fotóművészet

1998/1-2. XLI. ÉVFOLYAM 1-2.. SZÁM

TARTALOM


Beke László: A progresszív magyar fotó közelmúltja és jelene

Szűcs Tibor: A határok átjárhatók – Fotó és képzőművészet

Markovics Ferenc: Öt világrész fotóművészete Cegléden – Egy érdekes gyűjtemény históriája

Galgóczy Zsuzsa: Műfajok határán, világok találkozásánál – Kunkovács László képeihez

Bacskai Sándor: Ahogy bennünket látnak – Bruno Bourel budapesti képei

Markovics Ferenc: Szemtől szembe – A Magyar Filmfotósok Egyesületének kiállítása

Miltényi Tibor: Ipar, Vizkom, Fotó, Metaforikus képpárok – A Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatóinak felvételei

Peternák Miklós: Intermédia fotográfia – A Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak felvételei

Tímár Péter: Ficus Lyrata – Balla Demeteről, fényképei ürügyén

Kerekes Gábor: Napló, 1993-97. – Polaroid 665 (Polaroid Galéria)

Szabó G. László: Az erotika lovagja – Jan Saudek műtermében

Szegő György: Paradzsanov fesztivál, Budapest

Bacskai Sándor: A filmművészet alapja a fényképezés (Illés György – Molnár Miklós képeiről)

Albertini Béla: Hit és csalódások – Egy erdélyi szociofotós életútja és munkássága

Demeter Zsuzsanna: Egyetemi Szakdolgozatok – A fotográfia megjelenése a magyar sajtóban

L. Baji Etelka: Brassairól, és egy aukcióról

Rák József: Digitális kamera-kóstoló – Kodak Professional DCS 520 = Canon EOS D 2000

Emlékező naptár

E számunk szerzői

Summary

KODAK PROFESSIONAL DCS 520 = CANON EOS D 2000

Digitális kamera-kóstoló

Fotóművészet megjelenésével egy időben kerülnek forgalomba a legújabb, kategóriájukban csúcsteljesítményű digitális fényképezőgépek. Két néven, ugyanarról a kameráról van szó: az 1998. február 12–15. közötti, New Orleans-i PMA (Photo Marketing Association) konferen-cián bemutatott, a Kodak és a Canon közösen továbbfejlesztett (EOS-DCS sorozat) digitális fényképezőgépeiről.

Értelemszerűen a Kodak fejlesztette a digitális képtechnológiát, a Canon adja a kameravázat, az objektíveket, a kereső-technológiát és a belső fénymérési rendszert. A két kamera tehát azonos, csak a típusjelzés különböző. A Kodak felmérte a világ vezető sajtófotósainak elvárásait, és ezek figyelembevételével a kamerákba több mint harminc Kodak-szabadalom épült be. Ilyen a felhasználói interfész és a képfeldolgozó szoftver, a megnövelt a burst és érzékenység, a kék-csatorna finomítása, a színes LCD-ablak, az Anti-Aliasing szűrő és az új, 2 megapixeles CCD képérzékelő.

Kóstolónak szánt beszámolónkat a kamerába helyezett „nyersanyaggal”, az új képérzékelő CCD-vel kezdjük. A 15,5x22,8 mm-es lapka (az eddigi 1,3 millió helyett) kétmillió – pontosan: 1728x1156 – pixeles, a kép oldalaránya: 2:3, a Leica-formátummal megegyező. Értelemszerűen minden Canon EF objektív használatára lehetőségünk van. Az objektívek gyújtótávolságát azonban 1,6-tal kell szorozni, hogy a megszokott gyújtótávolság-látószög viszonylatban pontosan tudjunk gondolkozni.

Az új CCD kékérzékeny csatornáját sikerült kiszélesíteni, ez jobb színvisszaadást eredményez. Az érzékenység 200 ASA és 1600 ASA között (24–33 DIN) választható meg. Az expozíciós idők 1/8000 mp-től 30 mp-ig állíthatóak, a legrövidebb vaku-szinkron 1/250 mp. Ehhez vagy az ennél rövidebb expozíciós időkhöz kapcsolódik a sorozatfelvétel sebessége: 3,5 kép/mp. Sorozatfelvételkor 12 képet lehet a 32 MB-os memóriába eltenni (ez bizony kevesebb, mint a hagyományos filmszalag 36 képe). A 3,5 kép/mp sorozat felvételi sebesség a megnövelt burst-nak köszönhető, azaz a képkiolvasás befejezése előtt már elkezdődhet az új információ (kép) betöltése. A 340 MB-os PC-kártyán körülbelül 160 kép fér el.

Igazi újdonság az eltávolítható Anti-Aliasing-Filter. Sikerült egy 1 mm-nél vékonyabb lapra olyan szűrőrétegeket felvinni (felpárologtatni), amelyek egyrészt kiszűrik a spektrum infravörös tartományát, másrészt „elkenik” a nagykontrasztú témáknál fellépő moire-hatást. Ez utóbbi jelenség hamis színeket eredményez a nagykontrasztú képelem-határoknál fellépő színjelenségek miatt. Az infra-tartományra is érzékeny CCD a kép színeit a vörös irányába tolja el. Az új – kombinált – szűrő a tükör és a CCD között van. Eltávolítható, tehát ha a téma csak az infra-szűrést teszi szükségessé, akkor az ehhez szükséges hagyományos szűrő az objektív frontlencséjére is felhelyezhető.

A helyes expozíció megválasztását segíti a színes LCD-kijelzőn (a kamera hátlapján) gombnyomásra lehívható hisztogram. Ez a görbe (jól látható a mellékelt képen) a képfájl szürke skálán való eloszlását (helyét) mutatja. Ugyanitt a csúcsfény-opció is lehívható, láthatóvá téve a túlexponált helyeket, így korrigálható az expozíció.

A kamera hátfalára (a színes LCD alá) került még egy LCD panel, amely a munka közben legszükségesebbnek tartott információkat tartalmazza, mint a fehéregyensúly, vagy a hangfelvétel aktivizálása, az elem állapota stb. Megjegyzendő, hogy a váz fedlapján lévő LCD kijelzőről – amely azonos az EOS 1N paneljével – értelemszerűen elmaradtak a „filmes” információk, mint amilyen többszörös expozíció, „Van-e film a gépben?” stb.

Mielőtt végére érnénk vázlatos ismertetőnknek, meg kell említeni még egy újdonságot: az IEEE 1394-es adatátviteli csatlakozót.

Ezt az új, nagysebességű szeriális interfészt a DV video-formátumhoz – azaz mozgóképhez – fejlesztették ki, onnan került át ide plusz lehetőségként, hogy egyszerűbben és gyorsabban teremthessünk összeköttetést a szoftver és a hardver között, átviteli sebessége 100 megabit másodpercenként. Természetesen a hagyományos kapcsolatok – internet PC kártya, SCSI kártya – is működnek, hiszen az IEEE 1394 annyira új, hogy sok számítógépen még nem található meg.

Úgy tűnik, a Canon tokiói üzemében gyártott kameraváz a rochesteri szoftverekkel egy eddig elképzelhetetlen lehetőséget nyújtó tudósítói kamerát ad a fotográfusok kezébe.

Rák József