fotóművészet

AZ AUTOMATIZÁLÁS PROBLÉMÁI

Amiről ritkán beszélünk...

A kisfilmes gépek felső osztályában a Canon az EOS-3-at, a Minolta a Dynax 9-et mutatta be a tavalyi photokinán. Alig két hónappal később megjelent a Nikon F100. A három vezető kamera gyártó tehát letette az asztalra azokat a fényképezőgépeket, amelyek szerintük az ezredvég technikai lehetőségeinek csúcsát nyújtják a fotósoknak.

E sorok szerzője többször leírta és elmondta különböző fórumokon, hogy véleménye szerint ma egy fényképezőgép tervezésekor már nem az a legfőbb kérdés, hogy mit tudjon a gép, hanem az hogy mit ne tudjon. Hiszen műszakilag már majdnem minden elképzelés megvalósítható (hogy mennyiért, az más kérdés), viszont roppant nehéz annak eldöntése, hogy az adott funkcióra valóban szükség van-e az adott gépen. Ennek eldöntésében nagy szerepe van az egyes cégek sok évtizedes hagyományainak, műszaki és kereskedelmi filozófiájának, más műszaki területeken szerzett tapasztalatainak, szabadalmainak és távlati elképzeléseinek. Ezért még akkor is nehéz különböző gyártók kameráinak összehasonlítása, ha a műszaki adatok és az árak alapján a gépek azonos kategóriába tartoznak.

Fénymérési problémák

A mérhető műszaki adatok egy jelentős részének is – amelyet fontosnak és jellemzőnek tartottak évtizedek óta – csökkent a jelentősége. Nemcsak azért, mert például az elektronikusan vezérelt zárszerkezetek pontossága általában belül van a gyakorlatban elvárt értékeken, hanem azért is, mert a sokmezős TTL-fénymérések nem a pontos expozíciót, hanem a szoftverjük által helyesnek ítélt értéket határozzák meg. Belső fénymérésnél ugyanis a fotósnak kellene tudnia, hogy a tárgynak melyik az a pontja, amelyik a megvilágító fénynek legalább megközelítően a tizennyolc százalékát veri vissza. Ugyanis ez az alapja minden olyan fénymérésnek, amikor nem a megvilágító fény erősségét mérjük. Ez utóbbi módszer azonban semmilyen, a gépbe épített fénymérővel nem lehetséges, így természetesen TTL-méréssel sem.

Amikor ennek a fénymérési problémának a megoldására – de legalábbis enyhítésére – 1983-ban a Nikon FA-ban megjelent az első többmezős TTL-fénymérés, ez állt a műszaki leírásban: „A célunk az volt, hogy ez a fénymérési rendszer tudja a fénymérésről mindazt, amit egy több évtizedes rutinnal rendelkező fotós tud”. A mondat jól mutatja a feladat megoldásának nehézségét. A másfél évtizeddel későbbi, mai fénymérő rendszerekben esetleg már 35 mezős érzékelő is van az egykori öt mező helyett, a gyakorlatban azonban ez nem jelent hétszeres minőségi különbséget. Az adatok feldolgozását és kiértékelését végző szoftver ugyanis döntő módon befolyásolja a feladat megoldását, valószínűleg jobban, mint a mezők száma. Az a tudás és gondolkodásmód ugyanis, ami egy nagyon rutinos fotós agyában van fényméréskor, a szoftverben van, – vagy nincs.

Mikor jó – technikailag – egy felvétel? Akkor, ha helyesen van exponálva, és ha éles. Az élesség műszakilag meghatározható, az expozíció milyensége azonban függ a témától és a fotós ahhoz kapcsolódó elképzeléseitől. És bár az expozíció mérésének és beállításának automatizálásával több évtizeddel előbb kezdtek el foglalkozni, mint az automatikus élességállítással, ez utóbbi ma már megbízhatóbb eredményt ad, mint a helyes expozíció meghatározása (vagy megtalálása?). Ez az oka annak, hogy az utóbbi években a középső és felső kategóriába tartozó tükörreflexes gépek nagy részébe beépítették az expozíció-sorozat lehetőségét, aminek főleg fordítós filmnél van jelentősége.

Mind a fénymérésnél, mind az élességállításnál tudatni kell azonban az eszközzel, hogy a kép mely részére mérjen. A tárgy élesre állítandó pontját úgy tudom közölni a géppel, hogy a keresőben megjelölt AF-pontok egyikét ráirányítom a kívánt pontra – vagy újabban csak ránézek erre a pontra – majd megnyomom a megfelelő gombot. Az automatikus élességállítás ekkor pontosan be fogja állítani az objektívet.

Erre a megoldásra a fénymérésnél is van műszaki lehetőség. A szükséges expozíció azonban nagyon sokszor eltér az ilyen mérés eredményétől, spotmérésnél pedig a mérési pont már említett kiválasztása okoz problémát. Többszörös spotmérésnél pedig minél több pontot mérünk és ezt átlagoltatjuk a géppel, annál közelebb leszünk a hagyományos átlagmérés eredményéhez.

A felsőbb kategóriákban ma alkalmazott TTL-fénymérések (pl. Canon kiértékelő mérés, Nikon 3D mátrix mérés, Minolta mézsejt mezős mérés) ezért nem átlagmérések, hanem a kép több (8-35) pontjának mérésével állapítják meg többek között a téma kontrasztját, átlagos fényességét, a különböző világosságú felületek helyzetét és arányát, az élesre állított tárgy képen belüli helyzetét (esetleg távolságát is) és egyéb szükséges adatokat. A szoftver ezek alapján határozza meg az adott szituációban helyes expozíciót.

A megjelenése óta eltelt tizenhat év alatt a többmezős fénymérés hatalmasat fejlődött. További fejlődését részben a számítástechnikai hardverek és – valószínűleg nagyobb részben – a szoftverek fejlődése határozza meg.

Szempontok az automatikus élességállítás értékelésénél

A tükörreflexes gépek autofókuszának értékelésénél — legyen az újságcikk vagy szakmai beszélgetés — többnyire csak az élességállítás gyorsaságáról esik szó. Megfelelő felkészültséggel illetve műszerezettséggel ez kétségtelenül mérhető adat, azonban ez csak egy szempont az automatikus élességállítással szemben támasztott követelmények közül, – és sok esetben nem is a legfontosabb.

A tárgy alacsony kontrasztja esetén legalább ilyen fontos tulajdonság az AF-érzékelők kontraszt érzékenysége. Ilyen szempontból mindegy, hogy az alacsony kontraszt a gyenge megvilágítás következménye-e (sötétben minden tehén fekete!) avagy a tárgynak eleve alacsony a kontrasztja, például sima falfelületnél. Egy – gépenként változó – adott értéknél alacsonyabb tárgykontraszt esetén azonban az AF-rendszerek nem képesek az egyes pontokat megkülönböztetni, nem működnek. Gondoljunk arra, hogy homogén felületre sem optikai távmérővel, sem a tükrös gép mattüvegén nem tudunk élességet állítani. Az alapproblémák minden esetben azonosak. (A nem tükrös kamerák autofókusza általában aktív rendszer, a problémák is más jellegűek.) A tükörreflexes kameráknál alkalmazott passzív AF-rendszernek, tehát a felvevő objektív által alkotott optikai képpel működő automatikus élességállításnak azonban alapvető feltétele egy minimális kontraszt. Az AF-érzékelők kontrasztérzékenységének gyakorlati vizsgálatával eddig mégis csupán egyetlen külföldi lapban találkoztunk.

Egy autofókusz használhatóságának értékét az is döntően befolyásolja, hogy mennyire képes követni egy változó irányban változó sebességgel mozgó tárgyat. Alapvetően ez is szoftver kérdés és pontos mérése szinte lehetetlen. Csak hosszú, rendszeres és sokoldalú használat adhatna erre gyakorlati választ, de két gép összehasonlítása így is kétséges.

A bevezetőben említett három gépből kettőt gyakorlatban is kipróbáltunk. Mint a következő oldalakon közölt műszaki adatokból kiderül, a Canon EOS-3 és a Nikon F100 azonos felhasználói körnek készült. Méretük, súlyuk, áruk majdnem azonos és meghatározó műszaki jellemzőik is nagy mértékben azonosak, vagy alig térnek el. Amiben különböznek, az a „gondolkodásmódjuk” főleg a fénymérésben, illetve az automatikus élességállításban.

Főleg ezen a két területen vizsgáltuk, hogy azonos, időnként extrém szituációkra hogyan reagál a két gép, hogyan gondolkodik a szoftver. Egyúttal azt is megnéztük, valóban nyújt-e fénymérési és vakuvezérlési többletet a Nikon által már több éve alkalmazott 3D mátrix mérés a régebbi „sima” mátrix méréshez képest. Ismét megnéztük azt is, hogy mennyire stabilizálja az objektívet a Canon objektívekbe egyre többször alkalmazott képstabilizátor. A fordítós filmre készült sok tekercsnyi felvétel alapján kialakult véleményünket lapunk következő számában osztjuk meg olvasóinkkal.

Összehasonlító táblázat:

CANON EOS-3

NIKON F 100

Alkalmazható objektív

Canon EF objektívek

Nikon AF-D objektívek (minden funkció működik)

Nikkor AF, AI-P, AI-S, AI objektívek (egyes funkciók nem működnek)

Kereső

pentaprizma (nem cserélhető)

pentaprizma (nem cserélhető)

-A keresőkép nagysága a képmérethez viszonyítva

függőlegesen és vízszintesen kb. 97% (terület 94%-a)

kb. 96%

- Dioptria

– 1dpt.

Rátolható korrekciós lencsével –4 és +3 dpt között szabályozható

–1 dpt.

Beépített korrekcióval

–3 és 1 dpt között, rácsavarható korrekciós lencsével –5 és +3 dpt között szabályozható

- Nézési távolság

19,5 mm

21 mm

- Cserélhető mattüveg

9 féle

2 féle

Fénymérés

- Mezők száma

21

10

- Mérési módok

kiértékelő mérés

szelektív mérés (a képmező kb. 8,5%-a)

spotmérés (a képmező kb. 2,4%-a)

a) középpontban

b) a választott AF-mezőhöz kapcsolva

(Sorozatfelvételnél a spotmérés csak az első felvétel adatait méri).

multi spotmérés (több – maximum nyolc –

mérés átlagolása)

középre súlyozott mérés (arányáról nincsen adat)

3D mátrix mérés

középre súlyozott mérés (75%/25% arányban)

spotmérés (a képmező kb. 1%-a) a) középpontban, vagy b) a választott AF-mezőhöz kapcsolva

A fénymérés működési tartománya (ISO 100, 1,4/50 objektív)

0-20 Fé minden mérési módban

0-21 Fé 3D mátrix és középre súlyozott mérésnél

3-21 Fé spotmérésnél

Expozíciós módok

program automata (eltolható)

időautomata

rekeszautomata

mélységélesség program

kézi beállítás

program automata (eltolható)

időautomata

rekeszautomata

kézi beállítás

Expozíció módosítás

plusz-mínusz 3 Fé,

1/3 fokozattal

plusz-mínusz 5 Fé,

1/3 fokozattal

Expozíció sorozat

3 felvétel. A módosítás értéke szabályozható

2 vagy 3 felvétel. A módosítás értéke szabályozható

Beállítható filmérzékenység

DX-kóddal: ISO 25-5000

kézzel: ISO 6-6400

DX-kóddal: ISO 25-5000

kézzel: ISO 6-6400

Megvilágítási idők

30s –1/8000s, B állás

30s –1/8000s, B állás

Szinkron idő

1/200s

1/200s

Autofókusz rendszer

- Működési tartomány

0 és +18 Fé között

-1 és +19 Fé között

- AF-pontok száma

45

5

- AF-mérés felülete

15x8 mm (120 mm2)

16x7,1 mm (113 mm2)

- Élességállítási módok

egyfelvételes: csak élesre állítás után lehet exponálni

prediktív: folyamatosan érzékeli a mozgást

kézi

egyes felvétel (S)

folyamatos (C)

kézi (M)

S és C módban automatikusan követő

AF-re áll, ha mozog a téma

- AF indítás

kioldó gombbal

kioldó gombbal

AF-ON gombbal

- Élesség rögzítése

kioldó gombbal

(csak egyfelvételes módban)

kioldó gombbal (S módban)

AE/AF-L gombbal (S és C módban)

Vakucsatlakozás

ISO papucs

menetes kábelcsatlakozó

ISO papucs

menetes kábelcsatlakozó

Szinkronizálási módok

első redőnyre

második redőnyre

FP: 1/250-1/8000s

első redőnyre

második redőnyre

FP: 1/250-1/4000s

Vakuvezérlési módok

E-TTL programozott

A-TTL programozott

TTL programozott

FE a mért teljesítmény rögzítése

3D többmezős derítés

mátrix vezérelt derítés

középsúlyozott vakuzás (nem CPU-s objektívvel is)

Vezeték nélküli TTL

vaku vezérlés

550EX vakuval vagy

ST-E2 egységgel

SU-4 egységgel

Egyedi funkciók száma

18

22

Filmtovábbítási módok

egyes felvétel

sorozat felvétel

egyes felvétel

sorozat felvétel

Filmtovábbítási sebességek (kép/s)

(litium elem/4 db. alkáli/8 db. alkáli/NiMH akku)

Egyes AF: 4,3/4,3/6/7

AI Servo AF: 3,3/3,3/5/7

L mód: 3/3/3/3

CH: 4,5 (MB 15 telepegységgel: 5)

CS: 3

Áramforrások

1. 1 db 2CR5 lítium elem (markolatban)

2. BP-E1: 1 db lítium elem (a markolatban) +4 db AA alkáli elem (a teleptartóban)

3. PB-E2: NP-E2 NiMH akkuval vagy 8 db AA típusú alkáli elemmel + külső motor

1. MS-12. Alapkivitel, 4 db AA típusú alkáli elem

(a markolatban)

2. MS-13. 2 db CR123A vagy DL123A lítium elem

(markolatban)

3. MB-15. 6 db AA típusú alkáli vagy lítium elem,

vagy az MN-15 NiMH akku

Áramforrások kapacitása

(36 felvételes tekercs)

EF 50 mm F/1,4 objektívvel 1/1000s megvilágítási idővel. Az élességet autófókusszal a legközelebbi pontról végtelenre és vissza állítva.

1 db 2CR5 elemmel a markolatban (alapkivitel)

+20°C-on kb. 50 tekercs

–20°C-on kb. 12 tekercs

PB-E2 boosterrel, 8 db AA típusú lítium elemmel

+20°C-on kb. 120 tekercs

–20°C-on kb. 50 tekercs

PB-E2 boosterrel, NP-E2 akkuval

+20°C-on kb. 70 tekercs

–20°C-on kb. 20 tekercs

*

AF Zoom-Nikkor 28-105 mm f/3,5-4,5D IF objektívvel, 1/250s vagy rövidebb megvilágítási idővel. Az élességet végtelenről a legközelebbi pontra és vissza állítva, S autofókusz módban

4 db AA típusú alkáli elemmel a markolatban

(alapkivitel)

+20°C-on kb. 60 tekercs

–10°C-on kb. 3 tekercs

4 db AA típusú lítiumelemmel a markolatban

+20°C-on kb. 110 tekercs

–10°C-on kb. 60 tekercs

MB-15 teleptartó MN-15 akkuval

+20°C-on kb. 70 tekercs

–10°C-on kb. 50 tekercs

MB-15 teleptartó 6 db AA típusú lítium elemmel

+20°C-on kb. 140 tekercs

–10°C-on kb. 90 tekercs

*

Távkioldó ill. távirányító

3 pólusú csatlakozó (csak exponáláshoz)

10 pólusú csatlakozó (PC-hez is)

Méret

161x119,2x70,8 mm

155x113x66 mm

Tömeg (telep nélkül)

780 g

785 g

* Az áramforrások kapacitásának adatai a két fényképező gépnél nem hasonlíthatóak össze, mert az objektívek optikai rendszere— és ezért élességállító módjuk is — különböző

Schwanner Endre