fotóművészet

SPORTEMBER? VADÁSZ? FOTOGRÁFUS?

Esterházy Mihály gróf (Pozsony, 1853. – Budapest, 1906.)

Esterházy Mihályról inkább csak tudtuk azt, hogy fényképezett, de a képei valahogyan nem akartak előkerülni. Ismert képét, a Gróf Kinsky Nusi ugrása címűt is csak egymásról másolgatják a kiadványok. Hol lehetnek Esterházy felvételei? – vetődik fel a kérdés.

Nemrég végre feltűnt valami a gróf fényképészi munkásságából: az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) Képtára, a Bildarchiv 2002 novemberében a könyvtár dísztermében rendezett kiállításán Esterházy 1881-es afrikai vadászútja során készített képeket mutatott be. Mivel a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától pályázaton elnyert Klebelsberg ösztöndíjjal alkalmam nyílt a Bildarchivban magyar vonatkozású fényképek után kutatni, az imént említett kiállításon szerzett információ alapján kikértem az albumot.

Az impozáns méretű album stílusosan (úgy vélem) krokodilbőrbe van kötve. A lapokon meg is jelenik egy elejtett krokodil – talán épp az ő bőrébe kötött lapon?

A nyomtatott belső címoldal összefoglalja mindazt, amit az albumról címleírásszerűen tudnunk kell. Eszerint az album Esterházy Mihály gróf felvételeit tartalmazza, amiket a Heinrich Liechtenstein herceggel és Pálffy József gróffal a Setit Gash és a Barka folyók mentén (a mai Szudán területén) 1880–1881-ben megtett északkelet-afrikai vadászútján készített. Az albumban időrendben követik egymást a felvételek, 1880. december 31-re datálódik az első. Minden kép alatt kézírással ott áll, hogy hol és mikor készült a felvétel, kit vagy mit ábrázol.

Az albumin képek eltérő méretűek, a gróf nagyításkor nyilván mindig a legmegfelelőbb kivágást és méretet választotta. Minden egyes képet egy-egy alátét lapra helyeztek, majd azzal együtt ragasztották rá az albumlapra. Minden kép alatt ezen az alátét lapon ott szerepel az „M. Graf Esterházy ph” kézírás.

Néhány tárgyszerű, mondhatnánk érdektelen tájkép mellett találunk kiválóan sikerülteket is, amelyek képesek arra, hogy valamit közvetítsenek abból, ami megragadta, és fényképkészítésre ösztönözte a grófot. A helyszínből és az utazás céljából adódóan egzotikus tájak, hegyek, kiszáradt folyómedrek, fák tűnnek fel, valamint az út során elejtett állatok: krokodil, víziló, oroszlán. Esterházy megörökítette utazó és vadásztársait, Heinrich Liechtenstein herceget és Pálffy József grófot (ő ejtette el mindhárom vadállatot), valamint saját magát is. Sajnálatos módon ezek a portrék az album leggyengébb felvételei. Jobban sikerültek azok a képek, amelyeken a kísérő személyzetet, málhahordókat, szakácsot látjuk, különösen azok, ahol a kísérők az elejtett víziló és krokodil körül csoportosulnak.

Az utazás, a vadászat körülményei is megjelennek a felvételeken: például a fűből, gallyakból összeeszkábált kunyhó, melyben Esterházy feküdt, miután egy oroszlán megsebesítette; a kunyhó előtt ül az expedíció orvosa. Láthatunk néhány könyvet is, tehát a társaság a vadonban sem hanyagolta el a civil életben megszokott olvasást.

1881 áprilisában a kis csapat több napot töltött Kassala falujában, ahol Esterházy egy egész sorozatot készített az ott élő, de különböző nemzetiségű rabszolganőkről.

Az utolsó fényképek az egyiptomi határon levő Kerennél és Massana városánál készültek. Az album utolsó képe – az alkirály palotája Massanában – 1881. május 5-ére datálódik.

A Bildarchivban őrzött albumon kívül az Albertinában újonnan alapított fényképgyűjteményben is találni Esterházy-felvételeket, szám szerint hármat. Ezek közül kettő ausztriai tájkép 1881–1882-ből, a harmadik pedig az afrikai expedíció során elejtett oroszlán képe, ugyanaz, ami az imént említett albumban is szerepel.

Az eredeti fotográfiákon kívül még két fénynyomatnak sikerült a nyomára bukkannom. Az első a jól ismert kép: Gróf Kinsky Nusi ugrása. E kép alapján nevezik egyesek Esterházyt sportfényképésznek. Az tény, hogy a gróf, arisztokrata neveltetésének köszönhetően, többféle sportágban is edzette magát, elnöke volt a Magyar Athletikai Clubnak, a balatoni Yacht Egyesületnek, a pozsonyi Hajós Egyesületnek, és ő alapította a Galamblövész Egyesületet. Lehet, hogy a kép sportfelvételnek készült, meg is jelent már az 1886-os Képes Sport-naptárban, de az is lehet, hogy Esterházyt is a mozgás megörökítésének lehetősége izgatta, ami akkoriban (1885–86 körül) a fotografálók egyik aktuális problémája volt. A kép ma a müncheni Johann Baptist Obernetter fénynyomata alapján ismert. A fénynyomat egy képsorozat részeként látott napvilágot, mint Josef Maria Eder: Die Moment-Photographie in ihrer Anwendung auf Kunst und Wissenschaft II. Serie (Halle an der Saale, 1888) illusztrációs melléklete (Taf. XVII. 1. sz. kép).

Obernetter fénynyomatos sokszorosításában még egy Esterházy-felvételt találtam a Bildarchivban (Eder előbb idézett műve 1. sorozatának illusztrációi között), ez a meglehetősen érdektelen kép egy birkanyájat ábrázol, valahol Magyarországon.

A kortárs újságok híreiből tudhatjuk, hogy Esterházy nemes eljárással készült, főként guminyomatú képeivel vált ismertté és elismertté az 1900 körüli években. Természetesen már jóval korábban elkezdett fényképezni. Cseklészi kastélyának parkjában egy jól felszerelt pavilont állíttatott fel, ahol fényképezéssel foglalkozott. Első ízben 1890-ben szerepelt felvételével a műkedvelő fényképészek budapesti kiállításán, ezt követően a bécsi Kamera Klub tagjaként állította ki egy képét egy 1896-ban megrendezett berlini nemzetközi fényképkiállításon. Az őt megragadó festői fotográfia készítését jól kitanulandó még az angol Horsley Hintont, az eljárás neves művelőjét is felkereste. 1898-ban mint a Fényképészek Körének tagja a kör kiállításán már bemutatta guminyomatait, majd az 1899-ben megalakult Photo Club tagjaként illetve elnökeként szerepelt az 1903-as budapesti nemzetközi fotóművészeti kiállításon; azután 1904-ben Nizzában, Marseille-ben, Bécsben és Londonban, 1905-ben ismét Budapesten, a Photo Club nemzetközi művészi fényképkiállításán állította ki a Hullámverés címűt fotográfiáját; végül 1906-ban Berlinben mutatták be munkáit.

A közönség 1908-ban a Magyar Amatőrök Országos Szövetségének a Műcsarnokban megrendezett tárlatán is láthatta Esterházy Mihály gróf képeit, melyeket Kelen Béla így méltatott a Magyar Iparművészet hasábjain (1908. 165–167.): „Ugyanitt (a II. teremben) találjuk néhai Eszterházy Mihály gróf művészi hagyatékát. Egyéb kiállításokból ismert, minden kritikán felül álló szép képek. Közöttük 6 darab diszkrét, természetes szinekben tartott kép dicséri a magyar művészi fotografálás tulajdonképpeni megalapítójának emlékét.”

L. Baji Etelka