fotóművészet

MAGYAR VONATKOZÁSÚ TÖRTÉNETI EMLÉKEK KÜLFÖLDÖN

Bécsi kóstoló

Illesse dicséret azokat, akik a kultúrpolitikában tevékenykedve 2000-ben megalapították a Klebelsberg-ösztöndíjat, melynek az a célja, hogy összegyűjtse, feltárja a külföl- dön levő, magyar vonatkozású történeti emlékeket, legyen szó akár tárgyakról, képekről, írott dokumentumokról vagy az „oral history” műfajáról.

Néhány nappal az előtt, hogy először megjelent az ösztöndíjra szóló felhívás, Cs. Lengyel Beatrix kolléganőmmel arról beszélgettünk, hogy milyen hasznos és szükséges lenne feltérképezni a külföldön levő magyar fotográfiai kincseket. A fénykép nemcsak politikai, történeti okokból kerülhet a határokon kívülre, mint sok más egyéb emlék, hanem méreténél fogva is könnyen szállítható, akár zsebben is utaztatható. Nem beszélve arról, hogy különböző okokból mennyi magyar érdekeltségű fénykép keletkezett, keletkezik külföldön. S bizony jó lenne ezekről is, legalább a létezésükről tudni. Meglehetősen elképedtünk, mikor a beszélgetésünk után néhány nappal – mintha meghallották volna szavainkat – megjelent a Klebelsberg-ösztöndíj első felhívása. Azonnal pályáztunk, majd az ösztöndíjat elnyerve megkezdtük azt a gyűjtőmunkát, amit azóta is több-kevesebb rendszerességgel folytattunk. Csapatunk az első év óta kiegészült Jalsovszky Katalinnal, majd Bognár Katalin is csatlakozott hozzánk. A gyűjtőmunka kiemelt célpontjai lehetnek a franciaországi, olaszországi, angliai, egyesült államokbeli lelőhelyek, főként a több hullámban odakerülő magyar emigráció okán; de talán mindenekelőtt – a közös történelem, az egy birodalom határain belül való létezés miatt – kiemelt figyelmet érdemelnek a szomszédos Ausztria gyűjteményei. A fényképezés kezdeti éveiben és a nagyon meghatározó első évtizedekben mindennapos volt a kapcsolat a két országban élő polgárok között. Az emberek mindkét fővárosban fotografáltatták magukat, ha útjuk erre vagy arra vitte őket. Fényképészek költözködtek a birodalmon belül ide-oda, aktuális üzleti érdekeik, megélhetési reményeik szerint. A két országban dolgozó fényképészek ismerték egymást, ismerték egymás szervezeteit, fotográfiai sajtóját, s abban kölcsönösen megjelentek.

Nem beszélve az arisztokráciáról, mely birtokai és házassági kapcsolatai révén egész Európát behálózta.

Magam így, elsősorban nyelvi okokból, az Osztrák Nemzeti Könyvtár Képtárában (Österreichische Nationalbibliothek Bild-archiv) található magyar vonatkozású fényképek feltárásához fogtam hozzá, s folytatom ezt a munkát olyan rendszerességgel, amennyire egyéb teendőim engedik. Kiemelten fontosnak tartom, hogy végig tudjuk nézni az ÖNB fényképállományát, mivel a közös történelemből eredően ez a gyűjtemény olyan gazdag magyar vonatkozású képekben, mintha csak Magyarországon lenne. Hiszen 1919-ig, mivel Magyarország és Ausztria egy államalakulat részei voltak, a gyűjtemény magától értetődően gyűjtötte a magyar fényképeket is, többek között idekerültek azok a fényképek is, melyeket a császári pár kapott ajándékba. Míg a birodalom felbomlása után több dologra is irányult figyelem, és rendezték a közös törté-neti, kultúrtörténeti források jó részének sorsát – így a levéltárak felkutatása az 1926-os badeni egyezmény óta folyamatosan zajlik állandó bécsi levéltári kiküldöttek munkájával, valamint 1932-ben megegyezés született arról, hogy a múzeumi és könyvtári állomány mely darabjai térjenek haza Magyarországra –, a fényképek nem kerültek elődeink látókörébe, szisztematikus feltárásuk csak 2001-ben kezdődött meg.

2001 óta több ezer fénykép adatait vettük már fel.

Az egyik elsőként fellelt kiemelkedő darab volt az Osztrák Nemzeti Könyvtár Képtárában található ún. Koronázási album, mely 160 darab, Bülch Ágoston műtermében készített színezett felvételt tartalmaz az 1867-es magyar királyi koronázási díszmenet prominens személyiségeiről. Ez az album is, több más, értékes darabhoz hasonlóan, a fotográfus ajándékaként került Ferenc József magánkönyvtárának állományába, majd lett a Bildarchivban őrzött műtárggyá.

A Klebelsberg-ösztöndíj segítségével Bécsben folytatott kutatásaim eredményeiről már eddig is többször beszámoltam a Fotóművészet olvasóinak, és ismertettem egy-egy fontosabb fényképet e lap hasábjain. Most csak megemlítem a gróf Esterházy Mihály 1880–1881-es afrikai vadászútján készült felvételekből összeállított fényképalbumot, Plohn Illésnek az 1879-es szegedi árvizet megörökítő, átütő erejű fényképeit, Franz Hanfstaengl nagyszerű Liszt Ferenc-portréját és Indrikó Jánosnak a Duna Gőzhajózási Társaság óbudai műhelyeit bemutató, 1866–1867-ből származó felvételeit.1

Ezúttal néhány újabb érdekes és szép darabot szeretnék bemutatni a bécsi Bild-archiv magyar vonatkozású kincseiből.

Elsőként egy Schrecker Ignác által készített kromotípiát Andrássy Gyula grófról (1823–1890), akit 1849-ben távollétében kötél általi halálra ítéltek, majd a kiegyezés utáni első felelős magyar kormány miniszterelnöke lett, s végül a Habsburg Birodalom közös külügyminisztereként fejezte be nagy ívű politikai pályafutását. Andrássyról számos fényképet őriznek a magyarországi gyűjtemények, s maga a Bildarchiv is, de a kromotípia páratlan darabnak mondható. A felvétel 1867-ben készült, mikor a kiegyezés előkészítésében vitt szerepe, majd miniszterelnöki pozíciója okán a korábbi persona non grata Andrássy nagyon is kívánatos és fontos szereplővé lépett elő. Így kerülhetett ez a portréja a császári magángyűjteménybe.

Hasonló politikai okokból – mintegy a kiegyezés nyomatékosítására, megünneplésére –lehetett ugyanott helye a Deák Ferencet (1803–1876) megörökítő kromotípiának, mely szintén Schrecker Ignác munkája.

Deákról fiatalabb éveiben nem készült fénykép, inkább csak 1866-tól lett a felvételek gyakori szereplője (amiket azért is árusítottak, hogy a bevételből a pesti árvaházat, majd a fővárosi Erzsébet Leányárvaházat támogassák, mint ahogy ez számos kép hátlapján áll).

Megemlítendő mindkét kromotípia technikai tökéletessége, a tiszta és éles arcvonások. Installációjuk és méretük egyforma. A 22x18 centiméter méretű képek aranyozott szegélyű, 28x24 centiméteres, ovális keretben vannak, s a képeket egy-egy méretre készített, bársonnyal bélelt papírdoboz őrzi. A fotográfiák hátoldalán vignetta tanúskodik arról, hogy azokat készítette „Schrecker Ignác fényképészeti irdája Pesten”, majd egy német nyelvű kézírás is megerősíti, hogy a képeket természet után fényképezte Schrecker („Nach der Natur foto-grafiert von I. Schrecker, Pest, 1867”).

A Deák Ferenc-kromotípia is a császári magánygyűjteményből, az ún. Fideikomiss-bibliothekból hagyományozódott a Nemzeti Könyvtár Képtárára.

Deák és Andrássy után következzen egy szintén neves kortársuk, Görgei Artúr (1818–

1916) honvédtábornok egy érdekes szte-reó fényképe. Alkotója, Alois Beer, 1840-ben Pest-Budán született, és 1916-ban Klagenfurtban halt meg. A kép hátára feljegyezték, hogy az Beer klagenfurti, St. Veiter Vorstadt 24. alatti műtermében készült. A fotográfus 1867–1874 között működött ezen a címen. Mivel Görgey 1849-től 1867-ig élt a városban internálásban, kijelenthető, hogy a sztereófelvétel 1867-ben készülhetett róla.

Végül két Majláth György-portré. A két képen keresztül egy kis bepillantást tudok nyújtani, mennyiben ad többletet a mi munkánk, mintha valaki csak az ÖNB Bildarchiv katalógusát böngészné, és esetleg látatlanban rendelne onnan képet.

Mindkét portré úgy szerepel a Bildarchiv katalógusában, mint az 1818–1883 között élt Majláth György arcképe. De a kettőt egyszerre kézbe véve azonnal látható, hogy két különböző személy portréiról van szó. Mindkét portré ritkaság, ha valóban ahhoz a személyhez kötjük, akit ábrázol; de így, egy név alatt futtatva, éppen ez az érdekességük sikkad el. Idősebb Majláth György (született 1786-ban), a reformkorban játszott szere-pet az országos politikában, s egyéb tiszt-ségei mellett Hont vármegye főispánja és országbíró is volt. 1861-ben meghalt, s ta- lán ez az egyetlen időskori fényképfelvétel maradt fenn róla, mely röviddel a halála előtt készült Carl von Jagemann műtermében. Az ifjabbik Majláth Györgynek (aki tényleg 1818–1883 között élt, és az előbbinek volt fia) 1861-ben készített portréja pedig azért érdekes, mert őt számos későbbi felvételen láthatjuk, viszont ifjúkori fényképe eddig nem volt ismert. Ő is több posztot töltött be az országos politikában, többek között mint a főrendiház elnöke, míg rablógyilkosság áldozatául nem esett. Ezen az egész alakos felvételen Ludwig Angerer örökítette meg őt Bécsben, abban az időben, amikor Majláth a Birodalmi Tanács tagjaként komoly politikai szerepet vállalt.

Remélem, a Klebelsberg-ösztöndíj a jövőben is lehetőséget teremt arra, hogy kollégáimmal együtt folytathassuk a külföldi archívumokban a búvárkodást, és újabb, a magyar kultúrtörténet számára fontos fotográfiákat tárjunk fel.

Baji Etelka

Jegyzet:

1 Sportember? Vadász? Fotográfus? Esterházy Mihály gróf (1853–1906) = Fotóművészet, 2004. XLVII. évf. 1–2. sz. 137–142. o.

Magyar képek nyomában Bécsben = Fotóművészet, 2006. XLIX. évf. 1–2. sz. 138–140. o.