fotóművészet

1998/1-2. XLI. ÉVFOLYAM 1-2.. SZÁM

TARTALOM


Beke László: A progresszív magyar fotó közelmúltja és jelene

Szűcs Tibor: A határok átjárhatók – Fotó és képzőművészet

Markovics Ferenc: Öt világrész fotóművészete Cegléden – Egy érdekes gyűjtemény históriája

Galgóczy Zsuzsa: Műfajok határán, világok találkozásánál – Kunkovács László képeihez

Bacskai Sándor: Ahogy bennünket látnak – Bruno Bourel budapesti képei

Markovics Ferenc: Szemtől szembe – A Magyar Filmfotósok Egyesületének kiállítása

Miltényi Tibor: Ipar, Vizkom, Fotó, Metaforikus képpárok – A Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatóinak felvételei

Peternák Miklós: Intermédia fotográfia – A Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak felvételei

Tímár Péter: Ficus Lyrata – Balla Demeteről, fényképei ürügyén

Kerekes Gábor: Napló, 1993-97. – Polaroid 665 (Polaroid Galéria)

Szabó G. László: Az erotika lovagja – Jan Saudek műtermében

Szegő György: Paradzsanov fesztivál, Budapest

Bacskai Sándor: A filmművészet alapja a fényképezés (Illés György – Molnár Miklós képeiről)

Albertini Béla: Hit és csalódások – Egy erdélyi szociofotós életútja és munkássága

Demeter Zsuzsanna: Egyetemi Szakdolgozatok – A fotográfia megjelenése a magyar sajtóban

L. Baji Etelka: Brassairól, és egy aukcióról

Rák József: Digitális kamera-kóstoló – Kodak Professional DCS 520 = Canon EOS D 2000

Emlékező naptár

E számunk szerzői

Summary

A MAGYAR FILMFOTÓSOK EGYESÜLETÉNEK KIÁLLÍTÁSA

Szemtől szembe

Van a magyar fotográfusi társadalomnak egy furcsa, „hibrid” csoportja, amelynek tevékenységi területe belenyúlik a fotóriporterekébe, de súrolja a reklámfotósi szférát is, valamint időnként a műtermi fényképészek működésével is megegyezik. Talán éppen ezért bizonytalan még az elnevezésük is: korábban standfotósnak hívták őket, majd állófotósra „magyarosítottak”, hogy legalább a filmoperatőröktől megkülönböztessék magukat, akik mozgóképeket készítenek. Ők a „láthatatlan emberek”, (ahogy egy New York-i lap a still photographer-eket jeles kollégájuk, Muky Munkácsi kiállítása nyomán találóan elnevezte), hiszen amíg a filmszínészek, de a rendezők és más fontosabb alkotók is állandóan a közfigyelem reflektorfényében állnak, addig a jelenetfotók készítőinek neve érthető módon csupán a stáblisták végefelé villan fel a filmvásznon.

Létszámuk kicsiny, a filmgyártás fénykorában, a hatvanas években sem haladta meg a harminc főt. Amikor pedig a Mafilm házatáján is tetőzött a baj, a megmaradt maroknyi csapat 1990-ben, tíz taggal alapította meg a Magyar Filmfotósok Egyesületét. Mindig is csendben dolgoztak, mostanság különösen – ámde nem eredménytelenül. Ennek bizonyságául említjük meg, hogy a rangidős Inkey Tibor – aki idén tölti be kilencvenedik életévét – a tavalyi filmszemlén méltán kapott életmű-díjat, amellyel magas színvonalú, sok évtizedes munkásságát ismerték el. Egyébként a kis csapatban négy Balázs Béla-díjas dolgozik a magyar filmművészet szolgálatában.

Kamarakiállításuk csupán felvillantani tudja e sokrétű tevékenység jellegzetes momentumait, amelyek arról árulkodnak, hogy az általános hiedelemmel ellentétben nem csupán a rendező és az operatőr által „elébük tálalt látványból” kell a legfontosabb pillanatokat kicsippentgetniük a mozikirakatok számára, hanem feladataik jelentős része önálló produkció. Ilyenek például: a sztárfotók, amelyekkel számos képeslap címoldalain találkozhatnak az olvasók, vagy az úgynevezett werkfotók, amelyek a forgatás felfűtött légkörében ábrázolják az alkotókat, s nemcsak a jelenkort tudósítják, de később a filmtörténeti tanulmányok, könyvek felbecsülhetetlen értékű részeivé válnak.

Ezekből adtak ízelítőt, március 26-tól április 17-ig, a Ferencvárosi Művelődési Központban.

Markovics Ferenc