fotóművészet

51 NAP AZ ATLANTI ÓCEÁNON

Beszélgetés Pálos Andreával és Rakonczai Gáborral

Első magyar párosként csütörtökön kikötött Antigua szigetén Pálos Andrea és Rakonczai Gábor, akik átevezték az Atlanti-óceánt. Andrea és Gábor saját tervezésű és kivitelezésű tengeri evezős hajójával indult útnak január 9-én a kanári-szigeteki Gran Canariából, azzal a céllal, hogy átevezik az Atlanti-óceánt. Magyar csapatnak ez eddig még nem sikerült.

A fiatalok az ötezer kilométeres távolságot 51 nap alatt teljesítették. Gyümölcslével ünnepeltek minden megtett 500 kilométert, és bonbonnal vagy gyümölcskonzervvel minden ezer kilométert. (origo), 2007. március 1.

Honnan tud egy mai fiatal hajót építeni?

– Mindketten a Török Pál utcai Képzőművészeti Szakközépiskola diákjai voltunk, ott ismerkedtünk meg. Az érettségi után a soproni egyetemet választottuk, formatervezést tanulunk. Kisgyerek korunk óta sportolunk: vívás, táj- és maratoni futás, Balaton átúszások, teljesítménytúrák, túlélőversenyek. Három éve tanulunk hajózási ismereteket, navigálást, rádiózást stb. Az Atlanti-óceán átevezését tavaly határoztuk el. Az volt a célunk, hogy megtervezzünk és megépítsünk egy hajót, amivel átjuthatunk az óceánon. Nagyon komolyan vettük a tervezésében és építésében rejlő kihívást, ezért ellátogattunk néhány hajóépítő műhelybe. Körülbelül 1500 óra tervezéssel és 6000 munkaórával épült meg a hajónk, átlagosan napi 16 óra munkával, hét hónapon keresztül. Nemrég megnyertük vele a Magyar Formatervezési Díj termék kategóriáját.

A hajó megépítését legalább annyira komolyan vettük, mint azt, hogy első magyar párosként átevezzük az Atlanti-óceánt. A felkészüléshez emellett rengeteg tanulás, az információk gyűjtése és természetesen a mentális felkészülés, ráhangolódás is hozzátartozott. Előre meghatároztuk az evezés és a pihenés ritmusát, két óra evezés, két óra pihenés, éjjel-nappal.

Mi volt a konkrét cél? „Csak úgy” átevezni, vagy időre kellett menni?

– Amikor kint voltunk a nyílt óceánon, az életben maradás mellett – odakinn könnyen meg lehet halni, ha az ember nem tudja folyamatosan kezelni a különböző váratlan helyzeteket –, a minél gyorsabb átevezés vált a legfontosabb célunkká.

Az evezés és a pihenés előre eltervezett ritmusa a gyakorlatban azt jelentette, hogy amíg egyikünk evezett, a másik „pihent”, vagyis navigált, ivóvizet készített, neki kellett ellátnia a hajóval kapcsolatos teendőket. Két óránként váltottuk egymást. Ha napi átlagot kellene mondani, öt-hat óránál is kevesebb idő jutott alvásra. 51 nap alatt eveztük át az Atlanti-óceánt, és ezzel mi vagyunk a világ második leggyorsabb párosa.

Nagyon veszélyes volt az út?

– A természet a legkülönbözőbb szélsőséges helyzeteket teremti meg, ezen belül a megoldás mindig az ember kezében van.

Kaptak-e segítséget a nyílt vízen?

– Még az út elején, amikor Marokkótól nyugatra több napig egy viharban sodródtunk, kértünk segítséget, de az időjárás (80–100 km/h szél, 8–12 méteres hullámok) nem tette lehetővé a mentést. Az út folyamán amúgy kaptunk időjárás-jelentést, ami néha tényleg bejött.

A fényképezésnek az volt a célja, hogy az utat dokumentálja?

– Igen, a magunk és a családunk számára fotóztunk. Az iskolai feladataink és a munkánk miatt is sokat fényképezünk, de a szabadidőnkben is eléggé komolyan vesszük a fotót.

Sok kép készült azokon a helyeken, ahol kikötöttünk: Cádiz, Casablanca, Kanári-szigetek. Az óceánon való átkelés alatt természetesen leginkább a hullámok megörökítésére volt módunk…

Bacskai Sándor