fotóművészet

2006/5-6. XLIX. ÉVFOLYAM 5-6.. SZÁM

TARTALOM


Bacskai Sándor: "Sajnos, két fél agyam van" – Beszélgetés Montvai Attila fotóművésszel + Montvai Attila: Einstein úgy gondolta, hogy?

Pfisztner Gábor: Valamikor, valahol, valahogy – Kudász Gábor Arion újabb fényképei

Dobos Sándor: "A fotó igazán soha nem érdekelt" – Dobos Sándor panorámaképei

Somogyi Zsófia: A kép kérdéseiről – Ősz Gábor munkáiról

Dobai Péter verse – Elmentem meghalni lenni...

Szarka Klára: Fotógyűjtemények és -archívumok sorsa a digitális korszakban, 2. rész

Tóth József: Németh József (1911–2006)

Pfisztner Gábor: A tér és az idő titkos redői – Megtalált felszín. Alain Paiement kiállítása a Mai Manó Galériában

Csizmadia Alexa: Jari Silomäki: My Weather Diary (Azon a napon)

Somogyi Zsófia: Jari Silomäki: Rehearsals for Adulthood (Próbák a felnőttkorhoz)

Pfisztner Gábor: New Nordern Photography. Új utak a skandináv fényképezésben: a Hasselblad Foundation kiállítása

Andras Banovits: Hófehérke a magasból – Kötetlen beszélgetés Sarianna Metsähuone svéd fotóművésszel

Ezerféle kultúra – egy pályázat

Szegő György: Háborúk és békék, élők és holtak – Hírügynökségek egykor és ma

Silvia Paoli: Milánó Város Fényképarchívuma – Gyűjtemények és tevékenység

Anne Kotzan: photokina 2006; A hagyomány kötelez – az új kiállítási csarnokokban is

Fejér Zoltán: photokina 2006: a fotóipar újdonságai

Farkas Zsuzsa: Barabás Miklós (1810–1898) fényképészeti tevékenysége

Dobai Péter verse – Mária egy régi fényképét elnézve féltőn, merengőn

Fejér Zoltán: Atelier Manassé – Spolarics Olga és Wlassics Adorján munkássága

Szegő György: Város-sorsok. Bécs és Budapest 1900 körül – August Stauda és Klösz György városfotói

Bán András: Alberik teremtése

Rák József: Az "élő" lapka – DigiTREND, 6. rész

Tátrai Sándor: Színkezelés – Color Management (4. rész. Nyomtatók színkezelése)

Tímár Péter: Könyvespolc

E számunk szerzői

Summary

NÉMETH JÓZSEF

1911-2006

A 60-as évek elején egy legenda érkezett az MTI-fotó illusztrációs rovatához, 49 évesen, művészi munkássága csúcsán, sok-sok sikerrel a háta mögött. Utánozhatatlan eleganciával külső megjelenésében és munkájában egyaránt.

20 éves sihederként csak bámulni tudtam. Elég volt jelenléte ahhoz, hogy szavak nélkül tanúja legyek annak a nagystílű alkotómunkának, mely tevékenységét jellemezte. Rendkívül gondos előkészítés – s miután nagyszerűen rajzolt – precíz kiérlelt vázlatok. Míg kortársai a műtermi munkában a nem létező lámpákat is szívesen bekapcsolták volna, ő egy spottal, egy derítőlappal csodákat művelt.

Amikor megkérdeztem, hogy az MTI gyakorlattal szemben, miért csak egyetlen expozícióval dolgozik, szeliden csak annyit mondott: ,,Egy kép kell! Nem?’’

Munkáit a grafika és a fotó egészen egyedi elegyítése jellemezte. Tartózkodott minden zavaros megoldástól. Jellemző, amikor nem talált megfelelő asztalt egy csendélet képéhez, rajzolt egyet és legyárttatta. Megkérdőjelezhetetlen emberi és szakmai súlya, tekintélye volt, amely nagy szerénységgel párosult. Sem előtte, sem utána hasonló művésszel nem találkoztam. Ami lényeges volt a fényképész szakmában, azt mind tőle tanultam.

Utoljára 2006 nyarán találkoztam vele dörgicsei kiállításán, melyen balatoni képeiből válogatott. 95 évesen is tudott meglepetéseket szerezni eddig még nem látott képeivel. Amikor álmélkodásomnak adtam kifejezést, megjegyezte: ,,Ha tudnád, hogy még mennyi van’’. Az utolsó klasszikus távozott személyében. Pótolhatatlanul.

Tóth József