IRODALOM ÉS FÉNYKÉPEZÉS 3. RÉSZ

2002 tavaszán értékes ajándékot kaptam: lakásom műteremként használt része megtelt Illyés Gyula könyveivel. Dr. Tasnádi Gábor barátom – aki Illyésnek, családjának és munkásságának jó ismerője, köteteinek pedig boldog tulajdonosa – elhatározta ugyanis, hogy az író-költő születésének centenáriumát egy könyvvel(1) ünnepli meg. Barátom útmutatása szerint csendéletfotókat készítettem a kötetekről, majd a nagyítások átadása után – már együtt – újra kezdtük a munkát… Ennek során ismét, egyenként kézbe vettük a könyveket, és a tisztelgő kötet fejezeteinek megfelelően harminchét csoportot képeztünk belőlük. A több napig tartó fényképezés során bőven nyílt alkalom arra, hogy Gábor beszéljen a legnagyobbrészt neki dedikált első kiadásokról vagy ritkán felbukkanó kiadás-változatokról. Talán még könyvtárosoknak sem adatik meg ez az élmény: az életmű szinte minden darabját kezemben tarthattam – évtizedekkel ezelőtt megjelent köteteket külső papírborítójukkal együtt.

A ,,Titokzatos világ’’ című fejezethez három kötet fotója került, ezek egyike Illyés oroszországi úti jegyzete volt. Gábor felhívta figyelmemet arra, hogy véleménye szerint a könyv első kiadásában megjelent, de a későbbi változatokból kimaradt képeket, vagy legalábbis azok egy részét Illyés készítette. Egyetértettünk abban, hogy a dolognak utána kell járni. 2005 januárjában Gábor telefonon értesített arról, hogy a hagyatékot gondozó Illyés Máriával – az író-költő leányával – megbeszélte: megvizsgálhatom a hetven évvel ezelőtt megjelent könyv eredeti anyagából megmaradt dokumentumokat.

Az időpont egyeztetése után nem csekély izgalommal indultam el; éppen harminc évvel korábban ugyanis már jártam a házban, ahol a költőről portréfotót készítettem. Egy rövid, majdnem felületes megtekintés is elegendő volt arra, hogy meggyőződjek róla: könyve képanyagának egy részét valóban Illyés Gyula fényképezte. Ezek után a Nemzeti Kulturális Alapprogram Fotóművészeti Szakmai Kollégiumánál kutatói támogatási pályázatot nyújtottam be, és kaptam a témára. Jelen cikk a szakmai beszámoló némileg rövidített, átdolgozott változata.

*

Illyés Gyula (1902–1983) Rácegrespusztán született. Az 1920-as évek elején először Bécsbe, Berlinbe, majd Franciaországba utazott. 1922–1926 között Párizsban élt, tanult és dolgozott, első versei is ott jelentek meg. Hazatérése után Budapesten tisztviselőként kezdett dolgozni. Verseit közölte a Nyugat, 1928-ban megjelent első kötete is. 1931 és 1936 között négyszer kapta meg a Baumgarten-díjat(2). A népi írók mozgalma folyóiratának, a Válasznak is munkatársa volt. 1934-ben meghívták a moszkvai írókongresszusra, utazásairól, élményeiről a Magyarország című lapban számolt be(3). (A lexikon szócikkéhez hozzátehetjük: az író-költő a Pesti Napló című újságban és kötetben is közzétette élményeit.) Illyés könyvének első kiadását(4) a Nyugat jelentette meg, a 224 oldalas kötetet a Hungária Nyomdában készítették. A viszonylag egyszerű kivitelű, újságnyomó papírra készített lapokon 47 kis méretű, fekete-fehér fotó található, de a képaláírásban nem szerepel az, hogy kinek a felvételei. A könyv szövegét figyelmesen olvasva viszont több utalást találhatunk arra, hogy a szerzőnél volt fényképezőgép… Így például a 8. oldal(5) és a 176. oldal(6) mondatai is ezt egyértelműsítik. A 40. és a 183. oldalon leírt helyzetről is található fotó a könyvben(7). Egyértelműen a szerző felvételének látszik a gyermekével a vonaton utazó ifjú hölgy fotója. (,,Hátunk mögött Raisza Fjodorovna áll, karján dundi kis csecsemőjével, és arcán a fiatal anyák tüntető, kifogyhatatlan derültségével…’’) A könyv képanyagának nagy része viszont olyan riportkép vagy műszaki fotó, gyárbelső, amelynek elkészítésére a szerzőnek nem nyílhatott lehetősége.

Felmerül a kérdés, hogyan, mikor és kitől tanult Illyés fényképezni; vagy másképp fogalmazva: az amatőr fényképezésnek az 1920-as, 30-as években elfogadott módját hol és mikor gyakorolta?

Nos, a hagyaték családi jellegű emlék- és dokumentumanyagában található egy fotóalbum, melynek képei egy 1928–29-es olaszországi utazás élményeit rögzítik. Illyés ,,Gondáékkal’’ utazott Itáliába, de hogy ők kik voltak, arról ma a családi emlékezet már nem tartalmaz adatokat. Feltehetően az átlagosnál valamivel jobb módban élő, pesti polgárcsalád lehettek, ha a képeken dokumentált, viszonylag hosszú és többszöri utazást, nyaralást megengedhették maguknak. (Az 1926-os budapesti Telefonkönyvben(8) például hét Gonda nevű ügyvéd, jogász található, de szóba jöhet Gonda István zongoraművész és még mások is…)

A hagyatékban maradt anyag tanulmányozása sok kérdésre egyértelmű választ adott. Illyésnek az oroszországi utazás idején egy 127-es típusú tekercsfilmre dolgozó, 3x4 centiméteres képméretű fényképezőgépe volt, mely csak az 1950-es évek végén került ki a családi használatból. (Akkortájt szűnt meg ennek a filmtípusnak a forgalmazása, és a fényképezőgép is elromlott.)

A képanyag a következő változatokban maradt fenn:

1. a korabeli újságcikkekben és az Oroszország 1934-es első kiadásában, nyomtatásban, utóbbi 47 képet tartalmaz

2. az eredeti negatívokban (80 db)

3. az ezekről készült korabeli másolatokban (86 db)

4. az Oroszországhoz leadott korabeli nagyításokban (28 db, 13 jelent meg)

5. a megmaradt negatívokról az 1980-as évek közepén készített késői nagyításokban (48 db)

6. Illyés által magával hozott idegen képek korabeli nagyításaiban, egy részük megjelent az Oroszországban, más részük nem jelent meg.

A 127-es típusú filmre 16 felvétel készülhet 3x4 cm-es méretben(9). Illyés valószínűleg 5 tekercset exponált útja során, esetleg a hatodik tekercsen maradt néhány kocka. (Az írókongresszust ugyanis későbbi időpontra halasztották, és Illyésnek váratlanul haza kellett utaznia.) Filmjeit a Klein és Zilcz Drogéria és Fotószaküzletbe adta be kidolgozásra(10), ahol előhívták, sajnos kockákra vágták (emiatt nem tudható, hogy hány tekercs volt, és azokon mennyi volt a rontott kocka), és 3,3x4,5 cm méretű kontaktmásolatokat készítettek. Az üzlet Buda legrégibb, legnagyobb és legmodernebben berendezett fotólaboratóriuma-ként(11) hirdette magát. Egy-egy kritikus minőségű negatívról több másolat is készült, a kontaktok (negatívok) mennyisége az 5x16-ot, azaz az öt tekercset valószínűsíti. Ez egyben azt is jelzi, hogy az író-költő jó technikai minőségben, nyugodtan, kapkodás nélkül fényképezett, technikailag használhatatlannak mondható filmkocka elenyészően kevés lehetett az anyagban. (Mára ilyen nem is maradt fenn.)

A kontakt alapján kiválasztott, 8,5x11 centiméteres nagyításokról készítették a kliséket az Oroszország című könyv képanyaga egy részéhez. Furcsa és érthetetlen módon ezek a nagyítások oldalfordítottak. (Sem a kontakt, sem a késői nagyítások nem ilyenek!) Ennek okát csak találgatni lehet. Elképzelhető, hogy a nagyítást készítőt az zavarta meg, hogy Magyarországon még balra hajts! volt(12), a Szovjetunióban viszont már jobbra tartottak a járművek…

A képanyag vizsgálatakor elkülönítettem a korabeli nagyítások közül azokat a fotókat, amelyek meg is jelentek Illyés könyvében. Ezek hátoldalán egyértelműen látszik még ma is a korabeli méretezés, a 4, illetve a 9 centiméteres jelzés.

Illyés Gyula halála után özvegye – valószínűleg egy kiállítás kapcsán – rendezte az anyagot, és a Petőfi Irodalmi Múzeumban a megmaradt negatívokról, a teljes képkockát nagyítva, 9x12 centméteres nagyításokat készíttetett. Az anyagot az Illyés Gyula élete képekben című könyv szerkesztésekor is figyelembe vették; az a kép szerepel is az emlékkönyvben, amelyen az író-költő egy folyóparton áll.

Illyés nem egyedül utazott Oroszországba, hanem az írókongresszusra szintén meghívott Nagy Lajos (1883–1954) íróval. Komoly intellektuális élményt jelentett az, amikor a két teljesen különböző beszámolót egymással párhuzamosan olvastam. Nagy Lajos munkája töredékesen maradt, a korabeli újságcikk-folytatások közlését az író abbahagyta, ezek szövegét 1989-ben tették ismét közzé(13). A két írásmű két teljesen különböző megközelítést, munkamódszert is sejtet. Nagy Lajos a mindig elégedetlen turistára emlékeztet, aki saját otthoni kényelmét kéri minduntalan számon. Az 1930-as évek Magyarországa és Szovjetuniója a fogyasztási cikkek válasz-tékát, a szállodák berendezését, a tömegközlekedést és a vendéglátóipart tekintve nyilvánvalóan jelentősen eltért egymástól. (A politikai berendezkedést ne is említsük!) Nagy Lajossal ellentétben Illyés vérbeli riporterként viselkedett, aki minden iránt udvariasan és határozottan érdeklődött, elfogadta a helyzetet és a helyi körülményeket még akkor is, ha azok esetleg rendkívül kényelmetlenek voltak. Munkamódszeré-hez tartozott, hogy amit nem tudott lefényképezni, arról a helyi segítők összeköttetéseit igénybe véve képet szerzett be, képes levelezőlap, riportkép vagy sajtófotó formájában. Ezek az ,,idegen’’ képek méretüket és kivitelüket tekintve is teljesen elkülönülnek Illyés fotóitól. A korabeli képszerkesztő munkája és a Hungária Nyomda kivitele viszont a különbséget oly mértékben csökkentette, hogy az alkalmas volt a szemlélő megzavarására. Erre még az is ,,rájátszott’’, hogy szinte minden ,,idegen’’ kép tökéletesen illeszkedik a könyv szövegéhez. Ne feltételezzük, hogy az író a szöveget a kapott képekhez igazította; sokkal inkább merném azt állítani, Illyés kimerítő alaposságát jelzi az, hogy minden általa fontosnak vélt tapasztaláshoz képet igyekezett beszerezni.

A szövegből kiderül: Illyésre jelentős érzelmi hatást tett az óvodában történt látogatás. Csak az eredetik megtekintése után vált egyértelművé: annak ellenére, hogy az író-költő több kifejezetten eredetinek mondható beállítást készített (például lefényképezte a szövegben is megemlített törülközőtartót), melyek közül kettő is szerepel könyvében, a könyv 99. oldalán található fotó viszont ,,idegen’’ kép. A 13x18 cm-es nagyítás jobban tetszett a korabeli képszerkesztőnek (műszaki szerkesztőnek?), mint Illyés nagyon hasonló felvételei.

A könyv képanyagát a vizsgálatkor különválasztottam, és minden esetben jeleztem a borítékon az oldalszámot. Megállapítottam, hogy a megjelent fotókból tizenhármat egyértelműen Illyés készített. (A nyomdát megjárt képanyagon mind a mai napig látszanak a méretezések: 4 cm, 9 cm, melyek egyeznek a nyomatok méreteivel.) Miért ismeretlen mégis Illyés Gyula tevékenysége a fotótörténetben? Az Oroszország későbbi kiadásaiból a képanyag kimaradt, az első kiadás nyomatainak minősége pedig nem érte el a korabeli folyóiratok fotóanyagainak szintjét. Elképzelhető, hogy Illyés az ,,idegen’’ képeket fontosabbaknak tartotta a sajátjainál. Bár Babitsról készített és publikált is felvételeket (például a Babits-emlékkönyvben), a fényképezést a későbbiekben csak családi szinten művelte, illetve egy idő után az ilyen típusú képek készítését is abbahagyta.

Özvegye az Illyés–Déry kiállításhoz készíttetett ugyan nézőképeket az Oroszországban fényképezett és megmaradt negatívokról, de ezeket nem használták fel. Bár az Illyés Gyula élete képekben című kiadványban szerepel néhány fotó ezek közül, de ezek az író-költőt ábrázoló (ön)arcképek. Az anyagnak ehhez a részéhez is sikerült érdemben hozzátennem valamit: az egyik többször közölt fotó változatát (másik negatív-kockáját) Illyés Máriával alaposan megvizsgáltuk, és egyértelműsítettük, hogy azon is az édesapja szerepel.

A megmaradt képanyagot kamara-kiállítás vagy kiadvány formájában is közzé lehet tenni – az anyagiak függvényében. Az eredeti könyv megjelenésének hetvenedik évfordulóján, 2004-ben a mű orosz fordításban is napvilágot látott; a kiadó nem az első kiadás nyomatainak reprodukcióit közölte, hanem a késői nagyítások közül néhányat.

Fejér Zoltán

Cikkünk képanyagát a késői nagyításokból válogattuk. © Illyés Gyula írói hagyatékáért Alapítvány, Budapest, 2005

Jegyzetek:

(1) Tasnádi Gábor, Fejér Zoltán: ,,Örök művek világa’’, Tisztelgés Illyésnek, HOGYF Editio, Budapest, 2002

(2) Lásd: Magyar Irodalmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963, 497. old.

(3) Magyar Irodalmi Lexikon, i.m.

(4) Illyés Gyula: Oroszország, Úti jegyzetek, Nyugat, é.n., (1934), Hungária Nyomda, Budapest, 224 old.

(5) ,,Az útlevélre beírják a fényképezőgép számát.’’

(6) ,,Dnyeprogresz: A gát végén három emeletnyi épület nyúlik le a folyó szintjéig. A bejáratnál elszedik a fényképezőgépeket.’’

(7) 40. oldal: ,,Lélekedző játékok, első helyen áll ezek között az ejtőernyővel való leugrás valami magas toronyból’’; illetve lásd a 183. oldal: óvodai előterének leírását.

(8) A Budapesti távbeszélő hálózatok előfizetőinek betűrendes névsora, 1926 december, 111-112. oldalain

(9) A kontakt másolatokon a képméret 28x39 milliméter.

(10) Budapest, I. Horthy Miklós út 36.

(11) Megmaradt az eredeti, Illyés kézírását is ,,Oroszorsz. fényképek’’ viselő fotótasak!

(12) Magyarország vidéki részén a jobbra hajts (balra előzz) szabályt 1941. június 12-én, Budapesten a tömegközlekedés átállítási nehézségei miatt csak később, 1941. november 9-én vezették be.

(13) Nagy Lajos: Tízezer kilométer Szovjet-oroszország földjén, Budapest, 1989