit. 3. Férjhez menni. 4. Visszaszerezni a férfit, ha elhagy minket. 5. Elveszejteni a párunkat, ha már teljesen elbűvöltük, de mégsem kell. A címek sokatmondóak, és előrevetítik a nő domináns szerepét. Nem a romantikus szerelem eszményképe jelenik meg, hanem a céltudatos, manipulatív nőé, aki mindent latba vet azért, hogy akarata érvényesüljön.

A modern konyha hi-tech felszerelése és design-edényei mellett a falakon feltűnnek az „ősök” képei. Meghitt hangulatot teremtenek, és sugallják a közvetített párkeresési praktikák forrását. A háttérben staffázsfiguraként megjelenik egy férfi próbababa, amelynek kiegészítői számos fortély részesévé, elszenvedőjévé válnak. A műsorvezető maga Gőbölyös Luca, egy személyben tölti be a séf és a showman szerepét, bennfentesként osztja meg velünk a titkokat, a tévéadások struktúráját, nyelvezetét átvéve.

A televízióban a nap különböző szakaszaiban feltűnő, főzéssel kapcsolatos műsorok sok embert vonzanak a képernyők elé, amint számos szponzort mögé, s a szakácskönyveket sem érinti a recesszió. Így nem meglepő, hogy Gőbölyös Luca ezt a műfajt hívta segítségül mint közvetítő médiumot. Azonban a hagyományos receptekhez szokott közönséget váratlanul érheti, hogy a tradicionális hozzávalókat itt felváltják, kiegészítik a kevésbé szokványos öszszetevők, mint a köröm, szeméremszőrzet vagy menstruációs vér. S hogy ezek a sokakból viszolygást kiváltó, speciális alapanyagok hogyan kerülnek az ételbe? Ez a műsor alatt kiderül, továbbá ízük, állaguk semlegesítéséhez is praktikus tippek járnak.4

Első ránézésre az ételfotókon sem tűnik fel semmi szokatlan. Közelebbről azonban látszik a gusztusos pogácsába sült köröm, a kávé tetején ízlésesen elrendezett szőrszálkupac vagy a pálinkakoktélba csöpögtetett menstruációs vér. Amíg a főzőműsorban bemutatott praktikák szerencsés esetben láthatatlanok az áldozat számára, addig ezeknek a képi megfelelője groteszk módon felnagyítva jelenik meg a nosztalgikus hangulatú, professzionális ételfotókból álló sorozaton.

A modern környezetet a képeken a nagymamák világát idéző, személyes atmoszférát keltő tárgyak váltják fel, s hogy az olvasatuk egyértelmű legyen, a képeken írásos formában is feltűnik a megidézett babona. A fotók egy az egyben ezek képi megjelenítőjeként szerepelnek. Idilli világukat követik nyelvi archaizálással, míg a videómunka a mai médiás szóhasználattal él, átveszi annak fordulatait, terminusait. A manapság oly népszerű ételfotók hatásmechanizmusát követve, az étel másodlagos helyre kerül. A középpontban a vágykeltés áll. Nem az a fontos, hogy meg lehessen enni, hanem hogy el lehessen adni a terméket. S ez is fontos motívuma Gőbölyös Luca alkotásának: nem a férfi számít, a kapcsolat, hanem önmagunk „értékesítése”, hogy az történjen, amit mi akarunk.

A vágykeltő funkció az ételek mellett a műsorvezető személyére is kiterjed. A tévéműsorokban sem piszkos kötényű, fáradt szakácsok dolgoznak, hanem stylistok által öltöztetett, hibátlan sminkű, érzéki nők, akik könnyed mozdulatokkal, mosolyogva készítik el a bonyolult ételkölteményeket. Gőbölyös követte ezt az utat, s a videón számos közeli vágókép ad erről tanúbizonyságot. Ez a témaválasztása miatt sem mellékes, hiszen a nők szívesebben fogadnak el szerelmi tanácsot olyantól, aki maga is vonzó.

A tökéletes nő, étel és narratív struktúra együttesen hitelesíti az amúgy minden alátámasztást nélkülöző babonák hitelességét: ilyen környezetben fel sem merül a hiteltelenség lehetősége. Bármilyen elképesztőnek is tűnik olykor egy állítás, a megfelelő tálalás mellett senki sem kételkedik benne. Gőbölyös ezt a médiakritikai hozzáállást választotta e visszásság megmutatására. Egyszerre van jelen a hagyományos tartalmi (főzés, praktikák) és a kortárs vizuális (kamera-beállítás, vágás, világítás) manipuláció. Ugyanakkor a videóműsorban deszakra­lizálja a hiedelmeket azáltal, hogy egy hi-tech világba helyezve hitelesíti őket. Eltűnik a varázsuk, egyszerű párkapcsolati trükkökké válnak, instant megoldásokká.

A gyűjtés mint téma már Gőbölyös Luca korábbi munkáiban is feltűnik. A 2000-től készített Szezonális védőszentjeink sorozata szintén a főzéssel kapcsolatos: éttermek elé állított, egyedi karakterű szakácsfigurákat fotózott. A kutatás, egyfajta kortárs néprajzi gyűjtőmunka ez esetben is a projekt szerves része volt.

A Párosan szép az élet szintén a párkapcsolatokkal foglalkozott, személyesebb aspektusból. Bár Gőbölyös ezeken a képeken nem jelenik meg, mégis magánélete kerül a középpontba. A sorozat egykori szerelmeinek portréja, konyhai csendéletek formájában. A kapcsolatok során kapott ivóeszközök és azok története bukkan fel, szöveg kíséretében, ami itt is szerves részét képezi a kompozícióknak.5 A képek ez esetben is csak a szöveggel együtt nyernek jelentést, ahogy a Férjhez akarok menni! projekt ételfotói sem a kívánt hatást érnék el a képen látható babonák ismertetése nélkül.

A médiakritika, társadalomkritika mellett a projekt összes munkáján fontos szempont a fotó mint műfaj különböző megjelenése. A videómunka mozgóképként jeleníti meg az ételfotókon feltűnő fortélyok elkészítési módját, amik kép a képben játékként, video-stillek formájában jelennek meg a kiállítási katalógusban. Az ételfotók a profeszszionális reklámfotókra reflektált módon, komponált csendéletként vannak alárendelve a tematika kritériumainak. A tíz panelből álló asztalkép is ezt a vonalat folytatja: különféle hozzávalókból mutat válogatást, mintha egy szakácskönyv kezdő vagy végső kedvcsináló oldala lenne. Mindez a hagyományos németalföldi ételcsendéletek hagyományát követi és a babonák írásos megjelenését kíséri, ugyanakkor a panelek mindegyike külön egységként is szemlélhető. A szakácskönyv oldalain mindez megjelenik, ám alkalmazott fotográfiaként, a műfaj divatos mintáit követve.

A főzés mint teremtés kerül párhuzamba a művészi alkotás folyamatával, míg a praktikák által előidézett manipuláció hasonlatos a művésznek a közönségre gyakorolt befolyásoló erejével. Bár Gőbölyös Luca műsorvezetőként a mai trendeket követő külsejével és viselkedésével napjainkhoz köthető, a konyhai mágikus és manipulációs jellegű főzés inkább az évezredes boszorkány kultuszkörhöz köti. Mondanivalójához csatornát választott, kiaknázva a médiumok kínálta lehetőségeket. A média világa teszi hitelessé a néző számára Gőbölyös Luca projektjét, ám mivel kortárs galériákban, intézményekben kerül bemutatásra, éppen ahhoz a közeghez nem jut el, akik a bírált műfaj első számú célközönségét képezik.

S bár az összes alkotás a párkapcsolati tanácsadással foglalkozik, mégsem a férjhez menés társadalmilag aktuális problémája a projekt témája, hanem a manipuláció.6 Ugyanúgy, ahogy a főzőműsor is csak egy közvetítő elem, a témaválasztás is inkább a befogadást könnyíti meg a nézőnek. A médiakritikai hozzáállás nem kérdéses, a projekt mégis a bírált eszközök kiaknázásával éri el az elismertséget, ami adott esetben a média hatásmechanizmusa nélkül nem lenne biztosított.

A nosztalgikus világot megidéző képeken a házasság fogalma más jelentéssel bírt: a beteljesülés egyik formája volt, a romantikus történet vége. Itt azonban nem a férfiak oldják fel a tündérmesékből ismert varázslatokat, hanem ők válnak a tárgyává.

Somosi Rita

Jegyzetek

1 Szabó Benke Róbert Hajadonok című sorozatát több helyszínen is kiállították: Margitszigeti Víztorony, 2006. május 26 – június 5.; Liget Galéria, 2006. október 19 – november 16.; illetve 2B Galéria, 2009. február 18 – március 21, (Alexine Chanel-lel közös kiállítás).

2 Gőbölyös Luca: Férjhez akarok menni!, Knoll Galéria 2010. április 8 – május 29.

3 A kutatás és a projekt, a videók koncepciója szolgált a művész DLA munkájának alapjául is, amelyet 2009-ben védett meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, A média mint a kollektív tudás forrása. Férjhez akarok menni! Hasznos tanácsok hajadonoknak címmel.

4 A kiállításhoz megjelent katalógus egyben szakácskönyvként is funkcionál, részletesen taglalva a műsorban és fotókon látható ételeket.

5 Lásd Fotóművészet 2007/1.

6 A férjhez menés mint téma szintén előkerül a szerb származású Tanja Ostojic Looking for a husband with EU passport című online performanszában; ő a házasság intézményének legalizáló szerepét használja az Európai Unió migrációs politikájának bírálatára. Itt a praktikák, fortélyok ellenpontjaként szerepel a művész meztelenül, kopaszra borotválva egy interneten közreadott házassági hirdetésben.