KIVÉGZÉS KOZÁK MÓDRA

A döbbenetes fényképsorozatról alig tudunk többet, mint ami a történelmi háttér ismeretében a képekről leolvasható. Lovas kozák karddal (saskával), sajátos rítus szerint kivégez két civil ruhás férfit, valószínűleg partizánt. A tágas udvaron magyar honvédek nézik az eseményt, többen fényképeznek.

A kilenc képből álló sorozat a második világháború alatt készült, valahol a megszállt Ukrajnában. Ismeretes, hogy a Szovjetunió elleni háború első éveiben tömegesen álltak át a Vörös Hadsereg katonái a németek oldalára, köztük több tízezer kozák. Az átállt vöröskatonákból a németek segédcsapatokat szerveztek, amelyeket elsősorban rendfenntartó, partizánvadász vagy útbiztosító feladatokra képeztek ki és erre is használták őket.

Ukrajnában 1941 őszétől magyar alakulatok is láttak el megszálló, rendfenntartó feladatokat, amelynek során kapcsolatba kerülhettek kozák segédcsapatokkal. A szovjet partizán közös ellenség volt.

Ha sorba rakjuk a képeket, kibontakozik a történet. Először a kucsmás férfit öli meg a lovas, majd körbe-körbe lovagolva, kozák virtus szerint egy csapással az áldozat testébe hasítva, a másikat, akinek fejéről a „bemutató” alatt leesik a füles sapka a halálos csapás előtt.

A fényképek 1965-ben kerültek a Legújabbkori Történeti Múzeum fényképgyűjteményébe (később Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, ma a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára) egy volt haditudósítótól, aki maga is fényképezte az eseményt.

A sorozatot Bedő Zsolt készítette, aki valószínűleg azonos az 1942. évi tiszti névjegyzékben található ilyen nevű századossal. Ezen a helyszínen csak haditudósító vagy katonatiszt – más nemigen – fényképezhetett. Arról, hogy a korabeli képes sajtóban megjelentek volna a képek, nem tudunk.

A háború alatt viszonylag sok fénykép készült különböző atrocitásokról, kivégzésekről.

Szinte kényszeresen fényképezték ezeket az eseményeket azok, akiknek fényképezőgépük volt, és a képek jó része meg is maradt.

A történelemkutatás számára sajátos, olykor elsődleges forrást jelenthetnek az ilyen fényképek, hiszen az efféle cselekményekről ritkán maradt fenn írott forrás, dokumentáció.

A megrázó, drámai képek több évtizede pihennek a múzeumban. Stark Tamás az 1991-ben megjelent, Hadak útján című könyvében közölt belőlük kettőt. A teljes sorozatot most adjuk közre először.